Az önfeláldozó Pásztor – Jn 10:11-21
--- Idézet ---Én vagyok a jó Pásztor: a jó Pásztor életét adja a juhokért. (Jn10:11)
--- Idézet vége ---
Kérdés: ''Mit tesz a Pásztor a juhaiért?''
Válasz: Az életét adta értük, s örök
életre vezérli őket
Kérdés: ''Kit jelképez a béres és farkas az Úr Jézus tanításában?''
Válasz: A béres Jézus tanításában
azokat a hűtlen szolgálókat jelképezi,
akik munkájukat anyagi érdekek, világi előnyök kedvéért végzik, szorongatás esetén magukat mentve magára
hagyják a reájuk bízott nyájat.
A farkas jelképezi az e világ
fejedelmének szolgáit, melyek
igyekeznek a hívő embert elragadni az egyházból, erőszakkal vagy ármánnyal.
Egyaránt igyekezhetnek a hívő ember földi életét és az örök életét is zsákmányul ragadni.
Kérdés: ''Miért olyan drága a nyáj a jó Pásztor számára?''
Válasz: Egyrészt, mert az Atya
ajándékozta, bízta réá őket, másrészt, mert a tulajdon élete árán szerzett megváltást számukra.
Kérdés: ''Hogyan értelmezed az „egy akol és egy Pásztor” gyakorlati megvalósulását?''
Válasz: Jézus az egyetlen Megváltó, s az Ő vére által valóságosan megváltott, személyében hívő embereket, egyetlen valóságos
egyházba gyűjti össze történelmi
kortól, nemtől és származástól
függetlenül. Az összegyűjtés alapja az Istentől származó újjászületés és nem a theológiai ismeretek mértéke és mikéntje.
Kérdés: ''Kinek az akarata volt Jézus halála?''
Válasz: Jézus halála az engesztelő
áldozat szűkséges része, így annak
ténye megegyezik az Atya akaratával, mely a Fiú Isten önkéntes vállalása által valósúlt meg.
Vö.
Pl.Zsid.10: 6. Égő és bűnért való
áldozatokat nem kedveltél.
7. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam),
hogy cselekedjem óh Isten a te
akaratodat.
8. Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint
visznek,
9. Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat.
Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a
másodikat,
10. A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.
Kérdés: ''Lelkipásztorként továbbítod- e a jó Pásztor példáját?''
Válasz: Nem!
Erre a kérdésre szíveskedjenek azok a
testvérek válaszolni, akikre ekkora megtiszteltetést és felelősséget bízott a Mindenható!
Kérdés: ''Ha már az Úr gyermeke vagy, mennyire értékeled a Pásztor ön- feláldozását életedben?''
Válasz: Minden Lelkipásztornak hálás vagyok, akik az életükből a
legcsekélyebb időt is arra áldozták, hogy közelebb tereljenek a Krisztushoz!
Kérdés: ''Te kész vagy-e naponta
áldozatot
hozni szeretett Megváltódért?''
Válasz: A készség meg van bennem, de
kertelés nélkül elismerem az erre
alkalmatlan voltomat! Ugyanis a
szándék meg van bennem, de a
végrehajtás módját gyakorta nem
találom!
Kérdés: ''Mit teszel azért, hogy mások is megismerjék a jó Pásztor szeretetét?''
Válasz: A gyakorlati tapasztalatom az, hogy a szavak szintjén, a konkrét bizonyságot a NEM HÍVŐ EMBEREK,
kételkedve fogadják. Ilyen
helyzetekben is igyekszem némán,
cselekedetek által a bennem lakó
Krisztus szeretetét megosztani
másokkal.
Persze ez sem sikerül mindig, egy
biztos: Ez nem Krisztus hibája!