Szerző Téma: NAPI ÁHÍTAT  (Megtekintve 8683 alkalommal)

plus minus reset

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:NAPI ÁHÍTAT
« Válasz #30 Dátum: 2015. Július 20. - 06:26:46 »
NAPI ÁHÍTAT
Ma 2015 július 20. hétfő, Illés napja van.
Fölfakadt források

Olvasmány: 1Móz 7,10–21
Mihelyt hitre jutunk, csoda történik: az addigi körülményeink, kapcsolataink és tárgyaink élettel telnek meg.
 („Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén, fölfakadt ezen a napon a nagy mély)
10A hetedik napon özönvíz lett a földön.
11Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén, fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, és megnyíltak az ég csatornái. 12Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre.
13Még azon a napon bement Nóé és Nóé fiai, Sém, Hám és Jáfet, Nóé felesége és fiainak három felesége a bárkába,
14és velük együtt mindenfajta élőlény, mindenféle állat és mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, mindenfajta repdeső állat, madarak és szárnyasok.
 15Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába mindenféle élőlényből.
 16Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Isten parancsolta. Az ÚR pedig bezárta Nóé után az ajtót.
 17Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy elbírta a bárkát, és az fölemelkedett a földről.
18A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. 19A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is az ég alatt
. 20Sőt tizenöt könyöknyit áradt a víz azután, hogy elborította a hegyeket. 21Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden féreg és minden ember.
Magyarázat:
Az özönvíz Isten ítélete volt a gonosszá vált világ felett. Az Úr megnyitotta az ég csatornáit. Negyven nap és negyven éjjel esett eső a földre.
Az özönvíz előtti világ a mérhetetlen erkölcstelensége mellett sem volt ateista. Nem volt kérdés számukra Isten léte, egyszerűen csak nem kértek belőle. Álnokságuk annál is nyilvánvalóbb volt, mert mindenféle áldást, jólétüket, anyagi biztonságukat, magas kultúrájukat Istentől kapták. Egy-egy emberöltő a mai sokszorosa volt, generációk éltek egymás mellett, és osztották meg első kézből utódaikkal tapasztalataikat, bölcsességüket, kultúrájukat. Az erkölcsi és anyagi életvitel különbsége égbekiáltóan nagy volt. Az erőszakosság teljessé válása révén önpusztítás fenyegette az emberiséget, beleértve azokat az igazakat és ártatlanokat is, akiket Isten éppen a vízözön által tudott megmenteni. Isten tehát éppen a bűn megfékezése és a maradék megmentése érdekében döntött úgy, hogy kimentve az ekkorra már egyetlen családra korlátozható igazakat, új korszakot kezd az emberi történelemben.
Krisztusban lehetőségünk van ma is a maroknyi igaz közé tartozni, akik az ígéret szerint megmenekülnek a mindent elözönlő gonoszság idején is. /SCs/

S a szó ismétlődik: „mindnyájan” megteltek Szentlélekkel! Az apostolok egyetértése mégsem feltétele a Szentlélek jelenlétének, ám annak hiánya esetén a széthúzás és az egymással való szembenállás megakadályozta volna a Lélek működését. Az egyetértés hiánya miatt szenvednek egyházaink! Állnak a templomok, hangzik a liturgia, prédikálnak a papok, ám a Lélek nélküli élet csak árnyéka vagy másolata az igazinak, bábjáték vagy panoptikum. Maga Isten sürget minket, mai egyházát, s annak felekezeteit: könyörögjetek együtt a Szentlélek ajándékáért! (Evangélikus bibliaolvasó útmutató)

(Sinka Csaba


„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:NAPI ÁHÍTAT
« Válasz #31 Dátum: 2015. Július 20. - 06:30:27 »
Ezeket a linkeket ha megnyitjátok tartalmas dolgokat találtok..
Pl.. Keresztény ének Kicsiknek nagyoknak.
Mp3 Igehirdetések.,é a kecskeméti Baptista gyülekezet videó anyagai.
Év elejétől kezdem betenni.
Legyen Áldásotokra!
Szeretettel:
szati62 :2smitten:
„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:NAPI ÁHÍTAT
« Válasz #33 Dátum: 2015. Július 21. - 05:21:13 »

NAPI ÁHÍTAT
Ma 2015 július 21. kedd, Dániel napja van.
Félelmetes mélységben
Nincs olyan mélység, amelynek legmélyén ne Isten várná a hívő embert.
. („Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és
örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre.”
(Jón 2,
)
Azzal fogták Jónást, beledobták a tengerbe; a tenger háborgása pedig megszűnt.  Ezért az emberek nagy félelemmel félték az Urat, áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az Úrnak. ...  Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában.  Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában.  Ezt mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat.  Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.  Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat!  Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre.  Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem!  Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.  Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket.  De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az Úrtól jön a szabadulás!  Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.
Magyarázat
Nem tudjuk, milyen lehetett Jónásnak a hal gyomrában, de sejthetjük, hogy alig élhetett. Ne felejtsük el azonban, hogy Isten műhelyébe került, és nem roncstelepre.
Jónás a hal gyomrában, a mélységben megtanult imádkozni, és az Úr meghallgatta könyörgését. Felismeri: Isten nem elveszíteni, hanem megmenteni akarja. Megtapasztalja Isten mentő kegyelmét, és emlékezik. Emlékezik az elhagyott templomra – amikor még élő közössége volt Istennel – és az Úr sokszor megtapasztalt irgalmasságára. Csak aki elveszítette Istent, az tud így ujjongani, mikor újból megtalálta. Babits Mihály így vallott egy helyen arról, hogyan született a Jónás könyve című verse: „Hosszú hónapokon át, félig önkívületben kísértett a szerencsétlen Jónás próféta alakja, aki a cethal gyomrában lelte időleges koporsóját A próféta sorsa, a szellem sorsa a világ hatalmaival szemben: lehet-e a mai költőnek?”
Jónás keserű tapasztalata azt mondja el számunkra, hogy nincsen olyan mélység, amelyből Isten ki ne emelhetne, meg ne szabadíthatna Krisztus által. „Bízzál, Izráel, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.” (Zsolt 130,7–8) /SC
s/

[/color]

„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:NAPI ÁHÍTAT
« Válasz #35 Dátum: 2015. Július 22. - 07:09:09 »

NAPI ÁHÍTAT
Ma 2015 július 22. szerda, Magdolna napja van.
A jót rosszra használni
Olvasmány: Ézs 1,18–31

A legjobb képességek, a legjobb lehetőségek, a legnagyobb okosságok is gazembereket teremnek, ha Krisztus nem segíti a jellemet.
 („Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel keveredett.” (Ézs 1,22)
18Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az Úr. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.
 19Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival.
 20De ha vonakodva elpártoltok tőlem, fegyver pusztít el titeket. Az Úr szája szólt.
 21Milyen paráznává lett a hűséges város! Jogossággal volt tele, igazság lakott benne, most pedig gyilkosok!
 22Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel keveredett.
 23Vezéreid megátalkodottak, tolvajok barátai. Mindegyik szereti a megvesztegetést, ajándékot hajhász. Az árvák igazát nem védik, az özvegy peres ügye nem kerül eléjük.
 24Azért így szól az Úr, a Seregek Ura, Izráel erős Istene: Majd elégtételt veszek ellenfeleimen, bosszút állok ellenségeimen!
 25Ellened fordítom kezemet, kiolvasztom salakodat, mint a lúg, eltávolítok belőled minden ónt.
 26Megint olyan bírákat adok, mint régen, és olyan tanácsadókat, mint kezdetben. Akkor majd így neveznek: Igaz város, hűséges város!
27Sion ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által.
28De összetörnek a hűtlenek a vétkesekkel együtt, és akik elhagyják az Urat, megsemmisülnek.
 29Megszégyenültök a cserfák miatt, amelyekben gyönyörködtetek, pirulni fogtok a kertek miatt, amelyeket kedveltetek
. 30Hasonlók lesztek a cserfához, amelynek elhervadt a lombja, és a kerthez, amelynek nincs vize. 31Mert kenderkóccá lesz a hatalmas, és munkája szikrává: mindketten együtt égnek el, és nem oltja el senki.
Magyarázat:
Jeruzsálem hűtlen lett Isten iránt. Ézsaiás próféta ezért paráznának nevezi a várost. Ez felveti a kérdést, hogy mit tehet az, aki Istenhez hű akar maradni, de olyan korban él, amikor körülötte egyre többen válnak erkölcstelenekké?
Például tükröt tarthat. Ézsaiásnak fel kell tárnia és ki kell hirdetnie a nép bűneit: gyilkosság, megátalkodottság, korrupció, nemtörődömség. Ez az a salak, ami jó esetben elkülönül az ezüsttől, amikor végbemegy az olvasztási folyamat. De mi van, ha megvalósult az olvasztás, és kiderül, hogy az érc nem is tartalmaz ezüstöt? A másik kép szerint, amit a próféta említ, olyan a helyzet, mint amikor a bort már annyira felhígítják, hogy teljesen vízízű lesz. Valóban javíthatatlan a romlott nép? Ha az lenne, nem üzenne nekik Isten a prófétán keresztül. Ha nem lenne kegyelem, nem olvasnánk a Bibliában az ítéletről. Azért olvasunk erről, hogy elsegítsen bennünket a tisztulásra, szabadulásra Krisztusban. Mert ő nem mond le a legszennyezettebb bűnösről sem.
A rész 25. versében már meg is jelenik egy kis remény. Azt ígéri az Úr, hogy kiolvasztom salakodat. A hűtlen számára is van esély, hogy Isten kegyelme által megváltozhasson. /SCs/

Kérdés, hogy a jótevők azokat, akikkel jót tettek, miért szeretik jobban, mint a jótétemény élvezőik őket, hiszen éppen az ellenkezője látszik igazságosnak. (Arisztotelész)

Egy indulat, egy szenvedély, egy harag, egy sértés, egy tüzes pillantás megfordít, s önmagad ellenkezőjévé tesz. (Jókai Mór)


(Sinka Csaba)
Mai Ige | Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány - Mai Ige | Mai Ige

Úton Krisztus megtöretett testével /imahét/(Mike Sámuel)

http://videoarchivum.kbgy.hu/view.php?timestamp=1358784000&play=true





„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:NAPI ÁHÍTAT
« Válasz #36 Dátum: 2015. Július 23. - 07:06:31 »
NAPI ÁHÍTAT
Ma 2015 július 23. csütörtök, Lenke napja van.
Szavaink forrása
Olvasmány: Jak 3,7–12
Hogy éltetőek legyenek mindig szavaink, ahhoz nekünk is éltető szavakból kell innunk. Krisztus szavaiból.
 („Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet?” (Jak 3,11)
Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; 8a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel.
9Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket:
 10ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.
11Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet?
12Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet!
Magyarázat:
Áldás és átok olyannyira összeférhetetlenek az ember szájában, mint az, hogy egyazon forrásban édes és keserű vízre bukkanunk, és mint az, hogy egyazon tövön terem szőlő és füge.
Mégis olyan sokszor megpróbáljuk összeegyeztetni a kettőt. Azt hisszük, lehet egyszerre két úrnak szolgálni. Jézus világossá tette, hogy nem lehet (Mt 6,24). Egy lelkész barátom így elevenítette fel egy régi emlékét: „Több mint 30 évvel ezelőtt egy ártatlannak tűnő, gyerekes hazugságomra a béketűréséből szinte kizökkenthetetlen nagyapám fejcsóválva mondta: »Csak hazugság ne lenne a világon!« Majd később, amikor mindketten feldolgoztuk ezt az egész helyzetet, még hozzáfűzte: »Akkora baj nem lehet, hogy hazudnunk kelljen.«”
Mi volt az életedben a legnagyobb rossz, amit szavaiddal okoztál? Fáj még most is, mikor erre emlékszel? Van viszont vigaszod. Az, hogy ahogy Isten Márában képes volt a keserű forrást édes vízzé változtatni (2Móz 15,25), úgy képes benned is ezt megtenni Jézus Krisztus által. Hogy a szavaid forrása megfelelő legyen, Pál apostol ezt tanácsolja: a Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon (Kol 3,16). /SCs/

Azért, hogy az ember nem ismeri fel és nem érti meg Istent, még nincs joga arra következtetni, Isten tehát nincs. A logikus következtetés csak az, hogy még nem képes Istent megismerni és felfogni. (Lev Tolsztoj)

Aki értem megnyíltál,
Rejts el, ó, örök Kőszál!
Az a víz s a drága vér,
Melyet ontál bűnömér’,
Gyógyír légyen lelkemnek,
Bűntől s vádtól mentsen meg!
(A. M. Toplady, ford. Kecskeméthy István
nyomán Cs. Tóth Kálmán,
Baptista gyülekezeti énekeskönyv, 233)


(Sinka Csaba)


„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:NAPI ÁHÍTAT
« Válasz #38 Dátum: 2015. Július 24. - 08:27:43 »
NAPI ÁHÍTAT
Ma 2015 július 24. péntek, Kinga, Kincső napja van.
Élményből rémálom
Olvasmány: Mt 14,26–33
„30Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” „

A csodák nem helyettesítik a hitet. Sőt a csodák azt kiáltják: ha nekünk végünk van, neked akkor is hinned kell!
26Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak.
27De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”
 28Péter ekkor így szólt hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.”
 29Mire ő így szólt: „Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment.
 30Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!”
31Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”
32És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. 33A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”
Magyarázat:
Nagy bátorságra vall, ha valaki képes olyat tenni Istenért, amit eddig soha nem tett meg. A félelem az az eszköz, amit leginkább szeret bevetni ilyen esetben a kísértő.
A tanítványok a viharban hajóznak. Erős az ellenszél, hánykolódik a hajó. Megjelenik a távoli alak. Jézus mindig közel jön hozzánk az élet viharaiban. Amikor erőnkön felüli a teher (2Kor 1,8), akkor még inkább képesekké válunk rá, hogy észrevegyük őt. Ám ne lepődjünk meg: ő soha nem úgy jön, ahogy mi várnánk. Itt épp azt mutatja meg a tanítványoknak, hogy számára a tenger olyan, mint a szilárd part: lehet rajta sétálni. Hatalma elképzelhetetlen. Péter megértette ezt, ezért kéri, hogy neki is mutassa meg Jézus a hatalmát. Sikerül is pár lépés számára is. Azonban jön ismét az ördögi eszköz, az aggódás, a félelem. Beáramlik a szívbe, és elbizonytalanít. Rögtön süllyedni kezdünk. De mivel Jézus már karnyújtásnyira van csak tőlünk, ő azonnal ki is tud ragadni minket a veszélyből. A közelében nem érhet baj.
A félelmet a szívből János apostol szerint a szeretet tudja csak teljesen kiűzni (1Jn 4,18). Az Istentől kapott szeretet tesz aztán engedelmessé, bátorrá. Urunk, tölts meg bennünket teljesen a te féleleműző szereteteddel! /SCs/

Néha jólesik a múltba visszafutni. Néha nagyon tanulságos a múlt... Hitünk, bizalmunk nincs már magunkban. Reakció kísért mindenütt. Föllendülés helyett rettentő süllyedés, harmónia helyett mindenki harca mindenki ellen, önbizalom helyett a bigottéria becsempészése. (Ady Endre: Újságcikkek, tanulmányok)
Hogy tudjam: Minden erődet szolgálja.
Hogy lássam: Semmi se fontos – Kívüled.
Ha összeomlik minden körülöttem,
Érezzem: Szemed porszem életem látja.
Ha sorsom üldöz: Engedj Hozzád jönnöm.
(Bácsi Sándor: Ments meg, Uram!)

(Sinka Csaba)


„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:NAPI ÁHÍTAT
« Válasz #39 Dátum: 2015. Július 25. - 09:31:48 »
A megváltás egyetlen útja

Az Újszövetség az Úr útjáról szóló jó hírrel kezdődik. Bemerítő János megjelenik a pusztában, mint a Mal 3:1-ben említett követ és az Ézs 40:3-ban megjövendölt hang. Mint követ, az Úr előtt megy, hogy elkészítse az utat (Mk 1:2; Mt 11:10; Lk 7:27); és mint hang, kiált a pusztaságban: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!“ (Mk 1:3; Mt 3:3; Lk 3:4). A felkészítés abból a célból történik, hogy minden halandó láthassa „az Isten szabadítását“ (Lk 3:6).

Krisztus az út. A szinoptikus evangéliumokban és az Apostolok Cselekedeteiben található „ihletett“ krisztológiában Jézust felismerték még azok is, akik tőrbe akarták csalni, pedig valóban „Isten útját“ tanította. Hatalommal tanította, hogy „szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják“ (Mt 7:14). Prédikálása és tanítása Isten királyságának fő üzenete körül forgott. A megmentő prédikációja mind cselekedetben, mind üzenetben ismertté vált.
   Az õsegyház apostoli tanítása kinyilvánította, hogy „nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk!“ (ApCsel 4:12) Ebben a névben mentek ki, hogy tanítványokká tegyenek minden népet és mindenkit bemerítsenek ebben a névben (ApCsel 2:38; 19:5).
   Ez nem jelenti azt, hogy a történelmi Jézus ismerete, akiben a név teljességgel bemutatkozott, szükséges volt ahhoz, hogy megváltásban részesüljenek. Noha Isten megengedte az előző nemzedékeknek, hogy járják a saját útjukat, „bár nem hagyta magát bizonyság nélkül“ a természetvilágban (ApCsel 14:17). Az egész történelemben jelen van Isten, „hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják“ (ApCsel 17:27). Ez azt jelenti, hogy az az Isten, aki főként Jézusban kinyilatkoztatta magát, az egyedül üdvözítő Isten.
   János „inkarnációs“ krisztológiája ugyanazzal az egyetemes igénnyel áll elő. Noha az örökkévaló Isten Igéje vagy Isten Fia mindig itt volt az általa teremtett világban, a legteljesebb bemutatkozás az Ige inkarnációjában, Jézus testében történt (Jn 1:10, 14). Ezért lehetséges azt mondanunk, hogy a Mózesnek és főként Jézusban az embereknek bemutatkozott „Én vagyok“ már „Ábrahám előtt“ létezett (Jn 8:58; vö. 2Móz 3:14). Jézus ezért mondhatta el önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam“ (Jn 14:6).

A keresztyénség az út. Palesztinában a zsidó keresztyéneket a tarzuszi Pál üldözte, mint Jézus tanítványait, „az Úr útjának hívei“-t (ApCsel 9:2; 22:4). Később az efézusi zsidók „gyalázták az Úr útját“ (ApCsel 19:9), és a pogányok között „nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt“ (19:23). Az ördögtől megszállott leány Filippiben helyesen mondta, amikor Pálról és társairól ezt hangoztatta: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!“ (ApCsel 16:17)
   A hellenisztikus zsidó keresztyénségben – ahonnan a zsidók érkeztek – a Jézusban testet öltött Isten Fiát hirdették, mint aki vére kiontása által megnyitotta az „új és élő utat“ Isten szentélyébe (Zsid 10:20). Ott voltak a hamis prófpéták által félrevezetettek még azután is, hogy megismerték az „igazság útját“ (2Pt 2:2, 21). Az üdvösség mindig olyan út, amin végig kell menni.
Dale Moody

folytatása ha igény van rá!!!
Szeretettel:
szati62
„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:NAPI ÁHÍTAT
« Válasz #40 Dátum: 2015. Július 26. - 12:27:20 »
A megváltás két oldala

A megváltás kegyelemből van, hit által. Ez a megváltás két oldala: Isten kegyelme és az ember hite. A Jn 1:16 bemutatja az isteni oldalt mint „kegyelmet kegyelemre“, és a Róm 1:17 láttatja az emberi oldalt, amit a „hitből hitbe“ kifejezés érzékeltet. Ebben a két képben nincs ellentmondás. János a megváltásra fentről lefelé tekint („kegyelmet kegyelemre“), és a kegyelmet teljességében az Istentől az ember felé irányulónak látja. Pál a megváltást a kezdetétől a végéig vizsgálja („hitből hitbe“), és a hitet teljességében az embertől Isten felé irányulónak tekinti. Kegyelem által Isten teljességét kaptuk; Isten igazsága hit által bomlott ki előttünk. A kálvinizmusban a kegyelmet és a lutheranizmusban a hitet hangsúlyozták. Mindkettő benne van az Újszövetségben.
   A kegyelem esemény és tapasztalat. Az esemény meghirdeti Isten uralkodását, és a tapasztalat hirdeti Isten gazdagságát. Isten uralkodását írja le a Róm 5:12-21, ahol a bűn és a kegyelem összeütközésének a képe látható. A bűn a halálban uralkodik (Róm 5:12-14), ellenben a kegyelem az életben uralkodik (Róm 5:15-17). Két királyság van itt összekapcsolva egy halálos konfliktusban. Ádám óta a bűn uralkodik a halálban, és nincs hatalom, amely képes lenne megtörni ennek a királyságnak az erejét. A törvény próbálta ledönteni trónjáról, de kudarcot vallott, „amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten“ (Róm 8:3). Ezt ő úgy végezte el, hogy elküldte Fiát mint bűnért való áldozatot, hogy elítélje a bűnt a testben, éppen abban a világban, ahol a bűn még sohasem szenvedett vereséget. Krisztusnak a bűn királysága fölött aratott győzelmének alapján most a kegyelem uralkodik, „hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által“ (Róm 5:21). Anders Nygren mindenki mástól jobban meglátta Pál e tanításának jelentőségét a halál és élet két királyságával kapcsolatban.
   Isten gazdagságát az Ef 2:1-10 írja le. Ebben a fejezetben a „természeti ember“ helyzetét állítja szembe (Ef 2:1-3) a kegyelmet nyert ember helyzetével (Ef 2:4-10). Természeténél fogva az ember halott a bűn miatt, és mint az engedetlenség fia, Isten haragja alatt van. Tettei „vétkek és bűnök“; „a levegő birodalmának fejedelme“ uralkodik rajta; és vágyainak forrása a testből fakad. Kegyelem által az ember először új életet nyer (2:5), aztán  Isten kegyelmének új birodalmába kerül át (2:6). Isten tette ezt, „hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban“ (2:7).
   Az ember hite belsőleg és külsőleg is kifejeződik. Belsőleg bizalom és külsőleg hitvallás. Ez a kettő olyan, mint az ajtó két oldala; az ajtó a hitvallásban kifelé nyílik a belső hit cselekedete alapján. A Szentírásban egy igeszakasz sem tette ezt világosabbá, mint a Róm 10: 8-10 :
Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben“, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy lsten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.
Ez a bemerítéskor tett hitvallást tükrözi. Emberek tömegei próbálták ki ezeket a szavakat, és igaznak találták őket.

Dale Moody
Folyt köv...




„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:NAPI ÁHÍTAT
« Válasz #41 Dátum: 2015. Július 27. - 09:12:39 »
A megváltás három szakasza

A megváltást a múltban, a jelenben és a jövőben nyeri el a keresztyén. Gyakran mondják, hogy a keresztyén megváltást nyert a bűn büntetésétől, és megváltást nyer a bűn gyakorlásától, és majd megváltásban részesül a bűn jelenlététől. A Szentírás áttekintése ezt a keresztyén megváltási tapasztalat igazi összegezésének mutatja, ha teljességében nézzük.
   A megváltás múltbeli szakasza a személyes tapasztalatra mutat, amely által a hívő a lelki halálból a lelki életre, a sötétségből a világosságra, a bűn hatalmából Isten hatalmába ment át. Jézus mondta a bűnös asszonynak:
„A te hited megtartott téged“ (Lk 7:50). Pál a halálra rémült börtönőrnek ezt mondta: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!“ (ApCsel 16:31) Nincs kétség afelől, hogy Ef 2:8 tanítása szerint a megváltás már befejezett tény: „kegyelemből van üdvösségetek.“ Aztán Tit 3:5-ben azt olvassuk, hogy Isten irgalmának és jóságának megjelenése által „üdvözített minket“.
   Az megváltás jelenlegi szakaszát szintén tanítja a Biblia. Pál a filippibeli szenteknek ezt írja:
Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően (Fil 2:l2-13).
Szokatlan, de helyes az az állítás, hogy „Isten belül ténykedik“ és „az ember kívül ténykedik“ a megváltás folyamatában. A megváltásnak ez a jelenlegi átélése az alapja annak, hogy „a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje“ (1Kor 1:18).
   Az megváltás jövőbeli szakaszáról és ugyanolyan világosan tanít a Szentírás, mint múltbeli és jelenlegi szakaszáról. A Róm 13:11-15-öt és az 1Pt 1:3-9-et nehéz volna magyarázni, ha ezt a jövő szempontot nem vennénk figyelembe. A megváltás Isten győzelmi napja és ez „közelebb van hozzánk... mint amikor hívőkké lettünk“ (Róm 13:11). Isten őriz minket „hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben“ (1Pt 1:5), és ezért lelkünk üdvössége a mi hitünk „következménye“ (1Pt 1:9). Ahogy az elején rámutattunk, a Zsidókhoz írt levélben a megváltás mindig a jövőbe nyúlik (Zsid 1:14; 2:3, 10; 5:9; 6:9; 9:28).
   Pál apostol teológiájának nagy részét tárgyalhatjuk anélkül, hogy a megváltásnak ettől a múltbeli, jelenlegi és jövőbeli mintájától eltérnénk.  A Pál által használt nagyszerű szavak legnagyobb része, amelyek Istennek az ember bűnből való megszabadítását írják le, a megváltás bővebb kifejtésével kapcsolatos. Pál evangéliumának megértése annyi, mint a megváltás teljes képének világos ismerete.
„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:NAPI ÁHÍTAT
« Válasz #42 Dátum: 2015. Július 28. - 06:59:45 »

Bűnbánat és elhívás

A bűnbánatra való felszólítás nem mindig vezet megváltáshoz. „Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak“ (Mt 22:14). Ennek ellenére, az evangéliumot prédikálni kell minden népnek e korszak vége előtt (Mt 24:14). Jézus tanítványai azt a megbízást kapták, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet (Mt 28:19), de világosan látható, hogy ennek ellenére sokan a gyehennába kerülnek (Mt 25:31-46). Bizonyos, hogy a hívás mindenkinek szól, de nem mindenki üdvözül.
   Pál teológiájában az elhívásnak különös helye van. Egy apokaliptikus igeszakasz különbséget tesz azok között, akik „örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától“ (2Thessz 1:9) és azok között, akikért imádkozik, hogy lsten tegye őket „méltóvá az elhívásra“ (2Thessz 1:11), ennek ellenére itt egy szó sincs a kettős predesztinációról. Világos, hogy „mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket“ (2Thessz 1:10) méltóak az elhívásra.
   Az elhívottak a Korinthusi levelekben azonosnak tűnnek azokkal a szentekkel, akik hittek, de az ember hiába keresi az ellenállhatatlan elhívás bármilyen jelét (1Kor 1:1, 2, 24, 26). Az életnek sok olyan állomása van, amikor az elhívottaknak az Urat kell szolgálniuk, de ez a szolgálatra való elhívás ugyanaz, mint az megváltásra szóló elhívás (1Kor 7:20-22). Az evangélium eltorzítása az a tanítás, hogy mindenki elhívást kap a megváltásra, de csak néhányan kapnak elhívást a szolgálatra. Az elhívottak azok, akik hallottak és hittek, de semmi sem sejteti azt, hogy akik hallották az elhívást, azok közül egyeseket előre meghatározott módon hitetlenségre predesztinált volna az Úr.
   A kálvinizmus az ellenállhatatlan elhívás tanát Pál Rómaiakhoz írt levelére alapozta. Az elhívottakra vonatkozó első utalás nagyban hasonlít ahhoz, amit már megfigyeltünk a Korinthusi levélben (1Kor 1:1, 6), mégis két igeszakasz különös vizsgálatot igényel. A Róm 8:28 azt mondja, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott“, mégis évszázadon át az 1611-es King James fordítást követték, amely azt mondja, hogy „minden dolog együttműködik a jóért“, mintha az emberi együttműködés kirekesztődne lsten tervéből. Az emberi hit, remény és szeretet együttműködését szünergizmusként ítélték el, pedig Pál a görögben a szünergei igét használja! A Róm 8:29-30-at úgy értelmezik, mintha a predesztináció, az előre tudás, az elhívás, a megigazulás és a megdicsőülés az ok és okozat vaslánca lenne, de Pál nagyon világossá teszi, hogy akiket Isten ismer, visszafordulhatnak a rabszolgaság állapotába, ahonnan kijöttek (Ga1 4:8-11).
   A determinizmus késhegyig védelmezett álláspontja a Róm 11:29-re alapozódik, ahol a Revised Standard Version ezt mondja: „Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok.“ Itt a King James fordítást kellene előnyben részesíteni, amikor ezt mondja: „Isten ajándékai és elhívása megbánás nélküliek“, mert a görög ametameléta azt jelenti, hogy „megbánás nélküli“. A lényeg az, hogy Isten nem változtatta meg Izráellel kötött szövetségét, és átruházta minden ígéretét az egyházra. Ezt a nézetet a konzervatív kálvinizmus támogatja. Istennek terve van mind Izráellel, mind a pogányokkal, de tervébe beletartozik az emberi hit válasza is, mielőtt terve kiteljesedne. Amikor Isten türelmét Pál predesztinációról szóló tanításának helyes értelmezésére vonatkoztatjuk, akkor összeomlik a determinizmus kálvinista fellegvára. Az emberi felelősséget alig lehetne még fokozottabbá tenni, mint ahogy Pál egyik állításában találjuk arról, hogy mennyire türelmesen törekszik Isten arra, hogy az embereket bűnbánathoz juttassa. A Róm 2:4-10 nem kíván idegen elképzeléseket a tisztázás érdekében. A következő bekezdésben idézzük a teljes szöveget.
Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor az Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél. Mert mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és halhatatlanságra, örök életet ad; azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd. Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is; viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is!
A megváltásról és predesztinációról szóló későbbi szakasz majd folytatja annak magyarázatát, hogy milyen szerepe van a türelemnek és a predesztinációnak a Róm 9:22 alapján. A Róm 2:4-10; 8:28-30; 9:22; 11:29 verseket egységes egészként kell olvasnunk.
   A legtanulságosabb megjegyeznünk, hogy Pál arra oktatja Timóteust, hogy a lelkipásztori türelemnek azt a módját gyakorolja, amit maga Isten is alkalmaz, hogy bűnbánathoz segítse az embereket (2Tim 2:24-26). Ennek a türelemnek alig lehet ellenállni, de fennáll az a veszély, hogy akár egy püspök is, aki mostanában tért meg, az ördöggel azonos sorsra jusson (1Tim 3:6). Nem kétséges, hogy a középkor néhány misztériumjátéka igazságot tükrözött, amikor így mutatott be némely nagyképű püspököket! A mai kor büszke főpapjai és professzorai sincsenek kívül ezen az eshetőségen. Még Pál apostol sem gondolta magáról, hogy ezen kívül lenne (1Kor 9:27).
   Isten elhívása arra szól, hogy fölfelé és a jutalom felé törekedjünk, de Pál úgy érezte, hogy igyekeznie kell (Fil 3:14). Pál kérte olvasóit, hogy méltóan éljenek Istentől kapott elhívásukhoz (Ef 4:1). Ennek egyesítő hiten kell alapulnia, aminek egyik része az, hogy „egy reménységre kaptatok elhívást“ (Ef 4:4). Isten „megszabadított minket és elhívott szent hívással“, de ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy valakik elforduljanak elhívatásuktól (2Tim 1:9, 15).
   A zsidó hívőkről, akikhez a Zsidókhoz írt levelet írták, ezt mondja: „szent testvéreim, mennyei elhívás részesei“ (Zsid 3:1), amint „részesei lettetek a Szent Léleknek“ (Zsid 6:4), mégis megvolt a lehetőség arra, hogy az éretlenek közöttük hitehagyást kövessenek el (Zsid 2:1-4; 3:12-14; 5:11–6:20; 10:26-31; 12:12-17).
   Ha nem szabad elfelejtenünk, hogy megtisztultunk régi bűneinkből és lelki vakságunktól, akkor meg kell erősítenünk elhívásunkat és kiválasztásunkat a kegyelemben való növekedés által (2Pt 1:5-11). Ha biztossá tesszük elhívásunkat és kiválasztásunkat a keresztyén érettségben, soha nem pártolunk el az igazság és jogosság útjától (2Pt 1:10; 2: 2, 21).
   Annak felismerése, hogy „elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre“ (1Kor 1:9), nem követeli meg azt a következtetést, hogy mások nem válaszolhatnak a hívásra. Az az erőfeszítés, hogy az 1Pt 3:9-ben levő elhívást csak a kiválasztottakra korlátozzuk, olyan exegézist kíván, ami nem nyilvánvaló. E korlátott igemagyarázat szerint Isten csak a kiválasztottakhoz lenne türelmes, és nem engedné meg, hogy a kiválasztottak közül egy is elvesszen. Éppen ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy Isten türelmes minden ember iránt, miközben hív mindenkit és bárkit a megtérésre.
   Mikor az elhívást fontolóra vesszük az újszövetségi írásokban, a kálvinizmus hitvallásaitól függetlenül, nincs szükség kifinomult különbségtételre az általános kinyilatkoztatásban kapott külső elhívás és a „hathatós, ellenállhatatlan elhívás“-ban kapott evangélium prédikálása között.
   A Szentírásban csak egyfajta, Istentől eredő elhívás létezik az általános kinyilatkoztatásban és a speciális kinyilatkoztatás prédikálásában, és amikor valaki meghallja a hívást, az hatékonnyá tehető, ha megtéréssel és hittel válaszol rá az ember (ApCsel 20:21).
Dale Moody


„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:NAPI ÁHÍTAT
« Válasz #43 Dátum: 2015. Július 28. - 08:35:06 »
Szervusztok !
Igaz megígértem,hogy nem teszek be videót,de elnézést,hogy ezt beteszem. mp3 lelehet mentenni.
Számomra és számunkra aki hallgattuk Áldásos volt.
Kívánom,hogy számotokra is az legyen.
Szeretettel:
szai62

Vasárnap délelőtt | Kecskeméti Baptista Gyülekezet
„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:NAPI ÁHÍTAT
« Válasz #44 Dátum: 2015. Július 29. - 10:34:11 »
Bűnbánat és megtérés

Mivel az Ószövetség beszél a megbánásról mint az ember és Isten lehetőségéről, az ember megbánását úgy írja le, mint az ember bűntől való elfordulását annak érdekében, hogy Istenhez térjen. A héber elfordulni szó a shub, és ez széles körben elterjedt. Izráel felszólítást kap arra, hogy térjen vissza az Úrhoz, ahogy Gómer visszatért Hóseáshoz a hűtlenség évei után (Hós 14:1). A Jeremiásnál levő buzdítások visszaszólítják Isten hűtlen gyermekeit az ő Urukhoz (Jer 3:14). A bálványimádás különleges szimbóluma volt a bűnnek és az Úrhoz való visszatérés szükségességének (Ez 14:6). A papi történetben ez az ígéret található: „de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz útaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat“ (2Krón 7:14). És ebből van még több is.
   A bűnbánat és a megtérés közti kapcsolat az Újszövetségben is folytatódik. Jézus egy kisgyermeket állított tanítványai közé és így szólt: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába“ (Mt 18:3). Az Ézs 6:9-10-et azért idézik, hogy megmagyarázzák, a zsidók miért nem akartak meggyógyulni (Jn 12:40). Péter a zsidóknak így prédikált: „Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek“ (ApCsel 3:19). Meg nem nevezett evangélisták érkeztek Antiókhiába: „És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek és tértek meg az Úrhoz“ (ApCsel 11:21). Lisztrában Pál szembeszállt a likaóniaiak pogány bálványimádásával azzal a figyelmeztetéssel, hogy „ezekből a hiábavaló dolgokból térjenek meg az élő Istenhez“ (ApCsel 14:15). Agrippa király előtt Pál bizonyságot tett arról, hogy az Úr a pogányokhoz küldte, hogy nyissa meg a szemüket, „hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát“ (ApCsel 26:18) és „forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan“ (ApCsel 26:20).

A bűnök bocsánata a bűnbánat és megtérés fő eredménye. Érdekes megfigyelnünk, hogy az Újszövetség következetesen a bűnök bocsánatáról és nem a bűnbocsánatról beszél. Ezért a bűnök megvallása központi gyakorlata a megtérés alapján történő bemerítésnek (Mk 1:4; Mt 3:5). A bűnök felhalmozódtak, mint egy kifizetetlen adósság, de az adósságot elengedték megbocsátás által.
   Ezen a ponton érdekes magyarázat fejlődött ki a megbocsátás jelentéséről. Némelyek a megbocsátást azonosnak tartják a közösség helyreállításával és a megbékéléssel.  Mások azzal érvelnek, hogy a megbocsátás az akadály eltávolítása, ami lehetővé teszi a helyreállítást és megbékélést.  Mivel az Újszövetség olyan következetesen beszél mind a bűnök bocsánatáról, mind a bűnösök bocsánatáról, de sohasem a bűnök megbékítéséről, úgy tűnik, van köztük különbség. Ezért a megbékéléssel majd egy külön részben foglalkozunk. A megbocsátás mind objektív, mind szubjektív. Ezért így imádkozunk:
És bocsásd meg vétkeinket,
   miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek (Mt 6:12).
   A bűnbánat prédikálása és a bűnök bocsánata nem elég. Amit prédikálunk, azt gyakorolnunk is kell. A megbocsátás gyakorlása Jézus egyik kardinális tanítása. Ha nem bocsátunk meg másoknak, elveszítjük saját bűnbocsánatunkat (Mt l8:15-27; Lk 17:3). A megbocsátás gyakoriságát Isten felénk irányuló türelmével kell lemérnünk (Mk 11:25). Jézus a példa a megbocsátás és az imádkozás tanításában és gyakorlásában is (Lk 11:4; 23:34).
   A megbocsátás hatalmát Jézus követői gyakorolják, mikor az ő nevében szolgálnak. Az ő neve által az emberek megerősödnek és szabaddá válnak a bűnök szolgaságától (Mt 16:19; Jn 20:22-23). Követői bocsánatot nyernek és megbocsátó közösséget alkotnak.
   A megbocsátás és a kegyelem annyira szoros kapcsolatban van egymással, hogy Pál használhatta a charidzomai szót, könyörületesnek lenni jelentéssel, ami a megbocsátás szinonimája (Kol 3:12; Ef 4:3).
   Mégis, a megbocsátásnak van határa. A Szentlélek káromlása megbocsáthatatlan ebben a korszakban és a dicsőség eljövendő korszakában is (Mk 3:28-29; Mt 12:22-27; Lk 12:10). A hitehagyás és a halálhoz vezető bűn más és más útja annak, hogy megmagyarázzuk a megbocsáthatlanság állapotát, de ezzel majd később foglalkozunk (Zsid 6:4-6; 10:26-31; 12:14-17; 1Jn 5:16).

A szentek közössége a hívőknek a Fiúban nyert közössége (1Kor 1:2, 9). Az Istennel és emberekkel való közösség a bűnök bocsánatát követi.  Mint ahogy a megbocsátás szó esetében történt, ugyanúgy a közösség tanulmányozása is magában foglalja a keresztyén élet sok területét. Pál Krisztus-miszticizmusa, ahogy Albert Schweitzer nevezné ezt az Istennel való egységet Krisztusban, tartalmazza Pál teológiájának nagy részét.
   Abból a fő hasonlatból indul ki, hogy a gyülekezet Krisztus teste, és azokból áll, akik közösségben vannak Istennel a Krisztusban, és Krisztusban új teremtésként élnek (2Kor 5:17). Az új teremtéshez tartozók Krisztussal együtt keresztre kerültek, hogy Krisztus bennük élhessen (Gal 2:20). A Krisztusba való belépés látható jele a bemerítkezés (Gal 3:27).
   Ez a közösség a Szentlélekben való kölcsönös részesedés által lehetséges (2Kor 13:14). Ez először is a kegyelem közössége, de ennek a közösségnek pontos jelentése magában foglalja a javak közösségét is (vö. 2Kor 8:9; Fil 1:7–2:1; 2:25-30; 4:10-20). A felszínes szubjektív érzéseknek el kell mélyülniük a közösség kézzelfogható formájában, mint ahogy a jeruzsálemi gyülekezetben történt (ApCsel 2:44; 4:32; Jak 2:14-17).
   János Isten-miszticizmusa nem zárja ki a Krisztussal való közösséget. Valójában az Atyával való közösség nem lehetséges a Fiú nélkül (1Jn 1:3; 4:1-6). A világosságban, az életben és a szeretetben való közösség egyúttal közösség az Atyával, aki a legteljesebben Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki önmagát (1Jn 1:5, 7; 3:15; 4:16).

51. Megváltás és újjászületés
Az Újszövetség tanítása szerint az újjászületés lehet egy új rend, ahogy Mt 19:28-ban látjuk, vagy egy új élet, mint a Tit 3:5-ben találjuk. Ebben a szakaszban e második értelemben használjuk ezt a szót. A megújulás párhuzamos az újjászületéssel, amikor Tit 3:5 azt mondja, hogy Isten megváltott minket
újjászülő és megújító fürdője,
a Szentlélek által.
A külső megtisztulás és a belső megújulás közti dinamikus egység „a Szentlélek által“ jön létre. Isten a Szentlelket „kitöltötte ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek“ (Tit 3:6-7). A radikális megkülönböztetés a „bemerítés általi újjászületés“ és a „puszta szimbólum“ között, ami később fejlődött ki, tönkreteszi ezt a dinamikus egységet a keresztyén bevezetési szertartásban, de ezt helyre kell állítanunk. Ezt tárgyaljuk majd még részletesebben, amikor a bemerítés lesz a fő téma.
   Itt az újjászületés fogalma van a középpontban két főbb velejárójával, a megszentelődéssel és megigazulással együtt. Az 1Kor 6:11-ben levő himnusz vázlatként szolgál.
Pedig ilyenek voltak közületek némelyek:
   de megmosattatok,
   megszentelődtetek,
   és meg is igazultatok
az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.

Dale Moody



„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

 

Hasonló Témák

  Téma / Indította Válaszok Utolsó üzenet:
1912 Válaszok
151552 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2016. Július 25. - 17:33:29
írta Kálmán
Napi áhitat

Indította Jazmin « 1 2 3 4 5 » Jázmin témái

73 Válaszok
12515 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2018. Február 25. - 09:43:51
írta Jazmin
14 Válaszok
3639 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2015. Október 12. - 18:07:35
írta Virág
Napi Igék

Indította szati62 « 1 2 3 4 » Szati témái

55 Válaszok
9585 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2015. November 26. - 09:15:10
írta szati62