Szerző Téma: keresztény versek  (Megtekintve 25807 alkalommal)

plus minus reset

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
keresztény versek
« Dátum: 2015. Június 28. - 14:16:02 »
Lukátsi Vilma
A BÁRÁNY ÉS A PÉNZ     
 
Elveszett a pénz, a drachma,
söpört az asszony miatta,
a szemétből kiragadta,
a pókhálóból kiemelte,
gondosan letörölgette,
s bár volt másik kilence,
ez lett az öröm!
 
Kódorgott a kicsi bárány
a zsenge zöld füvek láttán,
és - eltévedt a hegy hátán.
 
De a Pásztor ment utána
sziklák zuzmós vadonába,
kereste és - megtalálta!
Vad bozótból kiemelte,
vérzett: karjaiba vette,
s bár volt kilencvenkilence,
ő lett az öröm!
                        *
Én nem tudom, hogy mi voltam,
lehettem pénz: elgurultam,
szűk sarkok közé szorultam;
de lehettem én bárány is,
aki éhes, aki fázik,
s fél, ha a villám cikázik...
 
Énrólam szól a példázat.
Elfog a boldog alázat:
kerestek és - megtaláltak!
 






Siklós József

A kánaáni asszony
 
Dávid Fia!
Nem tartozom népedhez,
De beteg a lányom!
Gonosz lélek gyötri, tépi
Fülledt napokon, lázas éjszakákon.
Tudom, nem segít rajta senki.
Hiszek Tebenned!
Pogány vagyok, jogcímem semmi.
A kegyelemnek annyi morzsáját juttasd,
Mint az ebeknek!
 
Mélyre lenyúl a kegyelem,
S magasba emel!
-Asszony, nagy a te hited!
Jézus így felel.
 
Meggyógyul a beteg lány
Nyomban, egészen.
-Ahol hittel várnak rám,
Ott az én népem!


Siklós József


A SZERECSEN KINCSTÁRNOK MEGTÉRÉSE 
 
Főember az úton, kocsi rázza,
A kezében nyitva Bibliája,
Ámde nem értheti,
Nincs, aki azt neki
Magyarázza.
 
Küld az Isten Lelke magyarázót:
A kincstárnok látja, Fülöp áll ott! -
Az írás úgy tanít,
Az, kiről szó van itt:
Te Megváltód!
 
Amikor az úton vízhez érnek,
A szerecsen így szól: ,,Keresztelj meg!’’
- Szállj reám, Szentlélek,
Tarts meg, amíg élek,
Keresztyénnek!
 
 Füle Lajos
AKKOR JÖN EL
 
Ha fájni kezd majd, ami vagy,
és ami nem vagy, bár lehetnél,
majd ha bevallod végre, hogy
sosem voltál igaz keresztyén,
ha fájni fog, hogy annyian
vannak, kiket megejt a tévhit,
s ajkadról értük száll ima,
akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha bűnné lesz a bűn,
s a Golgotához sírva érsz el
letenni ott mind keserűn
nem alkudva testtel és vérrel,
majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,
s a döntésed is végleg megérik,
mert megtisztított az a Vér
akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha jobban érdekel
kik õk, akik vetnek, aratnak
s közéjük állsz és nem leszel
többé olyan fontos magadnak,
mert látod már a tájat itt,
amely aratásra fehérlik,
s munkára lelkesít a hit
akkor jön el az ébredés itt.


 MINT A MADÁR SZÁRNYA

Túrmezei Erzsébet

"Krisztus keresztje olyan teher, mint a madárnak a szárnya-az emeli a magasba" Clairvauxi Bernát

Teher a szárnyad , suhanó madár?
Repülsz! Kék egek végtelenje vár.
Repülsz-fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál , ha nem lenne szárnyad.

Teher a kereszt , a Krisztus keresztje?
lehet , gyenge vállad már felsebezte.
De olyan teher mint a madár szárnya.
Nélküle magasság hiába várna.
Nélküle a célt soha el nem éred.
A kereszt emel egyre feljebb téged.
Repülsz-fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál, ha nem lenne szárnyad


A BIRODALMAM
 
Túrmezei Erzsébet

Lélek, én lelkem, hogyha ismernélek!
Ha bejárhatnám a határidat!
- Neki indulok s olyan szövevényes...
a folyamain nincsenek hidak. -
Ha ismernélek, s tudnám, mihez kezdjek!
Mélységeidből titkok integetnek.

Lélek, én lelkem, mért vagy nyughatatlan?
Megfélemlítőn zúgsz, morajlasz folyvást.
S én idegenül önbirodalmamban,
remegve tartom kezemben a kormányt.
Koldus királyod, mit tegyek veled?
Merre keressek segítő kezet?

Lélek, én lelkem, hol van az a Mester,
Ki téged ismer, minden titkodat?
Aki zúgó folyamaidon által
hidat fénylő szivárványból vonat...
Ó, jöjjön, akár zúgó harsonával,
akár simogatóan, csendesen:
én koronámat lábához teszem.









„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #1 Dátum: 2015. Június 29. - 08:29:39 »






„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #2 Dátum: 2015. Június 29. - 08:33:19 »
URAM, CSAK EGY VAGYOK…
 
Uram, csak egy vagyok a sok között,
Ki bár rongyos ruhába öltözött,
Vendégeid sorába híva lenni,
Királyi nagy menyegzõdre menni,
Szegényen bár, de úgy szeretne!
Mégis talán, ha meglehetne...
 
Rongyos ruhámra félve, hogyha még
Tekintni olykor elfelejtenék,
Azért elõttem mégis ott lebeg
Aranytermed, s a szívem úgy remeg!
Aranytermed, s az én ruhám, és
Ajkamra félve jön könyörgés:
 
Nem az elsõ helyre ülnék, Uram.
A meghívottak mellett boldogan
Húzódnék félre, félre, messzire:
A díszes asztalnak legvégire;
Szívem mélyén azért repesve!
Uram, talán ha meglehetne...
 
Uram, nem kellenének drága ételek:
Nem tennék úgy én, mint az emberek,
Akik jólétre jutnak: erre már
Kívánságuk felhõkben egyre jár.
Ily ember morzsát is ehetne!
Uram, talán így meglehetne...
 
Uram, tudom, sok minden útban áll;
Azért szívem mégis remélve vár...
Kegyelmednek sugára végre tán
Dicsõn csillogva irányulna rám.
Boldoggá engem ez tehetne.
Uram, óh, bárcsak így lehetne...
 
(Haraszti Sándor)

AGGÓDÓ SZÍV


Az aggodalom olyan, mint a hintaszék
Csak indulsz, de az út végére sosem érsz
S míg a hintaszékben legalább tiéd a nyugalom
Addig békéd elvész, szorítja az aggodalom


Hiába félted a gyermeked, hogy rossz útra lép
Nem aggodalmad óvja az útkereszteződést
Remegő kézzel engeded el az útrakelőt
Pedig nem a félelmed mi megvédi őt


Aggódva nézed a viharfelhőket
Pedig az nem védi meg óvó tetődet
Hiába kerülöd így az ördög tüzét
Az aggodalom nem olt, csak belűről tép


Az aggodalom szilánkjai összerakódnak
A ma terhével egységet alkotnak
S kész lesz egy olyan hatalmas teher
Amelyet szíved már nem bírhat el


Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapsz
Hisz emberi léted erre nem adhat választ
S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz élted
Csak azért lehet, mert kevés a hited


Legyen előtted Péter példája
Az aggodalom őt is megtalálta
Amint a vízen hitét kezdte feledni
Tanító példaként elkezdett süllyedni


Isten igéje válaszol neked
Megnyugtat téged, ha hűen figyeled
Azt mondja ne aggódj a holnapért
A holnap majd aggódik magáért


Az égi madarak sem vetnek, aratnak
Mégis az Úr kegyelmében laknak
A mezei liliomok sem varrnak ruhákat
Az Úr akaratából mégis pompáznak


Ne akarj már akkor átkelni a hídon
Amikor még nem is tudsz a folyóról
S ha már látod a folyót, akkor se félj
Isten szárnyakat adna, ha leesnél


Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el
Hogy esőtől vagy naptól védjen
Isten teremtette az esőt és a napot
Áldásként adja neked mit alkotott


Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik
Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív
Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázza
Melyen a pásztor elöl megy, s a bárányok utána.
Dévényi Erika




ISTEN  MÜHELYÉBEN


Olyan jó élni Isten műhelyében,
ott formáltatni hűséges kezében
kemény vésővel, döngő kalapáccsal,
szerető, szelíd, szent simogatással.


Látni, hogy íme szobrok száza készül,
néhány vonással naponta egészül.
A Mester keze percre sem pihen meg.
Eszközei munkálnak, nem pihennek.


Tudni, hogy kemény, ormótlan kő voltam,
akaratjára soha nem hajoltam,
dacos énemről lepattant a véső.
És hálát adni, hogy még most sem késő.


Csodálni Őt, amint szeretve fárad,
amint nem sajnál drága életárat
odaadni, értem és odaadni másért:
egy megtörésért, hozzáfordulásért.


Csodálni Őt, ki annyi büszke lelket
szeretetével örök rabul ejtett.
Sziklatömböket döntött le a porba,
hogy átformálja szépséges szoborba.


Igen, csodálom Őt. Csak Őt csodálom.
Túrmezei  Erzsébet

 
AKI  ÉJSZAKA  MENT  JÉZUSHOZ


Éjszaka, hogy meg ne lássák.
Elvégre nem akárki volt.
Főember a zsidók között.
De Nikodémusz nem ügyeskedő ész,
Okosságtól korlátolt értelem:


Tudta, hogy csak Istentől jöhet
Az új tanító. Hallani akarta.
Tanulni tőle ment éjszaka hozzá.
De nem tudta, hová tegye,
Hogy aki meg nem születik ujonnan,
Isten országát nem láthatja meg.


„Hogyan szülessen az ember, ha vén?
Anyjának méhébe másodszor is
Bejuthat-e, újjászületni onnan?”
És kóválygott a feje a szavaktól.


Hogy test az, ami testtől született,
De ami a lélektől, lélek az,
És szél fú, ahová akar, zúgását
Hallod, de nem tudod, honnan hová,
S ahogy a pusztában Mózes a kígyót
Bottá emelte, az ember fiának
Emeltetnie úgy kell fölfelé,
És mindezt szeretetből – a Fiú
Nem kárhoztatni jött el a világot,
De megtartani.
A látogató                             
Felelt-e rá? Néhányszor bizonyára
Közbeszólt, mert bátor elme volt,
Csak öreg már s nem látta be, mi szükség
Víztől és lélektől újjászületni.
De nem jegyezték föl a szavait,
Nincs nyoma, hogyan lépett ki az éjbe:
Nem érdekelte őket Nikodémusz.


De felbukkan megint egy pillanatra
A főemberek között,
Mielőtt megindul a hajtás.
Nem jegyezték föl, csak egy mondatát:
„A mi törvényünk kárhoztatja-e
Az embert, ha meg nem hallgatja őt,
Kitudni, mit cselekszik?”
De kifizették: „Csak tudakozódj,
Támadt-e próféta Galieából?”
Leszavazták őt, aztán hazementek.


És aztán a történet folyt tovább,
Ahogy kellett, és megmaradt a holttest,
És titkon eljött, aki éjszaka
Járt Jézusnál, és mirhát, aloét
Hozott magával, holtaknak valót,
S eltűnt, nem kérdezték, honnan hová:
Nem érdekelte őket Nikodémusz.
És aztán folyt a történet tovább.
Vas  István
 
 
 
 
A FORRÁSHOZ


" Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni.
 Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat."

                                                          Sören Kierkegaard


Tiszta- bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.


Szomjaznak, életre, szeretetre,
irgalomra és bocsánatra, jóságra, igazságra, örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók számlálhatatlan serege!
Mi lesz velük, ha rád nem találnak?!


Milyen felfoghatatlan, ahogy elindulsz megkeresni őket, ahogy szüntelen útban vagy feléjük, meg se várva, hogy ők keressenek!
Milyen csodálatos titok!


Boldog akit már megtaláltál,
s nem posványok mérgező vizét issza!
Ahogy ígérted,
nem szomjazik soha többé, és belsejéből szeretet, öröm, irgalom, jóság: élő víz fakad.


Krisztus-forrás, te áldott, drága, tiszta,
keresd tovább a szomjasakat!
Túrmezei Erzsébet

BOLDOG VAGYOK - Máté 5:2-12
(Losonczi Léna)


Boldog vagyok, mert szememet
fel, a hegyekre emelem,
lábadnál hallva tanításod,
édes Megváltóm, Mesterem.                 


Boldog vagyok, mert szegény lelkem
Általad gazdag lehetett,
boldog, ha bűnöm miatt sírok,
mert vigasztalást nyerhetek.


Boldog vagyok, ha a szívemben
alázat, csend és béke van,
boldog, ha embertársaimhoz
mindig szelíden szól szavam.


Boldog vagyok, mert szent Igédre
lelkem naponta éhezik,
s az igazságra szomjazó mind
– tudom – megelégíttetik.


Boldog vagyok, ha megbocsátok,
mert én is irgalmat nyerek,
boldog, mert megtisztított szívvel
meglátom majd Istenemet.


Boldog vagyok, mert megváltottként
békességre igyekezem,
és Jézus Krisztus érdeméért
gyermekének neveztetem.


Boldog vagyok, ha Őérette
háborúságot szenvedek,
ha kicsúfolnak és megvetnek
a hitemért az emberek.


Boldog vagyok, ha szidalmaznak,
ha gonoszt szólnak ellenem,
mert tudom – Jézus megígérte –,
a mennyországban lesz helyem.                 


Boldog vagyok, ujjong a lelkem,
mert a jutalmam végtelen,
bőséges lesz ott fenn a mennyben,
hol dicsérhetem Istenem!



„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető Kálmán

  • Helyreállítási szolgálat
  • *
  • Hozzászólások: 13595
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. December 12. - 20:16:57
Re:keresztény versek
« Válasz #3 Dátum: 2015. Június 29. - 08:59:52 »
 O0

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #4 Dátum: 2015. Június 30. - 06:55:30 »
Köszönöm Kálmán így látom,hogy valakit érdekel,nem csak magamnak írom!Legyen szép napod!

„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #5 Dátum: 2015. Június 30. - 07:03:18 »
Reményik Sándor: Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tenge

SZIKSZAI BÉNI
TEREMNI VÉGIG

Nem akarok korhadó fa lenni,
száradó ágakkal, gyümölcstelen.
Teremni vágyom megszakítás nélkül és szüntelen.
 Imádkozni végig, futni kitartón és merészen a célig.
Nem topogni tehetetlen, körben járni,
mindig csak várni, várni, várni,
míg valaki koldusgarast dug a zsebembe.
Gazdagon szeretném végigjárni az utat.
Tele marokkal osztogatni,
soha nem fosztogatni, de mindig adni, adni,
amíg az áldozatban majd
szívem megszakad,
s az ég befogad.

Szikszai Béni verse:
VALAKI VÁR
 
Egyre gyakrabban szorítja
szívemet a kérdés:
Meddig mehetek még?
Mögöttem tízesekkel mérem az időt,
előttem csak évekre futja már.
A másik sarkon tán valaki vár.
Minden eszközzel küzdök a máért,
s szorítva fut a holnap felém.
Az idő késő délutánra jár,
és valahol valaki vár.
Kitárja éltem másik kapuját,
Ahogy az elsőn magam léptem át,
itt is magamra maradok.
De Valaki vár,
s értem átszegzett karjaiba zár.

Tőtős János:
LÉGY HÁLÁS!

Légy hálás hogy hallhatod az Evangéliumot,
Mint üdvre vezető, mennyei, tiszta szózatot.
Légy hálás, ha neked Isten hívő szülőt adott,
S a Szent Írást gyermekségedtől fogva tudhatod.

Légy hálás, hogy tudod, mint élhetsz szabad életet,
Mint veheti át a Szent Lélek az egész lényedet,
Tudsz a kegyelemről, a Golgotai váltságról
Az újjászületésről, az Istenfiúságról.

Míg sok ezernyi nép előtt csak félhomály dereng,
S a Kegyelem Istenéhez imakönyvből eseng,
Számtalan ifjú lélek, ateista gyermeke,
Nem kulcsolhatták kezüket hő imára sohase.

Szívük vágyik szégyen alatt, keresik a Jehovát
S oly nehezen találják meg a Kegyelem nagy Urát.
Téged pedig ide emelt, csodás méltósággal,
Ó, vigyázz, ne oszd meg szíved e romlott világgal!


Pecznyík Pál:
A BIBLIA: ÚTITÁRSUNK

A Biblia: kulcs a mennybe,
hit kezével megnyitod,
beléphetsz a menny kapuján,
s megláthatod Jézusod!

A Biblia: kincses bánya,
drága kincseket takar,
üdvösséged is benne van,
keresd, rá lelsz majd hamar.

A Biblia: hegyes, völgyes,
de van benne víz, kenyér,
az táplálja föld vándorát,
amíg oázisba ér.

A Biblia: útitársunk,
míg vonulunk földön át,
Atyánk adta kísérőül,
míg elérjük szebb hazánk.

A Biblia: virágos kert,
gondozója: Jézusunk,
szeret, ápol, gondoz minket,
drága rózsái vagyunk.

A Biblia üzenete,
áldott napi kenyerünk,
Atyánk azzal táplál minket,
míg hozzá megérkezünk.

Atyánk ha haza hív minket,
a Bibliánk itt marad,
kísérőre nem lesz szükség,
új földön új ég alatt.









GOLGOTA



 
Érzem a tövis súlyát testemen,
az ég színtelen fakó, s fénytelen.
Az Úr haragvó hallgatást játszik,
s homlokod saját véredtől ázik.
Zuhog az eső siratva téged,
mennyek lelke dübörögve ébred,
vad villámokkal jelzi haragját,
Hogy az ember: meggyalázta Atyját.
 
Éjjelre az ég haragja tompul,
felhők alatt Hold sarlója csorbul,
fuvallat se rezzen a sötétben,
Isten fia fenn van már az égben.
Ott óvja lelkét mennyek boltíve,
hol ma is összedobogna szíve
ringató és csendes félhomályban
Embernek, a Teremtő Fiával.
 
( újraköltve: Pest-Buda 2014. április 12.)



Ez a kép nem az én munkám de nagyon szeretem ezt a verset.
„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #6 Dátum: 2015. Július 01. - 11:07:41 »
Túrmezei Erzsébet

Ne akarj kereszteden könnyíteni!
 
Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?
 
Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.
 
Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká töpreng még bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.
 
S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazában.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
 
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.
 
Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
 
Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek
-mondja magában.
De jó hogy megtettem!
Sokkal könnyebb! Így -sóhajt elégedetten.
 
Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó kaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hírtelen eszébe jut keresztje:
 
A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
Mit tettem -kiált kétségbeesetten.
Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!
S ott áll a parton keserű önvádban.
 
Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.
 
rálépek én is! Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts! Így sikolt, és felébred.
Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.
 
Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!?
 
 
"Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már!
-sóhajtod csüggedve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged."
 
(Fordította: Túrmezei Erzsébet)

Nem mondott fel nekem
 
Szolgálatára angyalok sietnek,
Parancsol viharoknak és szeleknek.
Megérteni, felfogni nem lehet,
Hogy meglátott, parányi porszemet,
És szolgálatába vett.
 
Szívemben ujjongva dalol a hála.
Kerek világon nincs jobb gazda Nála!
Mikor szolgálatába fogadott,
Nem csak munkát, drága feladatot,
Erőt is Ő adott.
 
Szentlelkét adta, segítsen, vezessen,
Sürgessen: soha ne időzzek resten.
Tekintete rajtam volt szüntelen,
Mindenre elég volt a kegyelem.
Ő maga járt velem!
 
Talált volna annyi hűségesebbet,
Parancsainak engedelmesebbet…
Csodairgalmát áldja énekem,
Hogy szolgálhattam hosszú éveken,
És nem mondott fel nekem.
 
Pedig annyiszor megtehette volna!
S én szegény, gyenge, engedetlen szolga
Türelmét, irgalmát dicsérhetem…
Mert ezután sem mond fel… sohasem!
Övé az életem!
 

Otthonom
 
Otthonom a templom.
Ajtaján belépve mindig hazaérek.
Ismerősen csendül fülembe az ének.
Mintha minden hangja simogatás lenne!
Égi Atyám keze simogat meg benne.
 
Megterített asztal.
Éhező mellőle sose kel fel éhen.
Megelégedhetik mennyei kenyéren:
Élet kenyerével, élet italával,
Igében, szentségben: Krisztussal magával.
 
Mesterem műhelye.
Azért keresem fel, hogy kezébe vegyen,
Hogy régi emberből új emberré tegyen!
Hogy amíg templomát látogatom híven,
Templommá formálja egész bűnös szívem!
 
Otthonom a templom.
Mennyei otthonom halvány földi mása,
Drága tükörképe, szent hívogatása!
Míg egykor mennyei hajlékod befogad,
Köszönöm, Istenem, földi hajlékodat!

Békefi Pál
 
Úrvacsora előtt
 
Áldott légy, ó Mesterünk,
Hogy szent frigyre lépsz velünk!
Vacsorádra, keresztfádra
Emlékezhetünk!
 
 
Ím a kenyér, a pohár
Drága kincset rejtve vár.
Jézus vére érdemére
Üdvünk készen vár.
 
Térdre hullva kérünk hát:
Tarts velünk szent vacsorát!
A kenyérben, drága vérben
Nyújtsd az ég javát!







„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #7 Dátum: 2015. Július 01. - 11:12:26 »






„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető Kálmán

  • Helyreállítási szolgálat
  • *
  • Hozzászólások: 13595
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. December 12. - 20:16:57
Re:keresztény versek
« Válasz #8 Dátum: 2015. Július 01. - 13:47:21 »
 O0

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #9 Dátum: 2015. Július 01. - 18:41:59 »
Köszönöm a látogatást !
Áldott estét!
Az mp3-at nézted?
 vint
„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető Kálmán

  • Helyreállítási szolgálat
  • *
  • Hozzászólások: 13595
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. December 12. - 20:16:57
Re:keresztény versek
« Válasz #10 Dátum: 2015. Július 01. - 19:22:48 »
Még nem néztem.

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #11 Dátum: 2015. Július 02. - 14:21:49 »
Sík Sándor
FECSKE             
 
Figyeljetek! Tanulságos lecke:
Berepült az ajtómon egy fecske,
Aztán neki az ablaküvegnek!
S bennem, láttán, gondolatok keltek:
 
,,Mámorában szédülő fejednek
Fejjel mentél az ablaküvegnek.
Föl nem érted, hogy ahol nincs semmi,
Hogy lehet ott akadálynak lenni?
 
Hogy ott, ahol látnivaló szemmel
A nagy semmi: nekimegy az ember
Valaminek, ami oly nagyon van,
Hogy az ember feje belekoppan.’’
 
Mert nem látja, azt gondolja, nincsen
Se’ mennyország, se’ pokol, se’ Isten.
Mind megannyi valóság, mit ember
fel se’ foghat fecske-értelemmel.
   Sík Sándor; a két középső versszak: Balog Miklós

 Sík Sándor
Isten lánca

Nem, nem engedlek, fogom a kezed:
Az Isten lánca vagyok én neked.

Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,
Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel.

A ködlő múltat, akarom, feledd,
S állj meg hajnalló mélyeid felett.

És nézz magadba boldog félelemmel:
Isten szemével és az én szememmel.

És tépd el mind a félig-fátylakat.
Akarom: láss és megszeresd magad.

Hogy lásd magad: ifjúnak és igaznak,
Erősségnek és mosolygó vigasznak.

Lásd, hogy világol a boldog titok:
A zengő porta, mit Isten nyitott.

Akarom: keljen új életre benned
Alvó dala az építő igennek.

És mosolyogd rám, édes jó barát,
Az erős Isten élő mosolyát.
 
 Sík Sándor

Légy csendességben!

Légy csendességben, Isten hogyha hív,
Halkan szólít, mint pásztorhangú síp.
Kelj fel, és indulj engedelmesen,
Kutyuska-vígan, bárány-csendesen.

Ha futni verne vesszős szenvedély,
Ne gondolj vele: menj és mendegélj.
Ha futva hány el bárki, meg se nézd:
Csak el ne vétsed a csilingelést.

Ne nézz se jobbfelé, se balfelé:
Csak az egyenes út az Istené.
Hátad mögött ha mennydörög se bánd,
Te csak sürögj a hívó síp iránt.

Ha éjbe vész is el?tted az út,
Megsimogasd a síró kisfiút,
Ha sívó örvény örvénynek kiált,
Te kikerüld a szepegő csigát.

A hangos ember erőt nem teremt;
Az erőszaknál erősebb a csend.
Ha szeges-öv, ha véres máglyaláng:
Te mosolyogj és mondd, hogy Miatyánk.

S ha tán a hang a véres Hegyre vitt,
Hol elveszik a világ bűneit,
Szelíden lépj a szegezők elé:
A nyírő béres is a Pásztoré.
 



„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #12 Dátum: 2015. Július 03. - 11:13:46 »
Domahidi Klára

Pislogó gyertyafény

Volt idő, mikor mustármagnál
is kevesebb hittel éltem,
s a keskeny útról hol ide,
hol oda le-letértem.

De pislogott még a gyertyafény,
nem oltottad ki a lángot,
igaz néha csak kevéssé,
de mindig parázslott.

Megrepedezett nádként
kitettem magam száz veszélynek,
de Te igazítottad lépteim,
hogy hozzád visszatérjek.

Most már rád bízom magam
Uram, teljes egészen,
S Te megfogod a kezem,
S átvezetsz ezer veszélyen.
 

Luther Márton
 
DAL A BIBLIÁRÓL     
 
Hol nincs a polcon Biblia,
üres, kietlen ott a ház;
Könnyen bejut Sátán oda,
S az Úr Jézus ott nem tanyáz.
 
Azért hát ember, bárki légy,
Egy-két filléred kerül:
Egy Bibliát sietve végy
Az ördög ellen fegyverül.
 
Nyisd azt föl minden reggelen.
Csüggj hittel mindenik szaván.
Merülj belé figyelmesen,
Olvasd, kutasd nap-éjszakán.
 
E könyv erőt ad és vigaszt,
S ne bánd, ha int, ha néha bánt,
Pajzs gyanánt használjad azt
Örömben, búban egyaránt.
 
Szeresd e könyvet, s úgy tekintsd
Mint földi élted támaszát,
Amely ha sírodig kísért,
Számodra nyit új, jobb hazát.
                   
Lukátsi Vilma

AKI ODAADTA         
 
Egy gyermeknek volt - az Írás szerint -
öt árpakenyere és két hala,
amennyiből ötezren ehettek
még mielőtt leszállt az éjszaka.
A tanítást hallgathatta ő is
a többiekkel a tenger mellett.
Ráfüggesztette csillogó szemét
a Mesterre, és - adnia kellett.
Hogy aztán ámuló lélekkel
számolni se tudja: mennyivé lett
az a két hal, s az öt kenyér.
 
De a csodát nem Ő vitte véghez.
 
- Űrhódító távlatunkból nézve
se múlt még el a csodák világa,
ma sem, bárha minden utcasarkon
ott a világ automatája,
és kínálja tetszetős csomagban
éhség ellen a sok édességet;
S amíg egyre csak fizetünk érte,
mindenünk elfogy. Elfogy az élet.
Pedig tudjuk a lelkünk mélye-mélyén:
Senki sem jött üres tarisznyával,
Öt kenyerünket és két halunkat
Mindegyikünk elhozta magával.
 
Igaz, ez önmagunknak csak annyi,
hogy szűkösen is alighogy elég.
Ám egyszerre elkezd szaporodni
ha megtanul adni is a kéz...
De az út az „enyém“ tudatából
éppen ez a bizonyos keskeny út,
melyre oly fenntartással lépünk,
s a lábunk alól oly sokszor kifut...
Mégis, ahol ilyesmi történik,
oda gyűlnek az éhes emberek.
- Áldott legyen, aki odaadja
a két halat és öt kenyeret.








 vint
„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #13 Dátum: 2015. Július 04. - 08:24:57 »
Ady Endre
Az Isten-kereső lárma
Neved sem értem, Istenem,
De van két árva, nagy szemem
S annyi bolondot látok,
Hogy e sok bolondságból
Nagy ijedelmemben,
Uram, hozzád kiáltok.

Próbáltam sokféle mesét,
De, hajh, egyik se volt elég:
Szívemben, idegimben
Kiabáló, nagy lárma
Téged keres, Fölség,
Isten, a tied minden.
 Ady Endre

Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.







Almási Mihályné

Drága kincs
 
Isten Igéje drága kincs,
Drágább nála e földön nincs!
Belőle Isten hangja szól,
Ha hallgatsz rá, megérted jól.
 
Isten Igéje életet ad.
Ó, áldott, drága pillanat!
Mikor hittel fölé hajolsz,
Ellenséget is átkarolsz!
 
Isten Igéje biztos út.
Egykor hozzá, a mennybe jut,
Ki hittel olvasta, s élte,
Amit megértett belőle.
 
Olvasd te is, és tartsd meg azt!
Belőle nyersz erőt, vigaszt.
Tanácsadód, barátod lesz,
Jézushoz visz. Kutasd, keresd!
 

 
 








„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #14 Dátum: 2015. Július 05. - 09:30:08 »
Imre Albert

Miért féltek?
 
Miért csap le úgy a tóra
Néha egy-egy viharzóna?
Félek. Egyszer bajt okoz.
Ki az, ki így ostoroz?
 
Nézd! A Péter kis hajója,
Mintha csak egy inga volna,
Jobbra-balra ingadoz,
Mint egy kicsiny fadoboz.
 
Tudják ők, hogy hol a „bója”,
S meddig tart a viharzóna,
S hol a part? Én nem tudom.
Sötét van a partokon.
 
„Hol van Jézus? Talán alszik?
Tombol a szél, zúg, morajlik!
Jaj! Nézzétek! Süllyedünk!
Siess! Segíts! Mesterünk!”
 
Kiáltoztak szaggatottan,
Holtfáradtan, egyre jobban:
„Nem bánod, ha elveszünk?
Ne hagyj! Nézd, hogy szenvedünk!”
 
Jézus pihent a fejaljon,
De, hogy egy is meg ne haljon,
Szólt a szélnek: - Csend legyen!
S béke lett a tengeren.
 
Aztán ott – a hullámhalmon –
Szólt szelíden – most is hallom:
„Miért féltek? Higgyetek!
Én itt vagyok veletek!”


Reményik  Sándor
Egy lélek állt...          
Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"
S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"
És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
________________________________________

Reményik  Sándor
Gyógyíts meg!          
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám
A testem-lelkem fája...
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen - nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképpen.
Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, -
S maradtam mégis torz és átkozott.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is - tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem - megköszönni.


„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

 

Hasonló Témák

  Téma / Indította Válaszok Utolsó üzenet:
2370 Válaszok
253776 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2018. December 01. - 16:40:22
írta Margit
0 Válaszok
1636 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2014. Június 23. - 16:42:26
írta Csaba
Keresztény énekek

Indította szati62 « 1 2 ... 5 6 » Szati témái

81 Válaszok
9404 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2015. Augusztus 10. - 07:38:28
írta szati62