Szerző Téma: keresztény versek  (Megtekintve 25806 alkalommal)

plus minus reset

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #15 Dátum: 2015. Július 05. - 09:32:28 »








„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető Kálmán

  • Helyreállítási szolgálat
  • *
  • Hozzászólások: 13595
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. December 12. - 20:16:57
Re:keresztény versek
« Válasz #16 Dátum: 2015. Július 05. - 17:07:22 »
Ámen.

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #17 Dátum: 2015. Július 06. - 09:22:58 »
Sántha Károly
MEGNYUGVÁS
 
Nem hágy el a jóságos Isten,
Bízzál Őbenne holtodig!
Ha senki sincs, aki segítsen,
Ő áld, vigasztal, boldogit.
Elhagyhat az egész világ -
Ő nem hágy el, gondja van rád.

Az Ő szent akarata nélkül,
Hidd, semmi sem történhetik.
Madárka a ház fedeléről
Tudta nélkül le nem esik.
Tudja fejünk hajszálait,
Óh, kössön Őhozzá a hit!

Ha napod beborulni látod,
És könnyel sózod kenyered,
Ha oda van már szép világod,
Az Isten akkor is szeret.
Földet eső termékenyít, -
Szívet, ha hullnak könnyeid.

És kiderül, a lég megenyhül,
Színes szivárvány felragyog,
És lejönnek hozzád a mennyből
A vigasztaló angyalok:
A béke, megnyugvás, remény,
S virág nyílt a tövis helyén.

Szívedben is a hit virága:
Hálaimádság fakadoz,
S míg belekezdesz az imába,
S érzed, hogy ajkad akadoz:
Az Isten lát és hall tégedet,
S megáldja rebegésedet!

Hamar István










Hamar István
A HŰSÉGES JÓB 
 
Megkísértette, próbára tette
Isten a hűséges Jóbot;
Bajra baj zúdult, mindene pusztult,
Veszett, mi szép, mi jó volt.
 
Tengernyi kínban,  félig a sírban,
Mégsem szórt Istenre átkot;
,,Az Isten adta, és most elvette,
Szent neve légyen áldott!’’
 
Három barátja  így kárhoztatja,
Vádolva az igaz Jóbot:
,,Nem ver az Isten,ha vétked nincsen
Ismerd be bűnös voltod!’’
 
Összetört szívvel  töretlen hittel
Szól Jób a vádakkal szemben:
,,Tudom,meglátom az én megváltóm,
Ha porrá lesz is testem.’
 
Lehajol Isten,  jön, hogy segítsen,
Felmenti szolgáját, Jóbot;
Dúsan tetézve  megadja végre
Mindazt, mi szép és jó volt
 

Imre Albert
 
Miért féltek?
 
Miért csap le úgy a tóra
Néha egy-egy viharzóna?
Félek. Egyszer bajt okoz.
Ki az, ki így ostoroz?
 
Nézd! A Péter kis hajója,
Mintha csak egy inga volna,
Jobbra-balra ingadoz,
Mint egy kicsiny fadoboz.
 
Tudják ők, hogy hol a „bója”,
S meddig tart a viharzóna,
S hol a part? Én nem tudom.
Sötét van a partokon.
 
„Hol van Jézus? Talán alszik?
Tombol a szél, zúg, morajlik!
Jaj! Nézzétek! Süllyedünk!
Siess! Segíts! Mesterünk!”
 
Kiáltoztak szaggatottan,
Holtfáradtan, egyre jobban:
„Nem bánod, ha elveszünk?
Ne hagyj! Nézd, hogy szenvedünk!”
 
Jézus pihent a fejaljon,
De, hogy egy is meg ne haljon,
Szólt a szélnek: - Csend legyen!
S béke lett a tengeren.
 
Aztán ott – a hullámhalmon –
Szólt szelíden – most is hallom:
„Miért féltek? Higgyetek!
Én itt vagyok veletek!”






„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • *
  • Hozzászólások: 4239
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 05:13:27
Re:keresztény versek
« Válasz #18 Dátum: 2015. Július 06. - 10:25:28 »

Hamar István
A HŰSÉGES JÓB 
 
Megkísértette, próbára tette
Isten a hűséges Jóbot;
Bajra baj zúdult, mindene pusztult,
Veszett, mi szép, mi jó volt.
 
Tengernyi kínban,  félig a sírban,
Mégsem szórt Istenre átkot;
,,Az Isten adta, és most elvette,
Szent neve légyen áldott!’’
 
Három barátja  így kárhoztatja,
Vádolva az igaz Jóbot:
,,Nem ver az Isten,ha vétked nincsen
Ismerd be bűnös voltod!’’
 
Összetört szívvel  töretlen hittel
Szól Jób a vádakkal szemben:
,,Tudom,meglátom az én megváltóm,
Ha porrá lesz is testem.’
 
Lehajol Isten,  jön, hogy segítsen,
Felmenti szolgáját, Jóbot;
Dúsan tetézve  megadja végre
Mindazt, mi szép és jó volt
 

Ószövetségi kortörténet és bevezetéstan szigorlaton Hamar István volt a szigorlati elnök. Az ószövetségi bölcsességirodalmat húztam, azon belül Jób könyvéről kellett beszélnem. Az elnök úr nagy kedves volt, és nem volt ijesztő, jó hangulatot teremtett a vizsgán számunkra. Szerény, ám nagy tudású lelkipásztor.

Ez kedves emlék, és harmonizál Hamar István versével is. szivetadja
Köszönöm a verset, jó volt visszaemlékezni.

df1 df2 df3

« Utoljára szerkesztve: 2015. Július 06. - 10:27:57 írta Virág »
Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #19 Dátum: 2015. Július 06. - 11:51:48 »
Volt valaki aki melletted volt!!!
Ámen
„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #20 Dátum: 2015. Július 08. - 08:23:37 »

 Szabó Irma



NÁTÁNAEL IMÁJA
 
A Megváltóra várni és a világ szennyezett, zavaros
vizeiben halászni, ez az óvatos megalkuvás
volt  az a kétszínű tett, amelyet önmagával
össze nem egyeztethetett. A hajnali órákban,
vagy ha a munkával már betelt a nap,
szívesebben üldögélt mély csendben
a háza mögötti fügefa alatt, ahol semmi sem zavarta,
ahová senki se látott, csak a fölé boruló lombsátor
üdezöld levelei között meg-megvillanó napsugarak.
De még azok is - bármilyen pókháló-finomak -
csupán a feje köré vonhattak fényvonalat,
a gondolat szövevényei közé nem törhettek utat.
Senki sem leshette ki, milyen erős vágyakozás itatta át
ezt a hallgatag izraelitát, aki nemcsak valami
homályos várakozásban élt, mint a sokak,
de az összefogott tudat erejével kért, könyörgött,
mint a kevesek; és kimondhatatlan sóhajokkal
esedezett benne a lélek. Nem tudhatta senki,
hogy ő csak a Megígért jövetelének reménységében élt;
csak ezért imádkozott ott, a szokott helyén,
a fügefa alatti padon, ez az igazi lelki szegény.
Nem tudhatta más, csak az, aki egy beteljesedett
napon így szólította meg: - Nézzétek,
ez a valódi, kettősség nélküli igaz,
akiben nincs tudathasadás.
- Honnan ismersz engem? Sohase láttalak,
életünk útjai nem találkoztak eddig sohasem.
- Találkoztak, a rejtett erőtereken


Szabó Sándor


ÁLDÁST, VAGY ÁTKOT
 
Áldást, vagy átkot?
Válasszatok!
Nagy itt a tét!
Élet, vagy halál.
Fény vagy sötét.

Áldást, vagy átkot?
Válasszatok!
Nincs semmi gát,
Mit az Úr kegyelme,
S végtelen szerelme
Ne törne át.
 Szabó Sándor

 MAGÁNYOMBAN KIÁLTOTTAM HOZZÁ
 
Magányomban kiáltottam hozzá,
Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok.
Megtört szívvel kiáltottam: "Hol vagy?"
S Ő csendben válaszolta: "Itt vagyok!"

Hallottam hív, mégsem arra mentem,
Az Ő fénye más felé ragyog.
Aztán mikor mindent elvesztettem,
S Ő csendben így szólt hozzám: "Itt vagyok!"

Itt volt velem, és én mégsem láttam,
Szólt hozzám, s én nem figyeltem rá.
Azt hittem már sosem látom többé,
De újra szólt, nem hallgatott soká.

Magányomban kiáltottam hozzá,
Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok.
Megtört szívvel kiáltottam: "Ó hol vagy?"
S Ő újra így szólt hozzám: "Itt vagyok!"

Elindultam, s lassan botladoztam.
Elestem, megütöttem magam.
Fájdalmamban kiáltottam: "Kérlek!
Magányos vagyok ments meg Uram!"

Kísértések jöttek minden percben,
S a bűn, mint nagy kő, nyomta lelkemet.
Hívott az Úr, S csendben így feleltem:
"Bűnös vagyok Uram! Nem lehet!"

De újra szólt: Jöjj hát! Gyere bátran!
Tudom, sok bűn nyomja lelkedet,
Hidd el, Isten mégis szeret téged,

Szöllősy István
 
AJÁNDÉK

Ajándék mindegyik napod,
az élet, egyre teljesebben.
Úton vezérlõ csillagod
s az árnyék, mely nyomomban rebben.
Ajándék gond, kudarc, remény
nehéz próbák dús áradatja
s végzésed tisztuló színe,
amely életem Feléd ragadja.
Gyermekmosoly, cirógató kéz,
május derüje, õszi pára
s ha fárasztó nap végivel
halk álmot küldesz éjszakára.
Ajándék mind a múlt s jövõ:
lehet - napok, lehet, csak órák
s ajándékod mindegyre nõ,
ha gondolok s nem gondolok Rád,
mert gondolsz rám Te szüntelen,
bár nem kérlek, hogy megsegíts,
kegyosztó kedved végtelen
s ajándék vagy Te is.







Juhász Gyula: Imádság a gyűlölködőkért

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölködőket és a köpködőket.
Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.
Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet,
És hogy felettünk csak az Úr ítélhet.
Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.
A megbocsátást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.
Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, amely égbe harsan.
A gyilkos ember hangját, aki részeg,
S a szeretet szavát feszítené meg.
Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölködőket és a köpködőket.
Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit is cselekszenek.

Moldován Vilmos: Alap

Rakhatod a téglát egymásra,
tetőt emelhetsz, szépet, nagyot,
de ez hasztalan, ha alája
nem tettél egy szilárd alapot.

Higgy, tanulj, vagy űzzél álmokat,
fess ábrándokból délibábot,
alap nélkül széthull légvárad
és összeomlik kis világod.

Ezért építs a jó alapra,
Jézusra, ki mindent alkotott,
s ha zúg a hab, a lét vihara,

Holló Miklós: Zákeus...

Miért utáljuk mind Zákeust?
Mert sokat lopott!
Özvegynek utolsó szamarát
De meglopta az árvát is, ha kellett
Az Isten lovát
A hitvány bérese!
De utóléri Elohim ítélete!
Örök törpe a nagyságot kergeti
Nagyságában is oly sekély
Kin úgy líg - lóg Róma hatalma,
Mint gyerkőc oldalán az ölnyi bárd:

Mászik az eperfügefán...
Csak innen ember,
Csak innen lát,
S az összesúgó sokaságon át
Hallja, csak hallja a Mester Szavát:
" Zákeus, készíts nekem vacsorát!"

S hidd el: ki oly piciny kezével
egykoron
Dekára mérte Ábrahám áldását;
Ábrahám fiává válhat majdan;
Ha Jézus Szavára megalázza magát
És elosztja a pórnép közt
Minden vagyonát!


Reviczky Gyula
ISTEN



Kinek porszem, minékünk egy világ,
S egy rebbenés határa az időnek
Ki, ami emberagyban miriád,
Nem olvasod, mert semmiség előtted:
Ki buborék gyanánt elfújhatod,
Mit összehordtak népek, századok
Minden fűszálban érzelek; de elmém
Nem bír felfogni, megnevezni nyelvén.

Kit megtagad a léha kétkedő,
Te adtál, ismeretlen ismerős, Te,
Te földi szóval nem nevezhető,
Szívünkbe álmot, eszmét agyvelőnkbe.
Magát tagadja meg, ki megtagad,
Mint a napot, a fényt, a színt a vak.
A por fiához más nem illik itten,
Minthogy Tebenned megnyugodva higgyen.
Ki odatűzted a közös napot
Sugárzó lényed egy parányaképpen;
Ki hangodat majd zúgva hallatod,
Majd édes összhang bájos zengzetében;
Ki, hogy megszűnjünk élni, rendeled,
De, hogy meghaljunk, mégsem engeded;
Ki ezt a bölcs világrendet behoztad:
Megértni vágyó elmém összeroskad.
A tudomány, az ember-bölcsesség
Hadd fejtegesse millió csodáid ...
Nyugodtan nézed újabb Bábelét,
Amelyen át egedbe nézni áhít.
Engem, tűnődőt, volt-e kezdeted,
Időnek vége hogy mikor lehet:
Érzése elfog a parányiságnak,
És leborulva, térdemen imádlak

Szabó Szilvi (Budapest,1963 - )






„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #21 Dátum: 2015. Július 09. - 07:11:58 »

Vers
Szakály Éva
ÉLET VAGY HALÁL
 
Uram, ma lettem nyolcvanéves
Túl gyorsan múltak el az évek.
Még oly sokat szeretnék tenni,
Úgy szeretnék nyolcvanegy lenni.

A pár kis tervem, mi még lenne,
Ha tán több időt igényelne,
S egy év nem lenne elegendő,
Add, hogy hadd legyek nyolcvankettő.

Jó lenne még sokat utazni,
Újabb helyeket látogatni,
Halálom perce még tán várhat,
Megérhetném a nyolcvanhármat?

Uram, Te látod a világot,
Gyorsan jönnek a változások
Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy,
Esetleg lehetnék nyolcvannégy.

És ahogy a technika halad,
Sok újat lát, ki élve marad,
Még oly sok minden ideköthet,
Úgy örülnék a nyolcvanötnek!

Az emberiség sokat tehet,
A világ oly csodás hely lehet,
Jó annak, aki itt maradhat,
Nem olyan sok az a nyolcvanhat!

Tudom, Uram, hogy sokat kértem,
Hisz oly szép lehet fenn az égben.
S én mégis arról tervezgetek,
Hogy érjem meg a nyolcvanhetet.

Elfáradok a hosszú úton,
El is kések majd sokszor – tudom,
Tudasd velem, ha meggondoltad,
Betöltöm-é a nyolcvannyolcat.

Addigra már oly sokat láttam,
Emlékeimet regisztráltam.
Mily nagy kár lenne, ha elmennék,
Mielőtt nyolcvankilenc lennék.

Már igazán csak egyet kérek
Uram, ne vedd szemtelenségnek,
Éveim száma kerek lehet,
Ha meglátnám a kilencvenet.

És hogyha ezt már megengedted,
S ezt a lépést értem megtetted,
Neked már úgyis mind egyre megy
Könnyen lehetnék kilencvenegy.

Minden szemérmet félreteszek,
Hogyha még egyet kérhetek,
Tudom, ez a kor hajmeresztő,
De hadd legyek kilencvenkettő.

Úgy megszoktam az életemet,
És hátha lesz még, ki megszeret
Ki pótolná elvesztett párom
Ha lehetnék kilencvenhárom.

Addigra már reszket a kezem,
De ha még helyén lesz az eszem,
A magas kortól én nem félek,
Megadod a kilencvennégyet?

A korra nincsen szabadalom,
Számításom megtalálhatom.
Ha őrködsz egészségem fölött,
Akkor lehetnék kilencvenöt.

Manapság már hallani olyat,
Emberekről készül másolat,
Ezt talán én is megvárhatom
Segíts át a kilencvenhaton.

Ha még hirtelen meg nem halok,

Kis vagyonkámmal rendben vagyok,
Elég lesz talán még egy évig,
Kihúzhatnám kilencvenhétig?

Hála Neked, nagy a családunk,
Még pár dédunokát is várunk.
Láthatnám őket? – ugye azt mondtad
Megadod a kilencvennyolcat.

Sok évet kaptam, nem egy-kettőt,
Megköszönöm a sok esztendőt.
És még kérem, tán el sem hiszed,
A kilencvenkilencediket.

Még egy év és akkor valóban
A népek azt mondhatják rólam
„Ez aztán igen szép kort ért meg,
Hisz tegnapelőtt volt száz éves!”

Uram, az életet Te adod,
Úgy veszed el, amint akarod.
Nem is zavarlak többet Téged,
Ne vedd komolyan amit kérek –
Csak beszélgetni vágytam véled.

Bajor László

Az én nárdus-életem
Szűkösen éltem és nagyon szegényen.
Féltve őriztem
fehér alabástrom edényem.
Töretlen volt,
színültig drága nárdussal tele.
Mekkora kincs!
Sok színes álmot álmodtam vele.
Terveket szőttem,
Világlott egyre előttem,
vígan villantva a fényen
fehér alabástrom edényem.

Akkor a hajlékomba egyszer
betért megfáradva a Mester,
Tudta, hogy hova készül,
Tudtam, hogy hova készül.
Jeruzsálem távoli ormán
valami titkos vész ül.
Bűnnel, nyomorral bajjal,
indul a döntő harcra.
... Árnyak lopództak fehér homlokára.
Fájt a tanítványok közömbös arca.
Nem értik? Nem érzik?
Egyedül én érzem? Én értem?
Megy megváltani engem ...
Talán... meghalni értem.

Ott ül fáradtan a Mester.
Sietve kamrámba osontam
s visszatértem a drága kenettel.
Fehér alabástrom edényem,
melyet őriztem rejtve, szegényen,
összetörtem, s a drága kenet
illatosan, ragyogva
szelíd fejére permetezett.
“Te meghalsz értem!” - árasztotta szét
a lágy illatbeszéd.
“Én neked adom az életemet
és a szívem minden szeretetét.”

“Tékozlás!” - zúgtak fel körben.
Megbiztatott
Krisztus szeméből egy meleg sugár,
Tudtam, hogy semmiért se kár:
a kenetér’ se kár,
Érte kiontott életér’ se kár:
S áldom a percet, melyben
alabástrom edényem összetörtem.

Én abban élek,
abban a boldog csodamozdulatban,
a Golgotára készülő Királynak
mellyel a nárdusomat odaadtam.
 
Balázsy Károly
 FOGADALOM
 
Hányszor kél szívedben erős fogadalom:
"Holnaptól kezdődőn nem így telik napom.
Megyek betegekhez, szegényhez, árvához,
Viszek vigasztalást, kiáltom: ’Imádkozz’!
Reggel elindulok, holnap véghezviszem,
Nem hagyom már tovább, nyugtalan a szívem.
Beosztom időmet, jusson Jézusomnak,
Viszem ígéretit és hívását sokaknak."

Szíved tenni készül nyomor és könny láttán,
Indulnál ... nem lehet, meggátol a Sátán.
Legtöbb tennivaló mindig akkor kerül,
Ha ki segítni kész, éppen útra készül.
Vendég is érkezik: "csak éppen egy szóra!"
Egy szóból mégis lesz nem egy, de két óra.
Hivatalos ügyek, vagy harag, lárma,
S ha még lenne más is, mind utadba állna.
Csakhogy meg ne indulj, halaszd el máskorra,
Majd még lesz alkalom, lesz még szükség szódra,
Miért éppen mostan? (Jön így a gondolat)
Csak maradj nyugodtan. Így telik el a nap.
Napokból a hetek, hetekből hó s évek.
Így érjük meg lassan tétlenül a véget.

Testvér éber legyél, határozott, s vigyázz!
Sokat imádkozzál, jól lépj és ne hibázz!
Az évek eltűnnek, a vég jön váratlan,
A koporsód indul, s mindennek vége van ...
S (Te) ki élted fájáról sok gyümölcsöt remél(sz),
Jézus búsan mondja: "Csak levél ... csak levél!"
 
 Balog Miklós
A GYOM   
 
Amikor két levélkében kikél
oly gyönge a gyom és parély.
Meg nem halad vékony cérnaszálat,
azt véled senkinek sem árthat.
 
De csakhamar mélyen a földbe,
lefúródik éhes gyökere.
S szívja a drága nedveket,
melyeket a föld rejteget.
 
Nő, izmosul, hajt sűrűn és sokat,
Árnyékos, ernyős ágbogat.
Körötte már a kerti vetemény,
elfonnyad, elsárgul szegény.
 
Kezdő kertész, hát jól jegyezd meg ezt:
A gyomírtást későn ne kezd!
Ha már a kertben mindent elnyomott,
késő irtani a gyomot.
 
Gyermek, a bűn is kezdetben kicsiny.
Azt gondolod, csak balga csíny.
De csakhamar felnő, nagyra fől.
S szívedben minden jót kiől.
 ----------------------------------------------------------------------------------


10
  Balog Miklós

A JÉZUST SZOLGÁLÓ CSALÁD 
                                                     
Lázár, Márta és Mária
mindig kaput tártak
betániai házukban
az Emberfiának.
 
Mikor Márta vacsorával
szolgált köztük egyszer,
Mária hű Urunk lábát
dús drága kenettel
öntözte meg, s törölgette
saját szép hajával.
Megtelt a ház a kenetnek
csodás illatával.
 
Görbe szemmel nézte Júdás,
ki is mondta nyomban,
hogy használta volna ő a
kenet árát jobban:
„Szegényeknek kellett volna!
Mért így tékozolni?“
Pedig azért mondta csupán,
legyen miből lopni.
 
Jézus Mária mellé áll,
így szól s rá nagy csönd lesz:
„Temetésem idejére
tartogatta ő ezt.
Mert nem akkor tisztel csupán
majd ha eltemetnek:
míg itt élek, adja jelét
igaz tiszteletnek.“
 
Jézusra a papi tanács
jaj, még itt is “rászállt“,
amiért feltámasztotta
halálából Lázárt.
Ők is meg akarták ölni,
hisz puszta élete
bizonyság volt Jézus mellett;
érte hittek Benne.
 
Lázár, Márta és Mária
példáját követve,
Szolgáljunk az Úr Jézusnak
s örömünk lesz Benne!
 
Balog Miklós
A vakon született meggyógyítása
 
Születésétől vak koldust
Látott Jézus egyszer.
„Ez a bűnös, vagy szülei,
Kit Isten így megver?”
 
- Kérdezték a tanítványok,
De Urunk ezt mondta:
„Ez se bűnös, meg azok se,
Másért van e próba:
 
Isten dicsősége lesz majd
Nyilvánvaló benne.”
Sarat csinált, s rákente az
Öröktől vak szemre.
 
„Mosakodj meg Siloámnak
Tisztító tavába!”
Szót fogadott erre a vak,
S megnyílt a látása.
 
De a farizeus horda
Meghurcolta érte,
Őt is, meg a szüleit is,
Mind, ki Jézust védte.
 
Azt hozták fel ürügynek a
Názáreti ellen:
„Szombatnapon sarat csinált,
Tehát bűnös ember.”
 
 „Bűnös vagy nem?! Mit tudom én,
Bármit kiabáltok.
Egyet tudok – szólott a vak –
Vak voltam, most látok!”
 
Bárkit bármi az igazi
Emberségben gátol:
Óva inti az Úr Jézus
A lelki vakságtól.
 
Balog Miklós
„EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK...!“
  Gal 6,2.5.
 
Akkor igaz a szeretet szívedben,
ha megkönnyíti társad terheit;
akkor beszél a leghitelesebben,
ha mindenben önzetlenül segít.
 
A szerelem komoly felelőssége
ha benned házassággá  érhetett,
a vágyott révbe íme már beérve,
adj fel ma minden önző érdeket!
 
Azért nehéz mindig az élet terhe,
mert rendszerint az egyik viszi csak.
A többletet tehát társadról vedd le,
s ne légy bajában se süket, se vak!
 
Bizony „nem jó egyedül az embernek“!
De van, mi ennél is rosszabb lehet:
kit vágya önző házastárssal vert meg,
annak frigye súlyos keresztje lett.
 
Nem átrakom, de átveszem a terhet!
Rögződjék benned ez a mozdulat.
A folytatás nehéz itt, nem a kezdet,
s e folytatáshoz ad erőt Urad.
 
De van teher, mivel magad is megbírsz.
Ezzel ne terheld soha társadat!
Lásd be, ő is egyéni terheket visz
terhes örökségként, mi rámaradt.
 
Hogy mi és mennyi az, mi át kell venned,
s nem áttenned a társad vállaira?
Majd megtanít rá hű, igaz szerelmed,
s az Úr ígéretét hívő ima.
 
Ha terhed még így is nehézzé válik,
vesd rá az Úrra minden terhedet!
Ő győztesen segíti mindhalálig
hordozni, mert ő nem szájjal szeret.
 
Ne az én szavam  legyen most a végső,
s a házasságban ne legyen tiéd!
Az Úr törvényét töltsd be, míg nem késő,
s tapasztalod a menny előízét!
 
Vedd fel tehát az én igámat még ma!
- így szól az Úr, s figyelmet érdemel
az ő szava mindenkor, nem csak néha,
így lesz gyönyör az élet, nem teher.
 
Az égi szeretet az ő igája,
ezt vállald újra hosszú távra el,
az akarást benned majd Ő munkálja,
s már itt a földön menny felé terel.










„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #22 Dátum: 2015. Július 10. - 09:58:27 »
Balázsy Károly

 KI AZ ÉN TESTVÉREM
 
Ki az én testvérem.
Talán ki rendesen minden hétről-hétre
Együtt indul velem a gyülekezetbe?
Vagy akinek neve szépen be van írva
A gyülekezet-könyvbe, az A-B-C sorba?
Vagy aki felém int bárhol az utcákon,
Mosolyogva mondja, hogy: „Az Úr megáldjon!”?
Vagy ki, amikor én az Úrhoz kiáltok
A gyülekezetben, mert nyom a bús átok,
Azt hiszi, minden jót megtett azzal értem,
Ha az imám végén rámondja, hogy: „Ámen!”?

Az az én testvérem, ki ha néz szemembe,
Mindjárt észreveszi, mi van a szívembe’,
Egy Atyánk van nekünk, egy Lélek vezérel,
Megérzi, ha baj van, ha Sátán kísérel!
Megérti szavamat, megfogja kezemet,
Akármilyen sorsom, nem hagy el engemet.

Megbocsájtja bűnöm, hogyha gyenge voltam,
Nem veti szememre, hogyha rosszul szóltam.
Aki mindig tudja, mint folyik életem,
Mert van rám gondja, meglátogat engem!
Így visszük közösen, együtt keresztünket,
Nem is győzhet így le a gonosz bennünket.
Ilyen hitküzdelem nem folyik hiába,
Ilyen testvéreké az ISTEN ORSZÁGA!

Batta György
 

Egy mondat a szeretetről

Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak a Bibliában rögzült Isten szavában,
Nemcsak jó anyák mosolyában
Megannyi mozdulatában,
Lelkük minden zugában
Ott szeretet van
Nemcsak bölcs vének tanácsában
Az évek ne a keserűséget teremjék benned – a mérget –
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
És nemcsak abban, ahogy mindegyik gondolatban
Másokért dobban a költő-szív szakadatlan
Ahogy az anya is ott lüktet végig a magzatban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak mikor az ujjak mell-kupolákra simulnak
S forró szerelmi vágyban tüzesedve a lázban
Hevülnek vörösre gyúlva akár az űrhajó burka
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
S fönnmarad holtodiglan
Nem számít, hogy a vágytól feszülő kupolából
Marad csak roskadt sátor az idő viharától
S már nem az ujjak – dermedt pillantások
Simulnak enyésző testmezőkre
Mik eltűnnek örökre
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak az estben aláhulló pehelyben
E máris tökéletesben, mert arányaiban
Jövendő világok váza – és remekben,
Mert simulásában, arcodra hullásában,
Ahogyan gyöngéden megérint az éjben –
Abban szeretet van
S hol szeretet van, puska nem dörren,
Vér nem fröccsen, nem sújt tudatlan ököl sem váratlan,
Edényeit a vér nem hagyja el a testben,
Kering erekben, nem buzog sebekben,
Torkolattüzek ibolyákban égnek csak, szelíd lángban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Szamócafej a vércsepp – igézve nézed
Láthatsz fűszálat, áldott sörényes fákat,
Tornyokat, kupolákat, de sehol katonákat
Hol szeretet van,
Nem baj, hogy más vagy
Más a honod, a templomod, s nyelvedben,
Lélek-emelte versedben másként
Zendülnek az igék, csendülnek rím-harangok
Hogy mongolos az arcod – szabad
Hogy a szavak hozzád vonuljanak
Mint hegyből a nyáj
És senkinek se fáj, hogy bennük még
Véreid rakta, Szent István-látta
Tüzek parázslanak, Mátyás felhői gomolyganak,
Budai paripák fújnak, holtakért gyertyák gyúlnak –
Ott nem félsz
Élsz csillagfénnyel a szemedben
Nem gyűlöletben, hisz tudják:
Tüdő halványlik, szívmoraj hallik,
Oxigéntüzek égnek benned is, piros-kékek
S lám, arcodon is közös a bélyeg
A halál-sütötte enyészet
Nézheted, mint állat bőrén a jelet
Hol szeretet van,
Elpusztíthatatlan
Úri áradatból, az időfolyamból
Arany szemcséit kimoshatod,
S a világot belőlük összerakod,
Mint ködből a tornyok, felhőből az ormok
Ember s táj előragyog
Megláthatod minden keservek könnyét
Fájdalmak fekete gyöngyét mert
Minden mi kín, a lélek-fény útjain
Hozzád is átszáll
Veled is munkál – fáj
Bárhol a zsarnok: égetnek szenvedő arcok
Szemükbol a kiáltás roncsoló sugárzás
Fenyőtű hördül törten füst-fojtva a völgyben
Zengő kövekből hallik
Vizeken halál iramlik
Rémülten hordod kozmikus sorsod
Mint a bogár ahogyan löki-viszi a folyam
Sodorja hullt falevélen –
Nincs menekvés földön-égen?
Kérded esetten, félelem-sebzetten,
Idő-szegekkel verten a létkereszten
Már-már abban a végső pillanatban ahonnan tovább nincsen
S ekkor fénylik fel Isten
Lelkedben, minden sejtedben
Általa emberré épülsz,
Már csak a jóra készülsz,
Röpít a kegyelem
Gyorsan, aranyló hit-burokban,
Virágzó, békét sugárzó,
S mint betlehemi fényözön
Elönti bensődet az öröm
Hogy benned szeretet van – kiapadhatatlan
Látod, hogy növi be a világot
Mint fénylő moha, arcok s virágok mosolya
Halál nem rettent, serkent: a jóra
Törekedhetsz, másokért cselekedhetsz,
Nyújtod a kezed, s tenyeredbe veszed
Akár egy cinege madárkát, a Földet
Ezt az árvát, ezt a vergődőt, vérzőt,
Lángokban égőt, csapzottat, meggyalázottat,
Simítod, ne remegjen,
Gyógyuljon, ne ernyedjen
Úri fán fényesedjen
Csak arról énekeljen:
Ahol szeretet van
Remény és jövő van






„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #23 Dátum: 2015. Július 11. - 08:15:06 »
Dévényi Erika
 A FA
 
Büszkén magasodik az a fa, amely én vagyok
Elég ha vizet kapok és a nap rám ragyog
Gőgős vagyok, kevély és szívtelen
Azt akarom, hogy a szél vagy a nap csak az enyém legyen

Választanom kell hát, melyik a fontosabb
Az esőt fakasztó szél, vagy a meleg nap
A szél kéjjel hívott, légy életem része
A nap csak csendben nézett, de én nem vettem észre

A széllel a kéj milyen mámorító
A nap melege pedig csak izzasztó
Végül úgy döntök a szél kell nekem
A napot pedig ezentúl megvetem

Élvezem ahogy a szél játszik velem
Felkapva levelem az égig emel
A nagy forróságban körültáncol engem
A napot elfújja, távol tartja tőlem

De aztán a szélben csalatkoznom kellett
Tomboló vihart hozott tápláló víz helyett
Áztam, fáztam, ágaim letörtek
A jég szilánkjai mérgesen gyötörtek

Hívtam a napot, gyere vissza hozzám
A sugaraidat újra fordítsd rám
De a nap messze volt, nem hallotta szavam
Nagy szomorúságomban magamra maradtam

Magamba nézve elgondolkodtam
Eddigi életemben rossz úton jártam
Akármit tettem, akármit akartam
Mindig csak egyre, magamra gondoltam

Rá kellett jönnöm, bűnben éltem eddig
Így nem juthatok el soha a mennyekig
Hiába magasodnak felfelé ágaim
Szeretet nélkül kihunynak álmaim

Akkor aztán újra, csendben, szelíden
A napot szólítottam, hogy vezessen engem
Éltem kárhozat volt, de most újjászülettem
Töltse be a szívem, meleg szeretettel

Megbocsátó napom ott termett előttem
Nem mondott semmit, de most már értettem
Bűneim gyökerét meggyógyította
Életem értelmét így megmutatta

Így lett belőlem csodálatos fa
Amelynek gyökerét a szeretet táplálja
Visszajött a szél is, de már csak mosolygott
Láttam akkor rajta, hogy elgondolkozott

 
 Dévényi Erika

 AGGÓDÓ SZÍV
 
(Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül című könyvét felhasználva)

Az aggodalom olyan, mint a hintaszék
Csak indulsz, de az út végére sosem érsz
S míg a hintaszékben legalább tiéd a nyugalom
Addig békéd elvész, szorítja az aggodalom

Hiába félted a gyermeked, hogy rossz útra lép
Nem aggodalmad óvja az útkereszteződést
Remegő kézzel engeded el az útrakelőt
Pedig nem a félelmed mi megvédi őt

Aggódva nézed a viharfelhőket
Pedig az nem védi meg óvó tetődet
Hiába kerülöd így az ördög tüzét
Az aggodalom nem olt, csak belűről tép

Az aggodalom szilánkjai összerakódnak
A ma terhével egységet alkotnak
S kész lesz egy olyan hatalmas teher
Amelyet szíved már nem bírhat el

Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapsz
Hisz emberi léted erre nem adhat választ
S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz élted
Csak azért lehet, mert kevés a hited

Legyen előtted Péter példája
Az aggodalom őt is megtalálta
Amint a vízen hitét kezdte feledni
Tanító példaként elkezdett süllyedni

Isten igéje válaszol neked
Megnyugtat téged, ha hűen figyeled
Azt mondja ne aggódj a holnapért
A holnap majd aggódik magáért

Az égi madarak sem vetnek, aratnak
Mégis az Úr kegyelmében laknak
A mezei liliomok sem varrnak ruhákat
Az Úr akaratából mégis pompáznak

Ne akarj már akkor átkelni a hídon
Amikor még nem is tudsz a folyóról
S ha már látod a folyót, akkor se félj
Isten szárnyakat adna, ha leesnél

Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el
Hogy esőtől vagy naptól védjen
Isten teremtette az esőt és a napot
Áldásként adja neked mit alkotott

Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik
Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív
Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázza
Melyen a pásztor elöl megy, s a bárányok utána

  Dévényi Erika

A HEGYTETŐRŐL SZÓLJ
 
Állj ki a hegytetőre, hogy csak a világ hallja meg
Mond el, hogy Isten veled is üzenhet
Onnan kiáltsd halkan, nagy szerénységben
Hogy ne a fülekhez, a szívekhez jusson el

Mond, hogy rám számíthatsz bármikor, ha baj van
Segítő kezem mindig kinyújtva van

Ápolni egy társat, ki tolókocsiban ül
Ellátni valakit, aki ágyba kényszerül

Hátadon cipelni a fuldoklót fel a hegyre
Amelynek életet ad friss levegője

Szeme lenni egy vaknak, láttatni a szépet
Elmondani milyenek a szivárványszínek

Megmutatni a hangot a néma füleknek
Eljátszani ahogy a szavak zenélnek

Felemelni a súlyt annak ki nem bírja
Erőtlen kezének hitét adva vissza

S mindezt nem megtenni, az élet egy drámája
Amelynek nem arat tapsot az előadása
Aki nem segít, csak arra gondoljon
Nehogy a cserbenhagyott sorsára jusson
 







„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #24 Dátum: 2015. Július 12. - 09:20:38 »
Szentmihályi Szabó Péter
 

Köszönöm
 
Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét,
az éjszakai friss levegőt, a csendet,
köszönöm, bárhogyan is - az életemet.
Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában:
kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.
Köszönöm, hogy éltem.
A füveket, madarakat,
a folyókat, tengereket,
testvér-embereket és testvér-könyveket,
a templomokat és menedékhelyeket.
Köszönöm a Helyet és az Időt.
Köszönöm, hogy engedtél vétkezni ellened,
próbaidőre bocsátottál, s látod,
a nevedben énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.
Köszönöm anyámat, apámat,
feleségemet, gyermekeimet,
barátaimat, ellenségeimet,
köszönöm, hogy most is Veled lehetek.
Látod, Neked énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.


E. Isenhour

 ADD TOVÁBB
 
Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!

A LEGKISEBB VÉRTANU 

Anyját, apját börtönbe zárták
Őt a kiságyban nem látták,
és magára hagyták.
Éjjel kísérték szüleit el.
S mikor bemosolygott a reggel –
Egyedül volt a kis szobában.
Sírt anyját kezdte kiáltani,
De nem hallotta senki, senki,
Mert félt mindenki.
 
Kimerülve a kiáltásba,
Eszébe jutott imádsága.
„Segíts meg Jézusom!”
A vad poroszlók arra jártak.
„Jézust” halván rögtön megálltak
Hisz erre vártak.
Vitték az őrsre a gyermeket.
Ő csak könyörgött: „Jézus segíts meg”!
Mert kis kezét összekötözték,
- Alig négy éves kicsi lányka -
Félve néz fel a vad bírákra.
Kis imádsága egyre hangzik:
„Drága Jézusom,
Erős váram vagy nekem tudom!”
 
Egy poroszló arcul ütötte.
Mit tehetett? Tovább kiáltott.
„Jézusom segíts meg, Te Áldott!
- Ez is egy álnok!
Minek éljen? vesződni vele?
Mindig kíséri anyja szelleme…
 
S ott rögtön halálra ítélték.
Máglyák égtek, s rajta a hívek,
Krisztust valló hős keresztyének.
A zsoltár ének
a máglyán is szállt az ajkakon.
Az egyik őr hozta az úton
a kisleánykát;
S a tűzbe dobta…
                   *
Ők elmentek, vértanúk száza
Hitükért a kínos halálba.
És nékünk drága az ő emlékük!
Hitünk megújul, s magunkba szállva,
Fogadjuk újból,
hogy mi is hűk leszünk.
Segíts meg minket Istenünk!





„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #25 Dátum: 2015. Július 13. - 10:09:13 »
CSAK JÉZUSRA NÉZZ!

Ha kísértés fenyeget,
csak Jézusra nézz!
Ha szomorú a szíved,
csak Jézusra nézz!

Ha vész, vihar szorongat,
csak Jézusra nézz!
Ha árván járod utad,
csak Jézusra nézz!

Világ virágai közt
csak Jézusra nézz!
Ha tőrt vetnek örömök,
csak Jézusra nézz!

Ha a küzdelem nehéz,
csak Jézusra nézz!
Vár az örök égi rész,
csak Jézusra nézz!

Ha közel végső órád,
csak Jézusra nézz!
Halál sötét völgyén át
csak Jézusra nézz!

És ha már itt szüntelen
ránézett szemed
túl a harcon, éjjelen
Őt szemlélheted

színről-színre, Őt, a szent,
tündöklő Napot,
s örök égi örömben
Őt csodálhatod.
    ford. Túrmezei Erzsébet.
CSAK A KEGYELEM     

Támasz nincs velem - csak a kegyelem.
Semmi más nem tart meg engem,
mint törött mankó hagy cserben,
s csak a kegyelem marad énvelem.

Mit érek magam?  Mind haszontalan
amit tettem és elértem;
Megrontotta bűnöm, vétkem.
Védő nincs velem - csak a kegyelem.

Isten jósága, Jézus halála,
Szentlélek-adta új élet –
más nem adhat békességet
nékem idelenn! - Csak a kegyelem.

Boldog, ki bűnnel győztes harcra kél.
megtisztul Jézus vérében,
győz a Bárány erejében
s zengi szüntelen: Csak a kegyelem...

Ahogy sebzetten, észrevételen
őz rejtőzik sűrűségbe,
roskadok le Hozzád térve,
s gyógyír nincs velem - csak a kegyelem.

S bár az ős gonosz támad, ostoroz -
kárt lelkemben hogyan tenne!
Betakar Isten kegyelme!
Csak az van velem! - Csak a kegyelem.

És ha fájdalom terhét hordozom,
ha sötét, mély völgybe érek,
ott is kísér tiszta fényed.
Más fény nincs velem. - Csak a kegyelem.

Hadd énekelem: Csak a kegyelem!
Elég életre, halálra,
elérni örök hazámba!
Elég szüntelen. Csak a kegyelem.
                Dora Rappard
A MÁSODIK MÉRFÖLD
    "Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra
      kényszerít, menj el vele kettőre". Máté 5: 41

A második mérföld viszi
Előbbre a világot.
A második mérföld előtt
mégis habozva állok.

Hiszen az első is nehéz,
csupán magamra nézek...
Lásd: ennyi csak látóköröm
Uram, Te bizton érted,

hogy most a mák és tegnapok
mennyit szememre vetnek!
Megjáratlan mérföldjeit
bocsásd meg gyermekednek!
   Füle Lajos
SZERESS, AMÍG SZERETNI TUDSZ
                                                       
Szeress, amíg szeretni tudsz,
Amíg szíved érzőn dobog,
Mert ha már a tüze kihűl,
Ha benne a láng ellobog, -
Ami ezt a veszteséget
Felülmúlná, nincs olyan kár:
koldusnál is koldusabb vagy,
Hogyha nem tudsz szeretni már.

Szeress, amíg van alkalmad
éreztetni szereteted.
Jöhet idő, amikor már
Tennéd ezt, de nem teheted.
Fordulhat a sorsod balra,
S arra leszel utalva majd,
Hogy a mások szeretete
enyhítse a gondot, a bajt.

Szeress, amíg szeretni tudsz!
Olyan rövid az életed:
gyűlölettel, rút önzéssel
Szépségeit tönkre ne tedd!
Szeress, amíg szíved dobog,
Szeress, amíg ajkad lehel:
 Úgy visz Jézus a szeretet
Országába, a mennybe fel.
   Novák László








„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #26 Dátum: 2015. Július 14. - 09:45:20 »
A szépség
A szépség volt az álmom,
szépség a mágnesem.
Tán ott is megtaláltam,
ahol más senki sem.
Volt úgy, hogy életemben
tombolt a bú, a gond,
mégis nyomára leltem:
tüskék közt rózsa volt.
Rejtőzve is közel jött,
bármerre vitt az út,
hol egy mosolyba fészkelt,
hol egy kis dalba bújt.
Hol illanó madárka volt,
hol hímes lepkeszárny,
hol múló, ritka mámor,
hol hamvas, tiszta lány.
Hol halkuló harangszó,
hol zsoltár ritmusa,
gyerekhang, messze hangzó,
vagy hangtalan ima,
de mindenütt elértem,
de szüntelen elért.
A szépség volt az élet,
az élet volt a szép.
Füle Lajos

Dévényi Erika
ÁLDÁST KÉRVE
 
Azon a napon, amelyen megismertelek
Megismertem veled a Te mélységes hited
Mennyi időt vesztegettem el azóta
Már akkor ráléphettem volna erre az útra

Te mindig hívtál : Gyere és élj vele
De akkor még szívemet nem érintette
Láttam, hogy ez jó, hogy valami más
De nem ért el hozzám az igaz hívás

Nagy gondoknak kellett jönniük ahhoz
Hogy akarjak lépni közelebb az Úrhoz
Így találtam meg magamban a választ
Több kell nekem, mint emberi támasz

Vízesésként hullott akkor ezernyi könnycsepp
Éreztem, hogy bennem valami más lett
Az én időm eljött, szívem ki kell nyitnom
Most lépnem kell, ez belső parancsom

Segítő kezed akkor magával húzott
Minden mit tettél, békét árasztott
Tekinteted reménnyel marasztalt
Jóságod szívembe fénysugarat csalt

Azóta a teher csak édes teher nekem
Nehéz még néha, de boldogan viszem
Mondtad, ha nem bírom és a földre esem
Isten szeretete mindig felemel

A mai napig futok, minden gonddal hozzád
És Te mindig ott vagy, ha szükségem van Rád
Szűkre szabott idődből is szakítasz nekem
Visszaadod Istent, ha kicsit elengedem

Tudom, Istentől való az a nagy szeretet
Amivel Te engem mindig segítesz
Nem is tudom eléggé megköszönni neked
Átadom hát Istennek, hogy áldjon meg Téged









„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #27 Dátum: 2015. Július 16. - 09:51:41 »

A szépség
A szépség volt az álmom,
szépség a mágnesem.
Tán ott is megtaláltam,
ahol más senki sem.
Volt úgy, hogy életemben
tombolt a bú, a gond,
mégis nyomára leltem:
tüskék közt rózsa volt.
Rejtőzve is közel jött,
bármerre vitt az út,
hol egy mosolyba fészkelt,
hol egy kis dalba bújt.
Hol illanó madárka volt,
hol hímes lepkeszárny,
hol múló, ritka mámor,
hol hamvas, tiszta lány.
Hol halkuló harangszó,
hol zsoltár ritmusa,
gyerekhang, messze hangzó,
vagy hangtalan ima,
de mindenütt elértem,
de szüntelen elért.
A szépség volt az élet,
az élet volt a szép.
Füle Lajos

„Minden évben?”
Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyat,
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?”
Nem, kis Balázs, Ő egyszer halt meg értünk,
egyszer támadt fel győzelmesen!
De hosszan tépelődöm,
gyermeki kérdéseden.
„Minden évben?” Csaknem kétezer éve
minden évben kísérjük Őt
a fájdalmak tövises útján,
s ujjongunk üres sírja előtt.
„Minden évben?” Milyen év volna,
hol várna békesség és menedék,
ha szenvedését, szent halálát,
feltámadását elfelejtenénk?!
Ha nem zengne többé Bach Passiója,
ha nem őrizné az emlékezet
azt a golgotai keresztet,
amelyen Jézus értünk vérezett!
„Minden évben?” Tűnhetnek századévek,
és száguldhatunk kétezer fele,
a kereszt ma is egyetlen reménység,
a kereszt ma is győzelem jele.
Minden évben elindulunk feléje.
Nem temetik el tűnő századok.
S akkor találunk erőt, békességet,
ha a keresztfa titka felragyog!
Túrmezei Erzsébet
Ő felemelt
Terhelve voltam gonddal, búval,
a szívem holtra fáradt…
Felém a gyötrő viharoknak
hullámverése áradt.
Porba hullt szívem szent reménye,
már nem volt menekvésem,
emlékem véres oszlopára
elmúlásomat véstem.
Párnám – álmatlan éjszakákon –
olyan volt, mint a tüske…
Összetört dédelgetett „én”-em,
az önző, csalfa, büszke.
De jött a dicső mentőbárka
hajnalok sima tükrén.
Tavasz jött, remény, áldás, élet,
s rózsa nyílt minden tüskén.
Illatár járta át a tájat,
könnyharmat ült pillámon –
fölemelt a halálörvényből
irgalmas, nagy Megváltóm!
Dénes Ferenc

Nem lehet
Nem lehet,
hogy mindig csodák essenek
elmaradt, okos tettek helyett.
Nem lehet,
hogy szakadatlan önsorsrontásban
mennyei seregek
mindig megmentsenek.
Nem lehet,
hogy elszalasztva lehetőségeket,
eltékozolva annyi szent időt,
elásva sok-sok tálentumot,
mindegyre új tálentum, új idő
s új lehetőség adassék.
De az sem lehet,
hogy a tékozló gyermeket
Atyja be ne fogadja!
És az sem lehet,
hogy a kilencvenkilencet
otthagyva a Gazda,
az elveszettet
sorsára hagyja, s fel ne kutassa.
S ha lejárt az időm,
s utolérnek bűneim,
reám szakad az élet,
a latornak járó kemény ítélet,
s a mellettem függő Úrhoz kiáltok,
nem lehet, hogy megannyi átok
szerte ne foszlanék nyomban,
– és ugye még az is lehet,
hogy azon a napon Vele együtt leszek
a Paradicsomban?!
Erdélyi Csaba







„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #28 Dátum: 2015. Július 17. - 07:25:00 »
Szeretem-e Őt?
Szeretem-e Jézust?
Szeretem-e Őt?
Ezt kérdem magamtól
mindenekelőtt.
Mivel kezdődik el
számomra e nap?
Kit teszek előre,
ki a fontosabb?
Mennyi minden próbál
közénk állani,
néma, bús közönyben
másra hajlani!
Vagy éppen a hajsza,
lárma, bódulat
az, mi harcainkba’
kudarcba fullaszt.
Ó, Uram, Te magad
vagy a szeretet,
ne engedd el soha,
soha kezemet!
Élted adtad értem:
ím, a szeretet.
Felfogni nem tudom,
(de) benne élhetek.
Uram, csak Te vagy
számomra az „Egy”,
rajtad kívül mást
nem is ismerek.
Mert Te mindig ott vagy
s mindenekfelett,
ki a vészben, bajban
őrzöd lelkemet.
Kupásné Ráti Gizella
Vándorúton


Éveken át pusztában bolyongtam,
szemem közé szállt a rőt homok.
Manna helyett tövis hullt utamra,
vezéreltek hamis szónokok.
Elcsüggedve, kétségbeesetten
kerestem az ígért Kánaánt,
botladozva kiégett göröngyön
felkeltem, és indultam tovább.
Sivatagi kígyók sziszegése
volt muzsikám, esti altatóm;
Te akkor is ott vigyáztad álmom,
nem láttalak, ó, Mindenható!
Ág hegyére röppenő madárral
nem dicsértem felséges Neved,
hogyha mégis dal termett szívemben,
behálózták liánképzetek…
Most, hogy újra fényt dajkál a hajnal,
szólít, keres tiszta, Szent Szavad.
Megállni e fura útvesztőben
egy imára talán már szabad?
Sok sokévnyi elpazarolt érdem
kegyelmedből ragyog most felém,
Istenem! Te mindenek tudója,
felelj nekem! Ugye, van remény?
Feltámadnak a „kiszáradt csontok”
léptem nyomán itt, körös-körül,
friss örömben megfürdetett lelkük
egy testvérként hitben egyesül.
Németh Márta






„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

Nem elérhető szati62

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 680
  • Nem: Nő
  • Last Login:2015. November 26. - 09:29:18
  • Nyugdijas
Re:keresztény versek
« Válasz #29 Dátum: 2015. Július 18. - 09:30:49 »

Köszönöm
Köszönöm
Köszönöm azt, hogy minden reggel
felébresztesz a napkeltével.
Tehozzád száll imám, dalom,
szent Neved magasztalom:
minden reggel.
Köszönöm, hogy van délelőtt is,
van napsütés, és van vihar is.
Te fújsz el szelet, zivatart,
áldó kezed biztosan tart:
délelőtt is.
Köszönöm, hogy a délidőben
sütkérezem szeretetedben,
hogy vész elől vagy menedék,
éhínségemben táplálék:
a délidőben.
Köszönöm, hogy még délután,
de sohasem idő múltán
segítesz; ha meg-megbotlom,
terhem viszed, ha átadom:
még délután.
Köszönöm, hogy az est sötétje,
melybe beragyog Igéd fénye,
örök értéket rejteget,
így hát meg nem félemlíthet:
az est sötétje.
Köszönöm, hogy az éj csendjében,
kegyelmed biztos rejtekében,
ha fülelek, Te sosem hallgatsz,
vizsgálsz, dorgálsz és híven oktatsz:
az éj csendjében.
Télen, nyáron, ősszel, tavasszal
Te már megvívtál a gonosszal.
Előtted minden térdre hull,
s ha ott leszek majd leghátul:
Neked köszönöm.
Zselyki Irén (Kolozsvár)

Tudod-e?
Tudod, hogy hány fényes csillag
díszíti fenn az eget?
Fürge felhő mennyi illan
ide s tova föld felett?
Isten tartja őket számon,
el ne vesszen, meg ne álljon,
meglegyen, ha szól az Úr.
Meglegyen, ha szól az Úr.
Tudod, mennyi pille röppen,
csalja fényes napsugár?
Hűs habokba hány hal szökken,
hogyha hívja tiszta ár?
Isten, az Úr hívta néven,
hozta létre mindet szépen,
hadd legyen mind fürge, víg.
Hadd legyen mind fürge, víg.
Tudod, mennyi gyermek ébred
kicsiny ágyban jókorán?
Gond se bántja, vígan élhet,
futhat, játszhat mindahány.
Égi Atyja kézben tartja,
vágyát tudja, hangját hallja.
Téged is lát és szeret,
téged is lát és szeret!
Wilhelm Hey
(Ford.: Iványiné Sinka Magdolna)

Esti imádság
Istenem,
Hozzád száll sóhajom
ezen a késői alkonyon,
s míg imámat hallgatod,
érzem,
lelkemet gyógyítgatod.
Elfáradtam,
de Te ott vársz
fáradhatatlanul
útjaim végén,
ha virrad,
vagy alkonyul.
Semmi sem múlhat el
nálad nyomtalanul.
Csukott szememen át
látom,
ahogy mérlegeled
két tenyeredben,
amit elkövettem:
érted vagy ellened.
Többet vártál tőlem,
csak ennyi telt belőlem.
Bocsásd meg nekem,
hogy fél vállra veszem,
amit Te kettőre helyezel.
Maradj éjszakára velem,
s ha reggel
az életem
még újra kezdhetem,
estére talán
elégedettebb lehetsz velem…
Zvara Mihály






„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:2

 

Hasonló Témák

  Téma / Indította Válaszok Utolsó üzenet:
2370 Válaszok
253776 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2018. December 01. - 16:40:22
írta Margit
0 Válaszok
1636 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2014. Június 23. - 16:42:26
írta Csaba
Keresztény énekek

Indította szati62 « 1 2 ... 5 6 » Szati témái

81 Válaszok
9404 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2015. Augusztus 10. - 07:38:28
írta szati62