Szerző Téma: Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?  (Megtekintve 24055 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12630
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:Ma - 07:56:08
Válasz #120 Dátum: 2018. Október 25. - 09:19:09
[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88160#msg88160 date=1540418988]

[/valasz]
Én nem arra haragszom aki ad, nem is a HGy tagokra, azokra haragszom akik vásárt űznek belőlük, megnyomorítják az életüket, tönkre teszik a családi kapcsolataikat.
Hamis apostolok és álnok munkások ők mind, a hasok az ő istenük, az ószövetségi tized pedig eszköz a parasztvakításhoz.

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Aksza

  • Barátkozó
  • *
  • Hozzászólások: 205
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2018. November 15. - 22:23:54
Válasz #121 Dátum: 2018. Október 25. - 10:39:02
[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88160#msg88160 date=1540418988]

[/valasz]
Én nem arra haragszom aki ad, nem is a HGy tagokra, azokra haragszom akik vásárt űznek belőlük, megnyomorítják az életüket, tönkre teszik a családi kapcsolataikat.
Hamis apostolok és álnok munkások ők mind, a hasok az ő istenük, az ószövetségi tized pedig eszköz a parasztvakításhoz.

A Hit Gyülekezete egy viszonylag nagy kongregáció több mint tízezer taggal, és ki tudja, hány leánygyülekezettel, házicsoporttal, sejttel. Biztos, hogy vannak benne túlkapások, én is tudok ilyenekről. A tanításaikban is találok kivetnivalót.
De úgy tűnik, Isten mégis tudja használni őket, mert azért sokan jutnak el az Istenhez, és térnek meg a tevékenységüknek köszönhetően. Ezért én Pál apostollal együtt mégis csak azt mondom: " csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok. " Fil. 1,18.

A tizeddel kapcsolatban pedig az a saját meglátásom, mindenféle felekezeti tanítástól függetlenül, hogy bár az Ószövetségből ered, nem lehet a törvény alá sorolni, mivel megelőzte azt. És nem is az összeg a lényeg, hanem az elv. Én magam tapasztalom, hogy a tized milyen alapos hitpróba. Nem is gondolná az ember. Más, mint az adakozás. Az adakozás nem jelent olyan nagy kísértést, ott eldöntöm, mennyi az az összeg, amit tudok nélkülözni, és azt beadom.
A tized azonban túlléphet ezen. Ráadásul rendszeres. Nem csak amikor én úgy gondolom. És el kell tudni hinni, hogy Isten akkor is tud rólam gondoskodni, ha lemondok róla. Hogy az nem fog hiányozni, sőt, az Úrtól sokszorosan visszakapom. Ebben meg kell tanulni bízni. A tized segít anyagilag is az Úrra támaszkodni. A tized a hit cselekedete. Kifejezem vele, hogy tényleg bízok az Úr anyagi gondoskodásában, nem csak papolok róla.

Nincs a keresztény semmiféle kötelezettség alá vetve az adakozást vagy a tizedet  illetően. De aki még nem próbálta, próbálja ki egyszer, milyen kemény hitharc a tizedadás.
És ha meg tudja harcolni, akkor megtapasztalja, hogy nem csak anyagilag hoz áldást, hanem szellemileg is. Mert nagy mértékben segít szabadnak lenni az anyagiaktól, az anyagiak miatti aggódástól, amit talán az ember észre sem vesz magán, amíg nem kezd el tizedet adni. Semmit sem véletlenül talált ki az Úr. A tizedre nem neki van szüksége, hanem nekünk.
Bár Zimányi József egyszer azt mondta, hogy Jézusnak csak annyi pénze van, ami a mi zsebünkben van. El kell döntenünk, hogy csak magunkat adjuk-e át neki, vagy a pénzünket is. Csak velünk rendelkezhet, vagy a pénzünkkel is! Nem könnyű ám!
És a tized sokat segít ebben a döntésben.
Aztán hogy a tized hova kerül, mi lesz vele, mire használja a pásztor, az már nem az én felelősségem.



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12630
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:Ma - 07:56:08
Válasz #122 Dátum: 2018. Október 25. - 13:45:10
Kedves Aksza!
Pál ugye azt is mondta, hogyha valaki más evangéliumot hírdet, mint amit az apostolok, az átok legyen.
A bővelkedés evangéliuma éppen ilyen...
Más:Nagyon jellemző a tized-pártiakra az, hogy ha nem tudnak a tizedfizetésből törvényt kreálni, akkor megpróbálnak hit-próbát gyártani belőle.
Ugyan méltó a munkás az ő bérére, de a lévitai papság kissé megváltozott.
Új szövetségben élünk, ma lehet egy papnak (lelkésznek) is világi foglalkozása, s egy világi foglalkozásból élő testvér is betölthet pásztori tisztet egy gyülekezetben.
Valójában ez áll közelebb az újszövetségi gyakorlathoz.
:szelid:
« Utoljára szerkesztve: 2018. Október 25. - 13:46:42 írta Csaba »

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Lucius

  • újjászületett hívő testvér
  • Barátkozó
  • *
  • Hozzászólások: 244
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:Ma - 14:56:22
Válasz #123 Dátum: 2018. Október 25. - 14:31:44
[valasz author=Csaba link=topic=864.msg88171#msg88171 date=1540467910]

[/valasz]
 :like:  :like:  :like:

Az Úr a mi igazságunk...


Nem elérhető Aksza

  • Barátkozó
  • *
  • Hozzászólások: 205
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2018. November 15. - 22:23:54
Válasz #124 Dátum: 2018. Október 25. - 18:14:09
Kedves Aksza!
Pál ugye azt is mondta, hogyha valaki más evangéliumot hírdet, mint amit az apostolok, az átok legyen.
A bővelkedés evangéliuma éppen ilyen...
Más:Nagyon jellemző a tized-pártiakra az, hogy ha nem tudnak a tizedfizetésből törvényt kreálni, akkor megpróbálnak hit-próbát gyártani belőle.
Ugyan méltó a munkás az ő bérére, de a lévitai papság kissé megváltozott.
Új szövetségben élünk, ma lehet egy papnak (lelkésznek) is világi foglalkozása, s egy világi foglalkozásból élő testvér is betölthet pásztori tisztet egy gyülekezetben.
Valójában ez áll közelebb az újszövetségi gyakorlathoz.
:szelid:

Kedves Csaba!

Hogy visszafelé haladjak a válaszadásban: én nem gyártottam hitpróbát a tizedadásból, csak arról beszéltem, hogy számomra hitpróba volt. Ezt nem kellet gyártani, az volt. És bevallom töredelmesen, hogy néha még ma is az. Vagy nem is néha.
Törvényt meg végképp nem kreáltam belőle, éppen azzal fejeztem be, hogy senki sincs kötelezettség alá vetve ebben a dologban. Amire nekem szükségem van a hitem épüléséhez, nem biztos, hogy másnak is szüksége van rá.
Az Újszövetségben nincs elrendelve a tized, mivel mi teljesen az Úréi vagyunk, tehát elvileg nem csak a tizedünk, hanem mindenünk az Úré. Ebből meg sokan azt vonják le, hogy tehát felesleges adni tizedet  ;)

Lehet egy lelkésznek világi foglalkozása, de ennek a mi esetünkben nincs köze a tizedhez. Ám ha ezzel arra célzol, hogy a gyülekezet nem köteles eltartani a pásztorát, akkor azért ne feledkezzünk meg Pálnak arról a megjegyzéséről sem, hogy "Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-é jogunk, hogy ne dolgozzunk? Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből?... Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?" 1Kor 9,6-9.
És azért hozza fel példának a nyomtató ökröt, mert arra utal vele, hogy az is a hit cselekedete volt a törvényben, ha valaki nem kötötte fel a nyomtató ökör száját. Hagyta, hogy az állat kedvére egyen a gabonából munka közben, és nem tartott attól, hogy emiatt neki kevesebbje lesz. Ez a törvény is hasonló próba volt, mint a tized.

Mindazonáltal én egyáltalán nem kardoskodtam a tizedadás mellett, egyszerűen csak bizonyságot tettem arról, hogy nálam ez az áldás működik. Ha beadom a tizedet, van pénzem. Ha nem adom be, elfogy. Bevallom neked, hogy eleinte én is kételkedtem ebben az összefüggésben, de aztán a 30 évnyi keresztény életem során annyiszor kipróbáltam, hogy kénytelen vagyok elismerni: biztos, hogy van összefüggés. Hogy aztán másnál hogy működik, azt én nem tudom.

A Hit Gyülekezetének én nem vagyok védőügyvédje, de keresztényeknek tartom őket, és mint ilyenek, a testvéreim. Ismerem a tanításaikat, jópárral nem értek egyet, mint ahogy sok gyakorlatukkal sem, ezért is nem vagyok annak a gyülekezetnek a tagja. De azt, hogy más evangéliumot hirdetnének, azt azért nem gondolom.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Október 25. - 18:16:32 írta Aksza »



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12630
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:Ma - 07:56:08
Válasz #125 Dátum: 2018. Október 25. - 19:05:15
Akkor engedd meg, hogy én is a végén kezdjem.
Ahogy már írtam, nincs gondom a HGy tagjaival, amíg az agylővéseikből nem kívánnak etalont  felállítani.
N.S.lehet, hogy számodra testvér. Számomra egy szar alak, aki először is kiforgatta a barátját és hittársát az ingatlanjából, majd Krisztust  használta fel a Hit Gyülekezete nevű üzleti projekt beinditásához.
Azóta is ahhoz dörgölözködik, ahhonét csontot dobnak neki.
Nem az én tisztem elítélni, de szabadon undorodhatom a fajtájától...

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5769
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2019. Július 19. - 18:43:41
Válasz #126 Dátum: 2018. Október 25. - 20:11:12

Mindazonáltal én egyáltalán nem kardoskodtam a tizedadás mellett, egyszerűen csak bizonyságot tettem arról, hogy nálam ez az áldás működik. Ha beadom a tizedet, van pénzem. Ha nem adom be, elfogy. Bevallom neked, hogy eleinte én is kételkedtem ebben az összefüggésben, de aztán a 30 évnyi keresztény életem során annyiszor kipróbáltam, hogy kénytelen vagyok elismerni: biztos, hogy van összefüggés. Hogy aztán másnál hogy működik, azt én nem tudom.


Aksza, a bemutatkozásodban azt írtad, hogy minden gyülekezetben otthon érzed magad, de azt nem, hogy hová jársz.
Hová adod a tizededet rendszeresen?   :szelid:

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Aksza

  • Barátkozó
  • *
  • Hozzászólások: 205
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2018. November 15. - 22:23:54
Válasz #127 Dátum: 2018. Október 25. - 20:32:14
Aksza, a bemutatkozásodban azt írtad, hogy minden gyülekezetben otthon érzed magad, de azt nem, hogy hová jársz.
Hová adod a tizededet rendszeresen?   :szelid:

Egy kis karizmatikus gyülekezetbe járok, oda adom a tizedet.
Korábban egy ideig Zimányi Józsefnek adtam, mert akkoriban az ő tanításain épültem nagyon sokat, de miután ő elment az Úrhoz, visszatértem ebbe a gyülekezetbe.



Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5769
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2019. Július 19. - 18:43:41
Válasz #128 Dátum: 2018. Október 25. - 20:39:18

köszönöm a választ   :szelid:

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Aksza

  • Barátkozó
  • *
  • Hozzászólások: 205
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2018. November 15. - 22:23:54
Válasz #129 Dátum: 2018. Október 25. - 20:54:31

köszönöm a választ   :szelid:

Szívesen.  :)



Nem elérhető Lucius

  • újjászületett hívő testvér
  • Barátkozó
  • *
  • Hozzászólások: 244
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:Ma - 14:56:22
Válasz #130 Dátum: 2018. Október 25. - 21:16:18
[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88183#msg88183 date=1540492334]

[/valasz]

Korábban mi is egy kis karizmatikus gyülekezetbe jártunk a feleségemmel. Miután azonban leírtuk a pásztorainknak a véleményünket
a tizeddel és a pásztori rendszerrel kapcsolatosan, már nem kellett többé járnunk...

Úgy kivágtak, mint azt az aranyos bajszos egérfogó kis állatot szokták arra a bizonyos helyre...   :)

Alább csatolom a levelet, egy kicsit terjedelmes, de alapos.

Kedves X és Y Pásztorok!

Ami miatt most írok...
már több hete készülök arra, hogy írjak Nektek, és úgy érzem, most elérkezett az ideje, hogy megosszam veletek a véleményünket a tized kérdésével kapcsolatban. Annál is inkább, mivel Isten kegyelméből vannak megtérők, akik felé szolgáltok majd, és biztosan szóba kerül majd előbb-utóbb ez a kérdés.

Számomra egyáltalán nem probléma, ha az olvasás után esetleg nem értetek velem egyet. Ha így lenne, türelmesen várok majd Isten Szellemének a munkájára, hogy elvezessen minket egyen-egyenként minden igazságra, a keresztény életünk minden egyes területén.

A tizedszedésben azonban csapdát látok, ezért fontosnak láttuk ezeket jelezni felétek.

Megvizsgáltam részletesen a témát a Biblia tükrében, és az alábbiak szerint küldöm az észrevételeimet. Hiszem, hogy elgondolkodtok majd rajta.


A TIZEDSZEDÉS A BIBLIÁBAN

I. rész: A tized történelme az Írásokban

I. Ábrahám példája:
A tizedfizetéssel először az Írásokban Ábrahámnál találkozunk. Amikor Ábrahám visszatért a királyok megveréséből, kiment elé Sodoma királya, és Melkisédek is meglátogatta:

„1MÓZ 14.17-21 ..kiméne ő elébe Szodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe. Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada neki mindenből. És monda Szodoma királya Ábrámnak: Add nekem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak.”

Ábrahám tehát jön vissza a győztes csatából az embereivel és a hadizsákmánnyal. Melkhisédek pedig kijött elé. Ha én kimegyek a fiam elé a vonatállomásra, az azt jelenti, hogy ő még nem ért haza, és már akkor találkozom vele, még az otthonunktól távol. Itt is ez történt. Ábrahám ekkor még nem ért haza a saját állataihoz, henem csak a zsákmány van nála. Tehát, amikor azt írja az ige, hogy mindenből, az azt jelenti, hogy mindenből, amit a harc során szerzett, és nem azt, hogy a saját állataiból, a saját vagyonából is. Ezt megerősíti a zsidókhoz írt levél is:
Zsid 7:4 Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka;
Ráadásul a maradék 90%-ot a zsákmányból tudjuk, hogy visszaadta Szodoma királyának.

Néhány TÉNY Ábrahám tizedfizetésével kapcsolatban:

1. Nincs arra ige, hogy Ábrahám rendszeres tizedfizető lett volna, sőt arra sincs, hogy a hadizsákmányon kívül a saját vagyonából is fizetett volna valaha is tizedet az Úrnak.
Tehát, ha Ábrahám nyomdokaiba akar valaki lépni, akkor adjon tizedet egy alkalommal a hadizsákmányból, és a maradék 90%-ot adja vissza annak, akié eredetileg volt. Ekkor tényleg azt teszi, amit Ábrahám tett a Biblia szerint.
2. A tizedet Ábrahám nem a hozzá hasonló hívő testvérének adta, nem Lótnak adta. Melkhisédeknek adta, aki valószínű maga Jézus volt.

II. Jákób példája:
Nem tudjuk fizetett-e valaha, vagy csak ígérte, és kinek fizette (mondjuk a szegényeknek?, vagy magának Istennek állatáldozatok formájában?). Isten akarata volt-e, hogy fizessen, vagy egyszerűen csak azt gondolta, ha ezt felajánlja, erre Isten biztosan „ráharap” majd, és ezért még biztosabban megáldja.
Szerintem egyébként fizetett, nem csak ígérte. Az más kérdés, hogy ezt akkorra ígérte, ha majd épségben visszatér. 20 év múlva tért vissza, addig tehát nem fizetett, ha pontosan szó szerint betartotta az ígéretét:

1Móz 28:20 - 28:22
És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát adánd nekem; És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nekem, annak tizedét neked adom.
Jákób példájából tehát önmagában nem tudjuk meg, kell-e fizetnünk, Isten elvárása-e ez, és főleg azt nem tudjuk meg, hogy kinek kell fizetnünk.
Van egy érdekes dolog a pátriárkáknál az ószövetségben. Ha mérleget húzunk, és megnézzük ki az, aki rendszeresen tizedet fizetett, akkor az alábbi egyenleget találjuk:

A pátriárkák: (1. Ábrahám; 2. Izsák; 3. Jákób; 4. Jákób 12 fia) közül csupán egyetlen személyről olvassuk, és ott is csak közvetve, hogy valószínűleg betartotta az ígéretét és esetleg rendszeresen tizedet fizethetett, mégpedig Jákóbnál. Senki másnál nem olvasunk erről. Ha Isten elvárása lenne ez minden fia felé, akkor miért nem találkozunk Jákóbon kívül egyetlen pátriárkánál sem a rendszeres tizedfizetéssel?
Talán azért nem, mert ez nem az elvárása? Lehet, hogy egyáltalán nem volt ez bevett törvény (szokás) az ószövetségi pátriárkák életében?


III. Mózes törvénye, azaz a TÖRVÉNY:

Számomra mindig meglepő volt, amikor egyházi vezetők arra hivatkoznak, hogy a mózesi törvényt már nem kell megtartani, majd a következő pillanatban levezetik a tizedfizetést a kiforgatott, megcsonkított mózesi törvényből. A mózesi törvény nem írt elő tizedet csak a mezőgazdasági termékekből, a növényekből és az állatokból, valamint az összege nem 10% volt, hanem jóval több. Ezen kívül nem a pásztoroknak kellett fizetni, hanem a lévitáknak, a templom körül fizikai szolgálatot végzőknek. A léviták fizették annak, amit kaptak a tizedét a papoknak.

Tehát a tized mózesi szereplői:

1.   A nép
2.   A szent hely körül szolgáló léviták
3.   A papok, akik a temblomban szolgáltak

1.   fizetett 2.-nak, 2. fizetett 3.nak. A 3. már nem fizetett senkinek.

Az újszövetségben mi királyi papság vagyunk, a 3. kategória. A papok pedig nem fizettek tizedet a mózesi rend szerint, tehát nekünk újszövetségi papoknak sem kell.

A mózesi törvényből sok-sok más egyéb dolog miatt sem lehet levezetni a tizedszedést. Hosszú lenne megindokolnom, hogy miért nem, de nagyon sok írás van, amelyekben jól kifejtik ezt a témát:

Dilemma a tizedről...


Mese a tizedről - 6. Mózes (28%)
        |
        Nyugodt lesz az életed...




Csak a tizeded kell! - Hitből hitbe

MP3 felvétel:
http://docs.google.com/uc?export=download&id=0B7EO0bsB5YhpeDUtX1dHYTByYmM


IV. A tized az új szövetségben.

Jézus a farizeusoknak azt mondja ugyan, hogy nem kell a tizedet elhagyni:

„(Luk 11:42) De jaj nektek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.”
Azonban ezt a törvény alatt lévőknek mondta, akik még kötelesek voltak a törvény szerint élni. A törvény alatt lévőket a törvény szerinti életre utasította, ez természetes, és látható az alábbi példából is
„Máté 8:4 És monda neki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.”

Ha pontosan meg akarjuk tudni, mit kell tennünk Jézus feltámadása, a törvény betöltése után az új szövetségben, akkor az apcselt és a leveleket kell tanulmányoznunk, mert véleményem szerint ez mutatja meg azt, hogy mit kell tennie egy újjászületett, Szentszellemmmel betöltött hívőnek.


5. Mit mondtak az apostolok, kell-e törvényeket követnünk?

1.   Az apostoli zsinat meghatározta, hogy milyen feltételeknek kell megfelelniük az újszövetségi hívőknek, és ebben nem szerepel a tizedfizetés:

Apcs 15:28-29 Mert tetszék a Szent Léleknek és nekünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!

Amennyiben valaki ehhez hozzátesz, az azt kockáztatja, hogy plusz terhet rak a hívőkre, a nyájára, vagy magára és felülbírálja Isten bölcs határozatát.

   2. Pál kifejezetten felszólít minket arra, hogy ne hagyjuk, hogy törvénnyel megkötözzenek    minket:
Gal 5:1 Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.

Amennyiben valakit a „tizedfizetés törvénye” alá helyezünk, vagy elfogadjuk valakitől ezt a magunk számára kötelező szabályként, azaz „törvényként” vétünk ez ellen a szabály ellen, és nem engedelmeskedünk Isten kifejezett parancsának, szolgákká válunk, a tizedfizetés szabályának szolgáivá.

Azt tapasztaltam, hogy amikor másokat, vagy magunkat egy, vagy több önmagunk által gyártott „törvény alá” helyezünk, annak két súlyos következménye lehet, főleg, ha sok áldozatba kerül ezt a „törvényt” megtartani:

1.   Amennyiben kiválóan megtartjuk ezt a nehezen megtartható „törvényt, vagy vallásos szabályt”, az büszkeséghez vezet, úgy gondoljuk többet érünk más hívőknél, vagy mások csak másodlagos hívők, hiszen látszólag, (a saját szemünkben úgy tűnik,) hogy nem annyira odaszántak, mint mi, akik ennyi „áldozatot” hozunk.

2.   Amennyiben nem tartjuk meg valami miatt, mondjuk mert elgyengültünk hitben, akkor ez kárhoztat minket, és úgy gondoljuk, Istentől most haragszik ránk, hiszen „megloptuk” Őt ezzel. Ez a hamis hitünk pedig valamilyen mértékben eltávolít minket Istentől, és megrabolja a hitünket.

Fentiek miatt az újszövetségben nem szabad törvényt csinálnunk semmiből, vagy csak rettentő óvatosan, Isten bölcsességével, mert ezzek megolthatjuk Isten szellemének a tökéletesen időzített munkáját:

„Róm 14:5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek.”

Ez az elv a számomra azt jelenti, ha Isten mond valamit az adakozásról, az adakozás összegéről, módjáról, azt nem szabad másra ráerőltetnem, mint szabályt (azaz törvényt) hanem meg kell várnom, amíg Isten kijelenti a testvéremnek, az egyedi körülményeit figyelembe véve, hogy mennyit adjon és mikor.

Mi fiak vagyunk, és nem szolgák. Isten igazi fiai, akiknek egy a szívük az Atyjukkal.

Máté 17:25 - 17:26
Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-e, vagy az idegenektől? Monda neki Péter: Az idegenektől. Monda neki Jézus: Tehát a fiak szabadok.”
Mi fiak szabadok kellene hogy legyünk, hogy annyit adjunk, amennyit csak jónak látunk. Annyit adjunk, amennyire csak szüksége van az atyai háznak.
Egy fiút tanítani kell az adakozásról, ami nagyon is szükséges és biblikus, de hiba azt sugallni, hogy Isten a keresetének tíz százalékát várja el legalább. (tized). Vagy Isten csak akkor áldja meg a hívőt, ha ennyit fizet, vagy Isten nem áldja meg addig teljesen, amíg nem fizet tizedet. Mindezek az állítások igeellenesek, és véleményem szerint ártanak Isten népének. Isten a végtelen nagy kegyelme miatt áld meg minket, „kegyelemből van üdvösségünk (és gyarapodásunk) hit által.”



3.   Pál példája:

Pál búcsúja az efézusi gyülekezet véneitől kivonatosan
Apcs 20:17-36

Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit...
Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok.
Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem nektek az Istennek teljes akaratát...
Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják. Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit...
Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.
Mindenestől megmutattam nektek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.”

Az Efézusi Gyülekezet tehát nem fizetett tizedet. Pál úgy látta jónak, hogy semmit nem kér tőlük, hogy abszolút elkerülje a gyanúját annak, hogy az egész a pénzről szól. Pál három évig volt náluk, tanította őket. Lett volna ideje a 3 év alatt, hogy a tizedről tanítson, tizedet szedjen, ha ez lett volna Isten szívében.

Egyetlen más gyüleketnél sincs ez a gyakorlat, a tizedszedés gyakorlata az újszövetségben megemlítve. Azért nincs, mert nem tizedet fizettek, hanem adakoztak.

Megjegyzés: A mai gyülekezetek többsége nem tartja magát ebben a kérdésben következetesen az igéhez. A tizedszedés, és annak a tanítása, hogy ez Istennek az elvárása minden hívő felé ellentétes az újszövetség Szellemével és kijelentéseivel, magával az Igével.


VI. A tizedszedés káros következményei:

A tizedszedés igazságtalan, mert arányosan sokkal-sokkal nagyobb terhet jelent a szegényeknek, mint a gazdagoknak. A mózesi tized ellenben kisebb terhet jelentett a szegényeknek, mert 9 állat esetén, (a szegény állattenyésztőknek például) egyáltalán nem kellett megfizetniük az állataikból, csak a tizedik után kellett volna. A tized a mai gyakorlat szerint egy gazdag embernek semmiség, de egy szegény embernek , aki napról-napra él, aki esetleg még hitben sem olyan erős, elhordozhatatlan teher, amely eltávolíthatja a gyülekezetünkből.

Arról nem is beszélve, hogy ha valaki elhiszi, hogy Istennek a tizedfizetés elvárása, és ez az ember történetesen hitben még erőtelen, akkor ez esetleg megugorhatatlan akadály a részére, ami kárhoztatást szül. Éppen úgy, mint bármilyen más törvény. Ez pedig Istennek semmiképpen nem célja.

Az alábbi sorokat egy kedves drága testvéremtől kaptam (nem a mi gyülekezetből), amikor megosztottuk egymással a tizeddel kapcsolatos nézetünket. Segíthet megérteni milyen problémákat okozhat a téves alapokon történő tizedszedés. Néhány szót kiemeltem feketével:

„Egyszer régen egy másik gyüliben történt velem.. Abban az időszakban nagyon kellett centiznem a pénzt, mert Erzsi Pesten tanulása sokba került. Éppen egy házi csoportban voltam és valaki azt imádkozta, hogy az Úr áldjon meg bennünk, mert megadjuk a tizedet.

Én akkoriban keveset tudtam csak adakozni és nagyon megszomorodtam. Hazamentem és kiöntöttem a szívemet az Úrnak, hogy akkor most rólam nem is gondoskodik?,!.

Ő válaszolt:
Az adakozásra felhívó egyik igére (aki bőven vet, bőven arat) ezt:
Máté 6:26     Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál?
A másik igére (hozzátok be a tárházamba a tizedet):
Luk 12:24     Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrük; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?
És úgy is lett. Az Úr folyamatosan gondoskodott rólunk és ezt teszi a mai napig is. Egyszer valaki azt prédikálta, hogy Isten nem azt nézi, hogy mennyid van, hanem azt, hogy mennyid maradt.”

Egy másik ismerősöm, aki gazdag volt elhagyta a gyülekezetét, mert állítása szerint a pénzét akarták, mert neki sok van. Friss megtérő volt, és az Ördög ragyogóan kihasználta ezt, hogy eltávolítsa a gyülekezetéből. Ha nincs tizedszedés, lehet, hogy már rég sokkal nagyobb adományokat adna, mint a tized, azóta megerősödve a hitben. De akkor még gyenge volt, és ezen elbukott. Lehet, hogy nem véletlenül döntött úgy az apostoli zsinat, hogy semmi egyébb teher ne vettessenek rátok....  ????  Igen, nem véletlen volt, hanem isteni bölcsesség.

A tizedszedéssel szemben az önkéntes adakozás nem kárhoztatja az egyes hívőt, mert nincs meghatározva mennyit várnak el tőle, így nagyobb eséllyel marad meg a gyülekezetben.

Gondoljatok csak bele, ha nem lennétek képesek valami miatt tizedet fizetni egy tizedszedő gyülekezetben, az nem hatna rátok kárhoztatólag? Nem éreznétek úgy, hogy érdemtelenek vagytok, hogy itt legyetek, nem éreznétek úgy, hogy esetleg nem is vagytok ide valók???

Sok embert ismerek, akiket ez a vélt igazság, a tizedszedés távolított el a gyülekezetéből, sok (még hitetlen) embert ismerek, akiket ezen keresztül tart vissza Sátán, mert már eleve félnek a gyülekezetek közelébe menni, mert ott állítólag "elszedik a pénzüket".

Világos, hogy más-és más „áldozatot” jelent tizdet fizetni egy szegénynek, egy gazdagnak, egy hitben erősnek, egy hitben gyengének. Ha igazságosak akarunk lenni, tegyünk egyenlő terhet mindenkire! De erre csak Isten képes, és pontosan ezt is teszi, amikor a Szentszellem által az egyes emberek egyes körülményeit figyelembe véve készteti őket, hogy mennyit adjanak önkéntesen és szívből.

Nekem tetszenek annak a baptista pásztornak a szavai, aki ezt mondta nekem egyszer: "A gyülekezetünkbe tartozók rendszeresen adományokkal járulnak hozzá a működéshez, én a magam részére úgy döntöttem, hogy ez a bevételem tíz százaléka. " "Kötelező ennyit fizetni?"-kérdeztem. "Nem, az adományok összegét nem határozzuk meg, mindenki adakozzon a lehetőségeihez mérten, ahogyan Isten a szívére helyezi"-válaszolta.

Nem a tizedfizetéssel van gond, hanem a tizedszedéssel. Akit úgy vezet Isten, akinek abban van békessége, hogy tizedet fizet, az fizessen. Nem bűn tizedet fizetni. Nem ez a baj, hanem az, ha mi mondjuk meg Isten Szelleme helyett, hogy mi Isten elvárása a számára, mennyit fizessen.

Ha valakit adakozásra késztet Isten, és ennek a mértéke pontosan a tizede a bevételének, akkor ezt miért ne fogadhatná el tőle a pásztor, vagy gyülekezet, Isten nevében. Elfogadhatja! Abszolút!!!!

Én biztos vagyok benne, hogy Isten még meg is áldja ezért ezt az adakozót, százszorosan visszafizeti neki, ha hitből tette, amit tett. Isten megoldja a hitből való adakozást, vagy tizedet, vagy adományt.

Én nem erről beszélek, hanem a tized „kicsalásáról”, a Szentírásból levezetett téves következtetésekkel, hamis lelkiismeret-furdalás keltésével, vagy a nemfizetők megbélyegzésével, durvább esetben kizárásával. Ilyen példákat bőven láttam a korábbi gyülekezetemben. Egy alkalommal például nem kereszteltek meg egy szegény asszonyt, mert szegény és beteg volt, és nem volt képes még a tizedet is fizetni a gyógyszerei felett.

Az igazi baj az, hogy a tizedfizetők egy része törvényt, vagyis szabályt csinált abból, hogy a tizedfizetés  a helyes hozzáállás Istenhez, és Isten ezt mindenkitől elvárja. Meg sem fordul a fejükben, hogy Isten esetleg az egyes embert az egyedi körülményei figyelembevételével másképpen vezeti. Mindazokat, akik nem hódolnak be ennek a vélt igazságnak, azokat durvább esetben a gyülekezetből kizárják, enyhébb esetben "csak" másodlagos hívőknek, hitben gyengéknek tekintik, és nem nevezik ki mondjuk elöljáróknak. Mivel megvan már a szabályuk arra, hogy mi Istennek az elvárása, ezért nem engednek ezen a téren szabad utat Isten Szellemének, hanem magukat ezzel Isten fölé emelik, a Szellem munkáját bekorlátozzák, és megoltják. Lehet, hogy az élet, a gyülekezeti élet más területein szabad folyást engednek neki, de ezen a területen igenis megoltják.

Isten szabadságot adott nekünk az újszövetségben, hogy a szívünk szerint adjunk annyit, hogy tiszta szívvel megállhassunk Isten és az emberek előtt. Ez egyes esetekben jóval több, mint a tized, egyes esetekben kevesebb, mint tized.

Két példa erről az Igében:

1. A Jeruzsálemi Gyülekezet:

Nem fizettek tizedet, .....

mert mindenük közös volt.

2. Az Efézusi Gyülekezet:

Nem fizettek tizedet, ....

mert Pál úgy látta jónak, hogy semmit nem kér tőlük

Egyáltalán egyik gyülekezet sem szedett tizedet az újszövetségben, mert még tisztában voltak vele, hogy ez ellentétes Isten Szellemével:


Idézet a Wikipédiából

A tizedet - bár többször megpróbálták - egészen 777 előttig nem sikerült elfogadtatni az egyházban, mert nem volt semmilyen újszövetségi egyházi alapja. … …  A II. Tours-i    zsinat    még csak ajánlja a tized fizetését, de a II. Maconi zsinat már kötelezi a tized fizetését. „

Elemezzük egy kicsit a mostani gyakorlatot néhány tizedszedő gyülekezetben:
1.   A tagok beadják a tizedüket gépiesen, mert a számukra ez egy szabály, más néven törvény, mert ezt tanulták a gyülekezetben, hogy Istennek ez az elvárása.
2.   A pásztor egyedül, vagy a vénekkel közösen eldönti, hogy mi legyen a befolyt összeggel.
Mi alapján mondja meg, hogy mire költsék?
A Szentszellem vezeti őt, vagy őket, hogy milyen Isten szerinti célra legyen költve! Ha a Szentszellem vezeti, hogy hova költsőn és mennyit, az valóban önkéntes, az valóban szabad, és valóban jó szívből jön. Ez a helyes hozzáállás valóban, bízzuk magunkat Isten Szellemére, így kell eljárni. Ő mondja meg, mire költsünk és mennyit. Ámen!
Rendben van ez így? Szerintem rendjén van.
De akkor a kérdésem a következő:
Ha képes a Szentszellem a pásztort vezetni abban, mire költsenek és mennyit, akkor az egyes hívőknek külön-külön nincs meg ehhez a szabadságuk? Nincs meg ehhez joguk? A Szentszellem az egyes hívőt nem képes vezetni ebben úgy, mint a pásztort?
De igen! Az egyes bárányoknak ugyanúgy joguk van eldönteni Isten Szellemének a vezetésével, hogy mire költsenek és mennyit, mint a pásztoroknak! Mert mindannyian fiak vagyunk!

A javaslatom:

Legyenek tanítások arról, hogy milyen fontos az adakozás, és arról, hogy szükség van RENDSZERES adakozásra is, minden hónapban - mindenkitől, aki teheti, - melyből ki lehet fizetni mondjuk az állandó kiadásokat, a gyülekezet rezsijét, a szolgálók, pásztorok bérét. A gyülekezetet pedig folyamatosan tájékoztassuk, hogy mekkora összeg folyt be, és az elég-e a költségekre. Ha nem, adakozhatunk újra. Ha fontos a tagok számára a cél, adakozni fognak, ha pedig nem helyezi a Szentszellem a szívükre, akkor talán nincs is szükségünk arra a dologra, bízzuk ezt Istenre.
Én jelenleg több, mint 10%-ot adakozom. Isten Szelleme késztet rá, hogy ezt tegyem, ez van a szívemben, ez van összhangban a szeretettel. De ez nem egy szabály a számomra, mert ha azt látom, hogy rossz célra menne, lenne rá szabadságom, hogy egy fillért se adjak. Ha azt látnám, hogy a fizetéssel bajba hozom a családomat a következő hónapban, akkor sem adnák, hacsak Isten meg nem győzne, hogy a gyülekezeti cél most fontosabb, mint a családi. Szabad lennék ezt megtenni. Csak mert nem kötöztek meg a tizedfizetés kényszeres törvényével.
Számomra a cél az, hogy tiszta lelkiismerettel megálljak Isten és az emberek előtt. Ha most nem támogatnám a gyülekezetemet rendszeresen, az lelkiismeret furdalást keltene bennem. Ha emiatt nélkülözne a családom, az is. Mennyit adjak, hogy tisztán megálljak Isten előtt tisztán? Ő fogja megmondani hónapról-hónapra. Ez az új szövetség szolgálta, a Szellem szolgálata. Ez egy élő dolog, mért élő módon mondja meg hónapról hónapra, hogy mennyit fizessek és kinek.
Nem ötvözhetjük az ót az újjal. Vagy a Szentszellem vezetését követjük minden területen, abban is, hogy mennyit adakozzunk és mire, és akkor csodálatos, páratlan gyülekezetté válhatunk, vagy törvényeket hozunk, hagyományokat követünk (pl. tizedfizetés hagyománya, törvénye), és akkor megnézhetjük majd magunkat, mert a „törvényeinkkel” megoltjuk a Szellem munkáját.
Szabaduljunk meg a tizedszedés bibliátlan gyakorlatától és szellemétől. Ez pillanatnyi áldozattal járhat esetleg, azonban azt látom, minden esetben, amikor egy egyház alkalmazkodott a bibliában leírt igazságokhoz, az nagy-nagy áldást és kenetet hozott a számára. Áldozattal járt és nehéz volt, azonban minden alkalommal meglett a gyümölcse. Ha nem akarunk tévelyegni és igazán Jézust akarjuk követni, létfontosságú, hogy ragaszkodjunk minden igazsághoz, amely feltárult előttünk, és ne alkudjunk meg. Persze a szeretet mindennél fontosabb, de szeretetban maradva ragaszkodni az igazsághoz, hosszú távon csakis ez hoz gyümölcsöket és változást.
Az Egyház a középkor óta egy megtisztulási, regenerálódási folyamaton megy keresztül. Kezd megtisztulni a hagyományoktól, és visszatérni az apostoli kor gyakorlataihoz, igazságához. Amikor elhagyták a gyermekkeresztséget, az hozott egy tisztulást az egyházban, amikor újra elfogadták a Szentszellem keresztséget, az is hozott egy tisztulást, és kenetet is, mert a Szentszellemet elkezdték engedni szóhoz jutni. Ha megtisztul az egyház a tizedszedés hamis gyakorlatától, az újabb tisztulást és kenetet fog hozni. A Szentszellemnek adunk nagyobb teret ebben az esetben ezen az új területen, melyet korábban egy törvény kontrollált jogtalanul az Egyház nagy részében, a tizedszedés-tizedfizetés törvénye.
Ez a tisztulás már megkezdődött. Ha körülnéztek a neten, a vezető keresztény fórumokon a legtöbb hívő egyetért abban, hogy a tizedszedés jogtalan. Ezekkel az írásokkal előbb-utóbb minden hívő találkozik majd, és döntenie kell, hogy a Bibliát, vagy az egyházi hagyományait követi. El lehet fogadni a tizedet, ha valaki jó szívvel felajánlja, az rendben van, de nincs joga senkinek erre jogot formálnia. Téves és hamis dolog arról tanítani, hogy Isten akarata az, hogy minden hívő fizesse be a tizedét a gyülekezetébe. Isten akarata ezzel szemben az, hogy támogassuk a gyülekezetünket és az elesetteket, de ennek mértékét szándékosan nem mondja meg, hanem ránk és a Szentszellemre bízza.
Meg vagyok róla győződve, mert már sok példát láttam rá, ha nem szakítunk a tizedszedés téves gyakorlatával, azzal embereket fog veszíteni a gyülekezet, mert a gazdagok egy része, akik még hitben kezdők és gyengék megijednek majd, és inkább elmaradnak, és a szegényeket pedig ugyanígy elüldözheti ez a hamis gyakorlat.
Évekig nem ezt hittem, de most úgy látom, ez a való igazság.
De nem fogom ezt erőltetni, Isten az, aki elvezet minket minden igazságra egyen-egyenként a maga idejében. Cselekedjetek hitetek és belátásotok szerint.
A magunk részéről kijelentjük, hogy elhatárolódunk a tizedszedéstől és tizedfizetéstől.
Elhatárolódunk ettől, mert a pillanatnyi világosságunk szerint ezt kell tennünk a tiszta lelkiismeretünk megőrzése érdekében. A tizedszedés nincs összhangban Isten Szellemével, ezért elhatárolódunk ettől. Szeretnénk azonban továbbra is támogatni adományainkkal a gyülekezetünket, ami valóban Isten gyülekezet, benne Isten népével és Isten Pásztoraival, mert ez viszont teljes mértékben összhangban van Isten Szellemével.
Az is összhangban van Isten Szellemével, hogy a gyülekezet jó szívvel elfogadja a tizedet mindazoktól a tagoktól, akik szabad akaratból döntenek úgy, hogy rendszeresen ennyit fizetnek be. A gyülekezetnek adományokból kell élnie, miért ne lehetne ennek a mértéke éppen 10%? Lehet ennyi, ha a tagok ennyit akarnak éppen adni. Ha akarnak. Csak ne legyen  kötelező, ne érje a tagokat hátrányos megkülönböztetés, ha nem ennyit fizetnek.
Ez nem a mostani véleményünk, hanem már kb. öt-hat éve megérett bennünk. Volt rá már példa, kb. 4-5 éve, hogy valaki tizedet fizetett nekem, amit el is fogadtam, mert nagyon sokat jelentett neki, amit valamiről tanítottam neki. Mielőtt elfogadtam volna, előtte elmondtam neki a véleményemet erről az igazságról, hogy ha adja, valódi szabadságból tegye. Ezt csak azért írom le, hogy ez a megérett, megalapozott véleményem, és már voltam a másik oldalon is, azok között, akik nem adják, hanem kapják a tizedet.
Jézus egyik megkísértése a pusztában az volt, hogy használjon tisztességtelen forrásból származó pénzt a szolgálatához. Amikor Sátán felajánlotta neki a világ vagyonát, akkor azt Jézusnak, mint Szentszellemmel betöltött hívőnek ajánlotta fel. Egy igaz, tiszta szívű kereszténynek. Jézus számára nem az volt a kísértés, hogy költse a pénzt magára, hanem az, hogy látta, mennyi jót lehetne tenni ezzel a hatalmas vagyonnal. Ő azonban nem fogadta el, és ez hatalmas kenetet hozott a számára. Az Atya mindennel ellátta ezután, és tiszta forrásból, ami az elhívásának betöltéséhez kellett.
Nem szabad olyan pénzt használnia a gyülekezetünknek, - akármennyire is úgy látszik, hogy szükségünk lenne rá, - ami nem tiszta forrásból származik, mert nem fog valódi áldást hozni, és nem fogja igazán Isten országát építeni, hanem csak látszólag építi azt. Remélem világosan írtam. A tized akkor nem tiszta forrás, ha téves igei következtetésekkel, téves tanításokkal, téves  lelkiismeret-furdalás keltésével, vagy hátrányos megkülönböztetéssel érik el a pásztorok, hogy valaki tizedet fizessen. Egyéb esetekben tiszta. Ezt megtanultam a korábbi gyülekezetünk példáján. A kenetet az hozza, - aki maga a Szentszellem,- ha szabad teret adunk neki a hívő és gyülekezeti életünk minden területén.
Végezetül egy összefoglaló írással búcsúzom, Isten áldjon Benneteket!

Testvéreitek: Ernő és Eszti

Egy példa ( a sok közül ) a karizmatikus megosztottságról !!!!!! ( részlet egy újság cikkből ) Jézus-ATM: kötelező tizedfizetés a gyülekezetben?
Forrás: https://szellemieroszak.wordpress.com/2010/08/03/adakozas/

„Kell fizetni tizedet? – kérdezték prominens amerikai evangéliumi vezetőktől, akiknek a többsége szerint nem kell. Mindeközben egyre nagyobb teret hódít az online adakozás.
A liberálisnak elkönyvelt Európában sokan úgy tekintenek az amerikai kis- és nagy egyházakra, mint ahol a hívők lelke mellett azok pénztárcáját is aktívan masszírozzák, mindemellett ezért sokakat meglephet, hogy az evangéliumi vezetőknek csak a kisebbik része vallja azt, hogy a Biblia megköveteli a tizedfizetést. A befolyásos egyházi emberek 58 százaléka szerint a Biblia nem írja elő, hogy keresményünk tíz százalékát az Úrnak (vagyis többnyire a gyülekezetünknek) kell adni.

Ábrahám példája

Leith Anderson, az Evangéliumi Keresztyének Országos Egyesülete (National Association of Evangelicals – NAE) elnöke szerint az Ószövetség többféle tizedet is előírt, aminek része volt az állami adó és a vallási célokra beszedett adomány is. Mindenesetre Anderson is meglepődött azon, hogy az evangéliumi vezetők többsége szerint az ószövetségi gyakorlatot nem kell gyakorolni a mai gyülekezeti életben – pláne, hogy az USA-ban nagyon sok evangéliumi felekezet komplett “tizedfizetési ” tanítássorozatot állított össze.

Az Ószövetségben már Ábrahámtól megjelenik a tizedfizetés szokása, minden hívő szellemi atyja, Melkisédek főpapnak fizetett tizedet a hadizsákmányból. Arra viszont nem lehet újszövetségi parancsolatot találni, hogy minden hívő támogassa saját gyülekezetét bevétele tíz százalékával…….stb. Akkor most nézzünk a többségtől egy tanítást ezzel kapcsolatban !!……Napjainkban több keresztény egyház és gyülekezet kívánja meg tagjaitól, hogy egyházi célokra (beleértve a lelkészi javadalmazásokat is) jövedelmük egy tizedét fizessék be. Ezt bibliai alapon fennálló kötelezettségnek tekintik. Némelyek odáig mennek, hogy azt tanítják: aki a tizedet nem fizeti meg, meglopja Istent. Van viszont sok keresztyén, aki élesen szemben áll ezzel a gyakorlattal; sőt némelyek a tized fizetését és szedését egyenesen törvényszegésnek, vagyis bűnnek minősítik. Ebben a helyzetben megalapozottnak látszik, hogy egyrészt a Szentírás alapján, másrészt történetileg megvizsgáljuk ezt a kérdést.

A tized eredete

A tized egy olyan bibliai törvényen alapul, amelyet Isten Izráel népének adott. Mint minden ószövetségi törvény esetében, itt is eleve meg kell vizsgálnunk, hogy az Újszövetség fenntartja-e ezt. Hiszen alapelvnek kell tekintenünk, az (ószövetségi) törvény és a Krisztus törvénye (evangéliuma ) közötti különbséget.

A Zsidókhoz írott levél ezt mondja:
Amikor az újról (szövetségről) szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz (Zsid 8,13).

Pál apostol pedig ezt:
A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye ( evangéliuma ) szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket (1Kor 9,20-21). A keresztyén embernek semijen ószövetségi törvényt nem kell megtartani. Csak példaként említjük a körülmetélkedés törvényét; a templomi áldozatok, a szombat és az ünnepek törvényeit, az ételekre vonatkozó törvényeket stb . Hamis érvelés az, ha valaki arra hivatkozva, hogy “benne van a Szentírásban” Krisztus testének tagjait a Törvény alá akarná vetni.

E bevezetés után vizsgáljuk meg részleteiben a tizedre vonatkozó törvényeket.

A tized megalapozását Mózes harmadik könyvében találjuk meg:
A föld minden tizede az Úré, a földnek a szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az Úr szent tulajdona az. De ha valaki mindenképpen meg akar valamit váltani a tizedéből, tegye még hozzá egy ötödét. A marháknak és juhoknak a tizede is, minden tizedik, amely átmegy a pásztorbot alatt, az Úr szent tulajdona legyen. Nem szabad válogatni a jó és a rossz között, sem kicserélni azt (3Móz 27,30-33).

Nyilvánvaló ebből az idézetből, hogy a tizedet elsősorban a mezőgazdasági termények után és lehetőleg természetben kellett fizetni. Az állatok után is kellett tizedet fizetni, de csak minden befejezett tizes egység után .

Egy szó sem esik arról, hogy bérmunkásoknak, halászoknak, bányászoknak, vala-mint mesterembereknek tizedet kellett volna fizetniük. (Az efféle foglalkozásokról az Ószövetség említést tesz.)

A tized felhasználásáról Mózes negyedik könyve tájékoztat.
Azután ezt mondta az Úr Áronnak: Földjükből nem kapsz örökséget, és nem lesz osztályrészed köztük. Én vagyok a te osztályrészed és örökséged Izráel fiai között. Lévi fiainak pedig pedig örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Munkájukért kapják ezt, mert ők végzik a szolgálatot a kijelentés sátránál. Ne közeledjenek többé Izráel fiai a kijelentés sátrához, mert bűnhődni fognak és meghalnak, hanem a léviták végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál, és ők bűnhődjenek az ott elkövetett bűnökért. Örök rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között. Mert a lévitáknak adom örökségül Izráel fiainak a tizedét, amelyet az Úrnak ajánlanak fel ajándékul, ezért mondtam nekik, hogy Izráel fiai között nem kaphatnak örökséget (4Móz 18,20-24).

Ebből a szentírási szakaszból világosan látjuk, hogy a tizedet Lévi fiai kapták, mégpedig azért, mert különleges munkát végeztek, és – ami nagyon lényeges – megváltásként azért, hogy ők egyéb örökséget (földet) nem kaptak. Ez magyarázza azt a körülményt, hogy tizedet csak a földművelés és a hozzá kapcsolódó állattenyésztés termékeiből kellett fizetni, és a nem mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem után nem. A továbbiakban a törvény úgy intézkedik, hogy a tized tizedét a lévitáknak át kell adniuk a papoknak. (A továbbiakban erre külön nem térünk ki, akár a lévitai, akár a papi tizedről beszélünk,tudjuk, hogy pontosan mire gondolunk.)

A tized a zsidóságnál :

Mielőtt tovább mennénk témánk vizsgálatában, meg kell néznünk, hogy a zsidóság hogyan állt a tized kérdéséhez. Mi a helyzet a zsidóságnál? Vajon fizetnek-e a mai zsidók tizedet? A válasz egyértelműen NEM !

Ernest L. Martin The Tithing Dilemma című könyvében elmondja, hogy amikor ezt a kérdést tanulmányozta, felhívott három rabbit. Kérdésére – egymástól függetlenül – azt válaszolták, hogy manapság egyetlen vallásos zsidó sem fizet tizedet.

Egyikük, akivel hosszan konzultált, ezt mondta: „Ha zsinagógám valamelyik tagja az Írás szerinti módon tizedet fizetne, megszegné Isten törvényét”. Miután Martin ezen megdöbbent, a rabbi kifejtette, hogy mivel a Biblia szerint tizedet csak a lévitáknak kell fizetni, bűn volna azt másnak adni. Mivel manapság nincs hivatalos lévitai papság, amely a jeruzsálemi templomban szolgálna, törvénytelen volna bármiféle bibliai tizedet fizetni. Ha azonban a templomot újjáépítenék, és ott papok és az őket segítő léviták szolgálnának, a Bibliában említett övezetekben élő zsidóknak kötelességük volna tizedet fizetni.

Ami a Bibliában említett övezeteket illeti, az csak Izráel földjére vonatkozik. A Krisztus születése körüli időkben csak az Izráelben és néhány környező, tisztának tekintett országban élő zsidóknak kellett tizedet fizetniük. Az ezen a területen kívül élő és földműveléssel foglalkozó zsidóknak (tekintet nélkül arra, hogy ilyenek nagyon kevesen voltak) nem.

A tized az Újszövetségben :

Az Újszövetségben nagyon kevés szó esik a tizedről. Egyszer Jézusnak egyik, az írástudókat és farizeusokat feddő beszédében fordul elő:
„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni” (Mt 23,23).
(Látjuk, hogy Jézus itt is csak mezőgazdasági termékek után természetben fizetett tizedről beszél, nem pedig a pénzjövedelem után pénzben fizetett tizedről.) Krisztus itt nem a tanítványaihoz, a leendő keresztyén egyház tagjaihoz beszélt, hanem zsidókhoz. Az egyház akkor még nem volt megalapítva, a zsidók pedig a törvény alatt álltak. A templom és a lévitai szolgálat még fennálltak. Ezekből a krisztusi igékből a keresztyének tizedfizetési kötelezettségét illetően semmiféle következtetést nem lehet levonni. Kereszthalála és feltámadása előtt Krisztus zsidókat többször is felszólított a törvény betartására.

Amikor megtisztított egy leprást Jézus ezt mondta: ő pedig megparancsolta neki: „Senkinek se mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik” (Lk 5,14)

Amikor pedig a templomadót kérték, ezt mondta Péternek:
„De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj ki a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik érted és értem” (Mt 17,27).
S
őt, még általánosabban ezt mondta:
„Az írástudók és farizeusok a Mózes székébe ültek. Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket nem kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik” (Mt 23,2-3).

De ezekből a kijelentésekből ki vonná le azt a következtetést, hogy a keresztyéneknek gyógyulások esetén állatáldozatot kellene bemutatniuk, templom-adót kellene fizetniük, vagy követniük kellene a zsidó rabbik utasításait?

Ha magának Jézusnak az esetét vizsgáljuk, neki eszébe sem jutott, hogy magának vagy tanítványainak tizedet kérjen, vagy fogadjon el. Hogyan is tehette volna, amikor nem Lévi, hanem Júda törzséhez tartozott?

Vajon ez azt jelentette, hogy nem fogadott el anyagi támogatást? Egyáltalán nem.
Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsánna, de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyonukból
(Lk 8,1-3). Jézust és tanítványait tehát saját vagyonukból támogatták azok, akik hittek küldetésében. De ez a támogatás semmiképpen sem volt tized: önkéntes volt, és a Szentírás semmiféle utalást sem tesz az összegére.

Más kérdés, hogy Jézus súlyt helyezett az önkéntes adományokra. Amikor kiküldte a hetven tanítványt, ezt mondta nekik:
„Menjetek el! Íme, elküldlek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut… Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak… Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem” (Lk 10,3-16).

Jézus arra is oktatta tanítványait ne fáradozzanak azon, hogy a pénzügyi biztonságukról intézményesen gondoskodjanak.
„Ezért mondom nektek, ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?… Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja” (Mt 6,25-34).

Krisztus nem törődött azzal, hogy pénzt kapjon. Egész szolgálata alatt szegénységben élt.
Gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok (2Kor 8,9).

Az őskeresztyén egyház pénzügyei :

Ha tisztázni akarjuk a keresztyén szervezetek pénzforrásainak kérdését, meg kell vizsgálnunk, hogy mi történt, amikor a keresztyénség szervezkedése megkezdődött. A Szentírás szerint az első pünkösdkor háromezren lettek keresztyénné. Megjelent az első keresztyén közösség.
Milyenek voltak e közösség pénzügyei?

A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt… Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá (ApCsel 4,32-35).

Világos, hogy semmiféle tizedről szó sem volt. Mégis sok esetben ezek az emberek sokkal többet adtak, mint a tized lett volna. Miért? Mert látták, hogy Isten művének anyagi támogatásra van szüksége, és Isten Lelke arra késztette őket, hogy ezt a segítséget megadják.

Hogyan gondoskodott a maga munkájának pénzügyi hátteréről Pál?

Pál sohasem szedett tizedet, hogy fedezze az evangélium hirdetésének költségeit. ő – a képzett farizeus – sokkal jobban ismerte a törvényt, mintsem hogy ilyen gondolata támadt volna. Tudta, hogy törvényszegés lett volna, ha ő, aki nem Lévi, hanem Benjámin törzséből származik, tizedet fogadott volna el.

Pál szakmája szerint sátorkészítő volt. Mesterségét akkor is gyakorolta, amikor az evangéliumot hirdette, és így magát így tartotta el. A Biblia több helyen leírja, hogyan gondoskodott munkájának anyagi fedezetéről, és milyen elképzelése volt erről. Az efézusi vénektől így búcsúzott:
„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőjévé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,28.33-35). Pál megvalósította az igazi keresztyén magatartást, amikor saját kezével dolgozott, és nem csak eltartotta magát, hanem még segítette is a rászorulókat. Figyelemreméltó, hogy egyébként gyakran beszélt a szolgálók támogatásáról, és arról, hogy a keresztyéneknek pénzt kell adniuk az evangélium terjesztésére, de egyetlen egyszer sem említette azt, hogy tizedet kellene fizetniük.
Igaz, hogy az 2Kor 9,9-ben 5Móz 25,4-et idézi: „A nyomtató ökör száját ne kösd be”. De itt nyilvánvalóan nem a tizedre gondol, hiszen ha így tenne, a 4Móz 27-et vagy Mal 3-at idézné.
Azt természetesen Pál is hangoztatja, hogy a keresztyén szolgálókat támogatni kell. Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek (2Kor 9,14). De az ökör sem tizedet kapott a kicsépelt gabonából.

A Hasting-féle „Az apostoli egyház szótára” [Dictionary of the Apostolic Church] ezt mondja: „Általánosan elfogadott tény, hogy a tized fizetése szent célokra az apostolok és közvetlen utódaik idején ismeretlen volt a keresztyén egyházban”. Hasonlóképpen az Encyclopaedia Britannica ezt írja: „Kezdetben a keresztyén egyház tagjainak önkéntes adományaitól függött”. Még a New Catholic Encyclopaedia is – amelyet egy olyan egyház ad ki, amely később tizedet szedett – ezt írja: „Az ősegyház nem ismerte a tized rendszerét… Nem arról volt szó, hogy az egyház támogatásának igénye nem létezett volna, vagy ezt ne ismerték volna fel, hanem inkább arról, hogy ezt más eszközökkel elégítették ki”. Az Újszövetségben és az ősegyház történetében semmi nyoma sincs annak, hogy éltek volna a tized intézményével. Hiszen mindenki jól tudta, hogy az egyház tisztségviselői nem voltak léviták.

A tized megjelenése a keresztyén egyházban

Hosszú szünet után a tized a keresztyén egyházban a „papi tized” formájában jelent meg. A katolicizmusban megjelent a papi rend, és ezzel kapcsolatban a papoknak fizetendő tized is. A reformáció elvetette a papi rend létezését, és ezzel együtt a papi tized eszméjét is. Később egyes evangéliumi egyházakban és gyülekezetekben – különösképpen azokban, amelyekben bizonyos zsidózó vonások megjelentek – elkezdtek visszatérni a tized fizetésének ószövetségi és katolikus szokásához. Különös, hogy éppen egyes “funda-mentalistának” tekinthető gyülekezet igyekezett feltámasztani ezt az újszövetségi gondolkodással össze-egyeztethetetlen szokást.

A kérdés keresztyén megoldása

A bibliai szöveg világosan kimondja, hogy a tizedet törvényesen csak a léviták kaphatják meg. Azonban felvetődik az a gondolat, hogy a törvény megváltozott. Ezt megalapozza a Zsidókhoz írt levélből vett idézet: Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is (Zsid 7,12). Ebből némelyek azt a következtetést vonják le, hogy az újszövetségi időkben a tizedet immár nem a lévitáknak, hanem a keresztyén lelkészeknek kell fizetni. De ez félreértés. A papság valóban megváltozott. Most az egyetlen érvényes papság a Melkisédek rendje szerint való. Igaz ugyan, hogy Ábrahám a hadizsákmányból önkéntesen tizedet adott Melkisédeknek. Azonban a Szentírásban egyetlen olyan törvény sincs, amely Ábrahámot e tized megfizetésére kötelezte volna. És van egy további pont is. A keresztyén lelkészek nem Melkisédek rendje szerint való papok. (Éppenúgy, mint ahogyan egyetlen más emberi lény sem az.) Egyetlen Melkisédek rendje szerint való pap van: a mi Urunk és főpapunk, Jézus Krisztus. Bármiféle “papi rend” eszméje idegen az evangéliumi keresztyénségtől.

Katolikus testvéreink papjaikat Melkisédek rendje szerint való papoknak tekintik. Azonban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a reformáció egyik legfontosabb tanítása volt a papi rend meglétének tagadása. Erre most nem is érdemes szót vesztegetnünk.
Természetesen egy pillanatra sem vitatjuk a lelkészi hivatal jogosultságát, azonban ez egy pillanatra sem téveszthető össze bármiféle papi renddel.

Némelyek felvetették azt a gondolatot, hogy Krisztusnak kell tizedet fizetnünk. Krisztus azonban jelenleg a mennyekben van, közvetlenül tehát nem fizethetjük neki a tizedet. Ha egyáltalán igaz lenne, hogy a melkisédeki papságnak tizedet kell fizetnünk, azt csak Krisztusnak fizethetnénk. Vajon megtehetnénk-e ezt közvetlenül?

A válasz: igen. Egyetlen mód van, hogy Krisztusnak bármit is adjunk. Ezt ő maga mondta: „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak nekem az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Mt 25,31-40).

Tehát még egyszer: A melkisédeki papságnak nem jár tized. De ha járna is, Melkisédek rendje szerint való pap egyetlen egy van, Jézus Krisztus. Neki viszont csak egyetlen módon lehet fizetni. Arról szó sincs a Bibliában, hogy a lelkészek eltartására vagy az evangélium terjesztésére fordított adományokat – bármilyen fontosak is ezek – közvetlenül Krisztusnak adnánk.
Ezzel kapcsolatban gyakran felvetődő kérdés, hogy kik Krisztus atyjafiai. Némelyek szerint minden ember; mások szerint test szerint való rokonai, a zsidók. Véleményünk szerint ez a kérdés könnyen eldönthető. Jézus maga mondta: „Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fívérem, nővérem és az én anyám” (Mt 12,50).
Olykor hivatkozni szoktak arra is, hogy Jákób tizedet ajánlott fel Istennek (1Móz 28,22). Ez azonban önkéntes felajánlás volt, nem pedig egy kötelezettség teljesítése. (Amit köteles vagyok fizetni, azt nem ajánlhatom fel!)

A tized „ elve ”

Mindabból, amit elmondtunk, nyilvánvaló, hogy a tized olyan intézmény, amely manapság bibliai alapokon nem igazolható. Azt is tudjuk: Jézus Krisztus nem akarja, hogy bárki is egyházi célokra – bármilyen nemesek legyenek is azok – adakozzon, miközben családja szükséget szenved. Pál apostol ezt írta: Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél (1Tim 5,8).

Történelmi tapasztalataink szerint a tized, mint kötelezően előírt “egyházi adó”, sok gyülekezetben némelyek anyagi romlásához vezetett.

Sokan el is fogadják, hogy a tized Krisztus egyházában nem létező intézmény. Mégis: nem ritkán találkozunk azzal a nézettel, hogy a tized ugyan nem törvény, azonban “irányelv”, amely azt tanácsolja, hogy jövedelmünk 10 százalékát fordítsuk egyházi célokra.

Ez azonban nagyon is vitatható nézet. Ha meggondoljuk, hogy a tized összege hogyan alakult ki, a legegyszerűbb magyarázat az, hogy ily módon Lévi törzsének tagjai, akik nem részesültek földbirtokban – és ha kaptak is volna földet, azt egyéb feladataik miatt nem tudták volna megművelni –, a tized következtében a föld terményeiből nagyjából ugyanolyan arányban részesültek, mint a többi törzs tagjai. (Ez így nem egészen pontos. A tized egy részét másra lehetett felhasználni. Részben a szegények támogatására, rész-ben az évenként háromszori jeruzsálemi zarándoklatra. Ez korrigálta azt a tényt, hogy Izráelben a léviták számaránya nem 1:12, hanem 1:27 volt.) De feltehetjük a kérdést, hogy a léviták szolgálata a templomi szolgálaton kívül miből is állt. Az ószövetségi társadalom szervezete teokratikus volt, ezért a papok és a léviták számos olyan feladatot elláttak, amelyet ma nem vallási szervezetek látnak el. A nép tanítóinak kellett lenniük (5Móz 24,8; 33,10; 2Krón 35,3; Neh 8,7), bíráskodniuk kellett (5Móz 17,8-9; 21,5; 1Krón 23,4; 2Krón 19,8; Ez 44,24). Az orvosi ellátás elsősorban az ő feladatuk volt (3Móz 13,2; 14,2; Lk 17,14). Hivatásos zenészek és énekesek voltak (1Krón 25,1-31; 2Krón 5,12; 34,12). Léviták voltak az irnokok, a felügyelők és a kapuőrök (2Krón 34,13). Ezeket a feladatokat manapság zömében az állam és állami jellegű szervezetek látják el, mégpedig a polgárok adójából. Az ószövetségi Izráelben állami jellegű adó nem volt. Így a mai körülmények között a 10 százalékos irányszám meghatározása semmivel sem indokolható.

A keresztyén megoldás

Az eddigiekben néhány alapgondolatot fogalmaztunk meg, amelyek alkalmasak a tizeddel kapcsolatos bibliai tanítás körvonalainak felvázolására. Nem célunk a keresztyén szervezetek pénzügyi forrásainak kérdését részletezni. Az ősegyház megoldotta felmerülő pénzügyi problémáit, mégpedig mindenki irányában méltányos módon. Számos módja van a keresztyén tevékenységek bibliai szempontból kifogásolhatatlan finanszírozásának. Az azonban bi-zonyos, hogy a tized nem ilyen módszer. Világos, hogy minden keresztyén, egyházi intézményt, amely megérdemli a támogatást, el kell látni a szükséges pénzeszközökkel.

A Biblia nem mondja azt, hogy Isten igényt tart a keresztyének jövedelmének bizonyos százalékára. De azt mondja, hogy mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Kor 9,7). Már csak azért is mert a törvény nem hitből van , és ami nem hitből van az bűn !
Isten olyan adakozókat kíván, akik szívből adnak.

Természetesen van a dolognak egy másik vetülete is. Ha a keresztyének szükségét látják annak, hogy az evangélium hirdetői teljes munkaidejüket az egyház szolgálatára fordítsák, akkor gondoskodniuk kell tisztességes eltartásukról. Az egyházi tevékenység költségekkel jár. Súlyos méltánytalanság lenne, ha valaki igénybe venné az egyház szolgálatait, de teherbíróképességéhez képest nem járulna hozzá e szolgálat költségeihez.

Ugyanakkor összeegyeztethetetlen lenne Krisztus szellemével, hogy bárkit is megfosztanának e szolgálat gyümölcseitől, mert anyagi helyzete nem engedi meg, hogy teljes mértékben vállalja a rá eső költségeket. A „vének” kötelessége, hogy minden szempontot mérlegelve a testvérek elé tárják a pénzügyi szükségleteket, a testvéreké pedig, hogy jó szívvel gondoskodjanak ezek kielégítéséről. E kérdésekben a keresztyén szabadságnak, bölcsességnek és irgalmasságnak kell érvényesülnie. De semmiképpen sem szabad egy idejétmúlt ószövetségi intézményt feleleveníteni. És a pénzügyekről általában Jézus ezt mondta: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért; elég minden napnak a maga baja” (Mt 6,31-34).

Felhívás Krisztus testének tagjaihoz :

Testvéreim!

Nem szeretném, ha a fentiekből valaki egy pillanatra is azt a következtetést vonná le, hogy a keresztyének ne adakozzanak az egyháznak vagy az egyház különböző intézményeinek.

Ellenkezőleg!

Jól tudom, hogy az egyháznak, a gyülekezeteknek pénzre van szükségük a lelkészek tisztességes fizetéséhez, a működés feltételeinek fenntartásához, különböző intézmények (újságok, könyvkiadók, oktatási- és szeretetintézmények stb.) működtetéséhez; végül, de nem utolsó sorban a szegények támogatásához. És azt mondom: Testvéreim, járuljatok hozzá e szükségletek kielégítéséhez! Adakozzatok, adakozzatok bőségesen. De az adakozásból ne csináljatok az Újszövetség szellemével ellentétes, ószövetségi kötelességet. Nem vagyunk a Törvény alatt! Ne hivatkozzatok – teljesen alaptalanul – a tized Krisztus óta érvénytelen, eltörölt intézményére. Ti, akik vállaltátok a keresztyén intézmények fenntartását, a bevétel érdekében ne hivatkozzatok hamis érvekre.

Bízzatok a mi mennyei Atyánkban, aki gondoskodik a benne bízókról. Ne féljetek! A jókedvű adakozók és az Istenben bízó sáfárok nagyobb csodákra képesek, mint a törvényeskedés bármilyen formája. Sohase feledjük el, hogy a jókedvű adakozót szereti az Isten, és minden ajándék Istentől származik!!!!!! „
« Utoljára szerkesztve: 2018. Október 25. - 21:21:28 írta Lucius »

Az Úr a mi igazságunk...


Nem elérhető Aksza

  • Barátkozó
  • *
  • Hozzászólások: 205
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2018. November 15. - 22:23:54
Válasz #131 Dátum: 2018. Október 25. - 21:34:35
Kedves Lucius!

Köszönöm a kimerítő posztot, de jól ismerem a tizedről szóló tanításokat pro és kontra.

Jól tetted, hogy elhagytad azt a gyülekezetet, ahol kötelezővé tették a tizedadást. Nekem soha senki nem tette kötelezővé. Nem egyszer elő is fordult, hogy nem adtam tizedet, de attól még ugyanúgy szerettek engem a gyülekezetemben. Csak az volt a baj, hogy olyankor elfogyott a pénzem. Bizony volt úgy, hogy a gyülekezetem adakozott nekem, és úgy segítettek ki anyagilag. Máskor a zsebembe csúsztatgatták a pénzt, azt se tudtam, kik adták. Csak azért, mert valaki hallotta, hogy az imádságomban az anyagi helyzetem javulását kértem, és ebből megsejtették, hogy szükségben vagyok.

De ha beadtam a tizedet, mindig helyreállt a büdzsém. Akkor már én tudtam adakozni. Többször is kipróbáltam, nekem ez működött. Az én hitemnek erre volt szüksége. Egy szóval se mondom, hogy másnak is szüksége van erre. Ismerek olyan élő hitű keresztényt, aki sose ad tizedet, mégse fogy el a pénze. Igaz, hogy neki nincs gyülekezete.

Szóval a topic címére, hogy "Lehet-e kenyérkéregető egy hívő", az én válaszom az, hogy nem, ha beadja a tizedet  :) Ha nem adja be, akkor nem tudom.
Ha pedig valaki nagyon tiltakozik a tized ellen, azzal sincs semmi gond. Annak én is azt mondom, amit Zimányi Józsi bácsi: Ne adjon tizedet, adjon ötödöt vagy felet. Nem vagyunk ebben megkötve. A tized csak a minimum.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Október 25. - 21:36:17 írta Aksza »



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12630
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:Ma - 07:56:08
Válasz #132 Dátum: 2018. Október 25. - 21:40:26
No a topic címének semmi köze a tizedhez, sem annak a megfizetéséhez.
A kíméletlen valósághoz van köze.

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5769
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2019. Július 19. - 18:43:41
Válasz #133 Dátum: 2018. Október 25. - 21:55:24
[valasz author=Lucius link=topic=864.msg88192#msg88192 date=1540494978]

[/valasz]

Azta! Ehhez elég sok idő kell...  hűűű... és elolvasták?  nerd
Szakdolgozatot írhatnál belőle....  :) 

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Aksza

  • Barátkozó
  • *
  • Hozzászólások: 205
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2018. November 15. - 22:23:54
Válasz #134 Dátum: 2018. Október 25. - 22:12:21
No a topic címének semmi köze a tizedhez, sem annak a megfizetéséhez.
A kíméletlen valósághoz van köze.

Már hogyne lenne köze, kedves Csaba.
A Biblia egyértelműen párhuzamot von a tized, és Isten anyagi áldása között. Mint már korábban idéztem:

Malak. 3.10-12
Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura."