Köszönöm, hogy időt szakítottál a témára Virágom!
Fontos támpontokra mutattál reá!
Én mégis a keresztyén értékek közül leginkább az evangéliumot féltem.
Idáig is dívat volt sok mindent megkérdőjelezni benne Európában.
Krisztus valós személyétől, a keresztyének hitelességéig.
Az utóbbiban, nekünk keresztyéneknek is jutott némi "érdem".
Ezalatt nem kizárólag csak azt értem, hogy a keresztyének 90%-ról nem derül ki,
hogy azok egy átlagos beszélgetés alkalmával,
de egymás keresztyénségét is igen hajlamosak akár nyílvánosan is megkérdőjelezni.
Sok, mára elnémult keresztyén fórum pályafutása ezért ért véget.
Szentlélek, vagy Szentszellem?
Gyermekkeresztség kontra felnőttkeresztség?
Popzenés dicsi, -vs- klasszikus orgonazene?
Hivatalos papság, vagy laikus vezetésű gyülekezet?
Nincsenek olyan témák, amiken ne lehetne nagyot veszekedni,
mégis: hiszem, hogy nincs az a kényes terület,
amivel kapcsolatban ne lehetne higgadtan hangvétellel,
tárgyilagosan, verbális kaszabolás-ámokfutás nélkül
beszélgetni, a szó nemes értelmében vitatkozni.
DE ma már a "vita" szónak is rossz íze van a tanítványtársak között,
mert azt a veszekedéssel, szájkaratéval, szeretetlen ítélkezéssel azonosítják.
Pedig a vita: élet, legalábbis latin nyelven!
https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADta