A következő igehely iskolapéldája annak, amikor Krisztus hatalmát felcserélik egy élettelen könyv szerepével:
Róm.10:13. Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
14. Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?
15. Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!
16. De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?
17. Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.
Látszólag úgy tűnik, hogy az igehely valóban azt mondja, hogy a "hallás" a Biblia szavai által történik meg.
Ezt maga Ésaiás cáfolja meg a 16. versben.
Károli Gáspár fordítása méginkább félre viszi a Biblia olvasóit, hiszen a görög szövegtől eltérően azt írja, hogy a "hallás Isten ígéje" által történik.
A modern kori keresztyénség többsége ezt automatikusan a Bibliával azonosítja.
Pedig a görög szöveg ( s jó pár más fordítás is) egyértelműen nem erről beszél.
"ἄρα ἡ
πίστις ἐξ ἀκοῆς, ἡ δὲ ἀκοὴ διὰ
ῥήματος Χριστοῦ."
"Eszerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által." ( Róm 10,17 )
Ha a bibliai szövegértelmezést hajlandóak vagyunk kiegészíteni a "tények-elvével", akkor beláthatjuk, hogy ezen az igehelyen a "hallást" Krisztus hatalma és nem a bibliai szöveg adja.
Tény, hogy számtalan ember hallja és olvassa úgy a Bibliát, hogy az valójában nem érínti meg, gyakorlatilag hiába hallja és olvassa nem megy vele semmire.
Az is tény, hogy Krisztusnak van hatalma arra, hogy az embert "hallóvá" tegye.
Nem véletlenül szól ekként a Bibliából: "Az én juhaim hallják az én hangom, s követnek éngem..."