Elfuserált keresztyénség
A "történelmi egyházakat" nem véletlen éri a Sefatias által is megfogalmazott kritika:
”Az egyházak napjainkban évente sok százmillió szálon kötődnek össze a politikai hatalommal. Ezek a szálak persze forintban értendőek. Vajon az egyházak képesek arra, hogy figyelmen kívül hagyják ezt a kötődést és az állami akarattól függetlenül kiálljanak a saját értékeik mellett? Vajon képes egy egyházi vezető kritikát megfogalmazni az államhatalommal szemben, ha az élesen eltér az egyház által képviselt krisztusi alapelvektől?"
Miért van ez így?
Próbáljunk meg picit a dolgok mélyére nézni!
Amikor Jézus Krisztus Önmagára alapozva megalapította a keresztyén egyházat, nem igazán érdekelték azok a világi elvárások, amelyekkel a mai keresztyénséget illetik.
Az egyház feladata egyszerű volt, mint egy faék!
Az apostoli gyülekezetek ezen a nyomvonalon haladtak tovább, amikor a világ felé az evangélizálás feladatát tűzték ki fő célukul.
Az egyház belső feladatköre, a keresztyénné lett emberek hitének erősítésére, az elesett testvérek lehetőség szerinti megsegítésére korlátozodott.
A feladataik teljesítését önellátó módon igyekeztek biztosítani.
Nem voltak erejűket meghaladó műszaki beruházások a közösség érdekében, de a világ felé sem végeztek olyan szolgálatokat, amelyet saját erőből nem tudtak finanszírozni.
Jézus Krisztus nem egy, a világ számára "jófejnek" tűnő jótékonysági szervezetet alapított, hanem lélekmentésre hívta el a követőit.
Ma elsősorban azok a gyülekezetek (egyházak, felekezetek) nem tudnak önállóan talpon állni, amelyek eltértek az apostoli alapelvektől.
Ha protestánsként a Biblia kizárólagos voltával dobálózunk, akkor fel kellene hagyni az olyan gyakorlatokkal, amelyek kiszolgáltatottá tesznek egy-egy felekezetet a világi segítséggel szemben.
Ez azt is jelentené, hogy az egyháznak szakítania kellene az olyan szolgálatokkal, amelyre a gyülekezet saját erőből nem képes.
Biztos vagyok benne, hogy a világi kritikusok részéről ez újabb okot adna az egyházak köpködésére...
Ezen felül szakítani kellene egy olyan szervezeti, intézményesített formával, amelyet az adott gyülekezet szintén nem képes hosszútávon önerőből fent tartani.
Abban is biztos vagyok, hogy ezen felvetéseim a történelminek nevezett egyházakat is hidegen hagyják, de minden más felekezetet is, amely az erőn felüli szolgálatának az ellátásához állami támogatást követel, vagy igényt tart arra.
Olyan messze járnak már az egyház bibliai feladatköreitől, működésétől, hogy lesűllyedtek a "vallási szolgáltatók" színtjére, ahol a kegyes megalkúvás elfogadott dolog, egy formális műkődés érdekében.
A témának ezt az oldalát egyetlen megjegyzéssel zárnám le: Csupán a leghálátlanabb kutya mar bele abba a kézbe, amelyből enni kap!
Nem lenne korrekt a részemről ezt a témát itt lezárni, s csupán az állami támogatást igénylő közösségeket pellengérre állítani.
Nem árt körül nézni azon egyházak házatáján sem, akik állami támogatás nélkül végeznek önmaguk erején felüli szolgálatot, vagy tartanak fent egy olyan gyülekezeti életformát, amit a saját lehetőségeik nem fedeznek.
Itt rendszerint vagy nincs a nyilt politikai összefonódás felvállalása, a háttérben kétes üzleti befektetések húzódnak meg, esetleg magát a tagságot zsákmányolják ki keresztyén egyházhoz méltatlan módon.
Úgy vélem ez semmivel sem jobb, mint a nyilt politikai elköteleződés, azonban nincs a dolog reflektorfényben, mert érthető módon titkolni próbálják a forrásaikat.
Aztán ott vannak azok a kis gyülekezetek, amelyek saját körülményeikhez képest mégis erejűkön felüli dolgokat engedhetnek meg maguknak.
Mögöttük rendszerint külföldi támogató gyülekezetek állnak.
A politikának ők ugyan nincsennek kiszolgáltatva, de az "anyagyülekezet" támogatásának igen...
Persze ők sem kavarnak nagy visszhangot, mert a politikailag ellenlábas adófizetők nem rinyálnak a pénzeik miatt...