Már nagyon régóta "szorongat" Isten Szelleme, hogy emlékezzek meg Isten cselekedeteiről, ahogy kivonta életemet a "pusztulás" verméből. Születésemtől különleges utat járt meg az életem, voltak nagy mélységek, voltak hatalmas csodák, parányi szikrák a hétköznapokban. Nem kronológikus sorrendben írom őket, hanem ahogy felhozza a Szent Szellem a bizonyságot. A végső "lökést" egy középiskolai osztálytársam adta, aki miden nap olvassa a megosztott áhítatot. Ő mondta, hogy annyi mindent olvas de nem tudja eldönteni, hogy van Isten vagy nincs Isten. Én azt mondtam neki, leírom mindazt amit tapasztaltam és döntse el ő maga, és ekkor született meg az első összefüggő bizonyság sorozat, aminek most adom közre az első darabját :
Amikor 2008-ban elfogadtam a fiam döntését, hogy külföldön folytatja az életét, Isten Szelleme a szivemre helyezte, hogy úgy engedjem el az egyetlen gyermekemet, hogy ne legyen lelkiismeret furdalása, hogy ezt az utat Ő készítette elő és áldás lesz számunkra. Hiszen Isten látta, hogy törik darabokra a szivem, hiszen emberileg egyedül maradtam. Kértem Istent, hogy erősítsen meg és tudjak támogatólag mellé állni mert valóban Isten által előkészített út volt a fiam számára.
Az történt, hogy a fiam, biztonsági őrként, egy rendezvény biztosításon volt, a Kongresszusi Központban, a vele együtt ott lévő kollegákat nem ismerte. A rendezvény pedig, amire kirendelték őt egy Hit gyülis rendezvény volt. Az ott lévő kollegái közül az egyik elkezdett beszélgetni a fiammal és pont a tized fizetését hozta fel, hogy milyen erőszakosan teszik ezt a Hit gyüliben. Erre az én fiam megjegyezte, hogy mennyivel jobb gyakorlat az, amit az Agapéban követnek, hogy mindenki annyit ad, amennyire indíttatást érez. Hogy érthető legyen az hogy milyen csodás dolog, hogy teljesen ismeretlenül beszédbe elegyedve pont egy olyan téma került szóba, amiről a fiamnak konkrét megtapasztalása volt, ez épp a tized fizetés, mert úgy nőtt fel, hogy a szüleimtől is látta, és a szüleim példáját én is követtem, hogy a jövedelmünkből egy részt Isten királyságának az építésére ajánlottuk fel. A kollegája elképedt és kérdezte, hogy netán ő is az Agapéba jár? Mondta, hogy nem de én odajárok, és mivel közös kasszán voltunk mindig megkérdeztem tőle, hogy miután ő nem hitvalló keresztény, hozzájárul-e hogy az ő jövedelméből is odaadjam az Úr részét. És mindig hozzájárult. Igy indult a beszélgetés köztük, mert az a kolega hívő keresztény volt. Ez a rendezvény tőbb napos volt és az egyik nap bement ahhoz a kollegához látogatóba egy másik gyüli tag, aki már kinn dolgozott Angliába és nagyon hívta a fiút, hogy menjen ő is. De mivel mennyegzője előtt volt, nemet mondott. Ekkor kérte hirtelen a fiam, hogy hívjál engem, mert én megyek. Nem ismerték egymást és mégis megigérte, hogy szólni fog amikor induljon, mert lesz munkahely. Amikor a fiam elmesélte hogy milyen döntésre jutott és említette a nevet, kiderült, hogy én jobban ismerem, mint a fiam, hiszen egy gyülekezetbe jártunk, és nagyon sokszor beszélgettünk, imádkoztunk együtt. Augusztusban a gyülekezet Balatonlellén töltött egy hetet, és akkor fiam odautazott mindent megbeszéltek, és szeptember 27-én már gépen ült, október 1-én már dolgozott is. A testvér egy barátjáéknál talált kiadó szobát, és ott még főztek is neki. Kezdetben ez nagyon nagy szó volt ugyanis egy szót sem beszélt angolul.Aztán ez a testvér tovább állt, de Isten mindíg rendelt ki a fiam számára segítőket. Volt egy nehéz időszak, hiszen a 2008-as válság ott is éreztette a hatását, és el kellett dönteni, hogy megpróbálja túlélni ott ezt az időszakot. De miután én úgy vettem el, hogy Isten vezette őt ki, abban támogattam, hogy maradjon. Később ez soksorosan megtérült, mert megtalálta a helyét, vannak ott barátai. Másfél év után tudott hazajönni. Nagy öröm után mikor elment vissza Angliába én súlyos beteg lettem.
Sokáig nem is derült ki hogy mi bajom. 4 hónap alatt lefogytam majdnem 40 kg, enni szinte semmit sem bírtam, de amit megettem is, csak átszaladt rajtam. Hiába jártam az orvosokhoz, a helyzet egyre rosszabb lett. A fiam elégelte meg, pedig neki csak nagyon keveset mondtam el, nem akartam felizgatni, hiszen úgy sem tudott volna segíteni. Azt kérte tőlem, hogy keressek egy magán orvost és járjunk utána mi is ez. Találtam egy specialistát, aki főállásban a II belklinikának az adjunktusa. Befektetett 3 napra klinikára, ahol kiderült, hogy Chronn beteg lettem.Ez egy nagyon rafinált betegség, mert nem igazán lehet tudni, mitől alakul ki, illetve újul ki. És azt jelenti, hogy a teljes bél rendszer gyulladásban van, és tulajdonképpen tápanyag felszivódási zavar. Kaptam egy nagyon erős gyógyszert, amitől szép lassan kezdett javulni a helyzet. A csoda abban is ott volt, hogy a legnagyobb krizis idején is tudtam dolgozni. Akkoriban én 24/48-as beosztásban dolgoztam. Ebben a beosztásban van engedélyezve a 4 órás pihenő. Egyik ilyen pihenő alatt kérdeztem az Urat, hogy miért van az, hogy nekem gyakorlatilag már a teljes emésztő rendszeremen végig ment a gyulladás, hiszen reflux , a gyomorsav túltengés miatt állandóan szednem kell a gyógyszert, volt gyomor, és nyombél fekélyem és most itt van a vékony és vastag bél gyulladás. Sosem felejtem az Úr kedves, szelid kérdését: Mit szoktál mondani, amikor valami rossz történik, megbántanak vagy ilyesmi? Akkor döbbentem rá:: Ezt én nem tudom megemészteni. És akkor elkezdte az Úr Szelleme megmutatni, hogy hol vannak a megbocsájtatlanságok, fájdalmak, amik megkeserítik az életem. És azt tanította nekem az Úr, hogy ahogy elkezdek megbocsájtani, és kidobálni az életemből a keserűségeket, fájdalmakat, sérelmeket úgy fogok meggyógyulni. Óh mennyi ősrégi fájdalom jött a felszínre, de én kérve az Úr kegyelmének erejét, elhatároztam magam a meg bocsájtásra, a legnehezebb volt a lelkipásztorom személyválogatását megbocsájtani és elengedni. De végül megtettem azt is. Felszabadult a szívem, betöltött az Úr békessége, ami tényleg minden értelmet felül halad. Hiszen földi értelemben nem változott semmi. Egyedül voltam, gyülekezetem sem volt már abban az időben. De Isten Szelleme oly sok mindenre megtanított, és mire végére értem a megbocsájtandók listáján a Chronn betegségből is kijöttem és csak több évvel később tért vissza. De az egy másik bizonyság története.Éveken keresztül minden alkalommal az történt, hogy amikor a fiam visszament Angliába a legváltozatosabb, egyre rosszabb betegségekkel támadott meg a sátán.Mindenáron be akarta nekem bizonyítani, hogy, még az Isten is elhagyott engem. Ezzel szemben én az tapasztaltam meg, hogy még a kövekből is tud támasztani Isten segítőt ha arra van szükség. Nagy félelmek amiken át kellett mennem, csak azt az igazságot írták a szivembe : Veletek vagyok a világ végezetéig mindennap! Ámen
Annak idején sok-sok évvel ezelőtt mikor a fiamért könyörögtem, Isten Szellem adott az Igéből egy rhémát:
"....
Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, aki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, akit elválasztottam!
Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre......
....... Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!....."
Hányszor akart a sátán aggodalmaskodást csempészni az életembe, mert emberileg a fiam messze van attól, hogy hitvalló kereszténnyé váljon, de az ígéret egyik része már látszik a fiam életén, mert fizikai szinten áldás alatt van, de én nagyon várom amikor Isten Szelleme kitöltetik rá és hazatér az "Atyai házhoz" Igéretében azt mondta Isten hogy bízzam rá. És Isten szava hű és igaz, és a maga idejében teljesedni fog. Ámen.