Szerző Téma: "... És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened....  (Megtekintve 2250 alkalommal)

plus minus reset

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 3606
  • Nem: Nő
  • Last Login:2018. November 16. - 22:12:22
Már nagyon régóta "szorongat" Isten Szelleme, hogy emlékezzek meg Isten cselekedeteiről, ahogy kivonta életemet a "pusztulás" verméből. Születésemtől különleges utat járt meg az életem, voltak nagy mélységek, voltak hatalmas csodák, parányi szikrák a hétköznapokban. Nem kronológikus sorrendben írom őket, hanem ahogy felhozza a Szent Szellem a bizonyságot. A végső "lökést" egy középiskolai osztálytársam adta, aki miden nap olvassa a megosztott áhítatot. Ő mondta, hogy annyi mindent olvas de nem tudja eldönteni, hogy van Isten vagy nincs Isten. Én azt mondtam neki, leírom mindazt amit tapasztaltam és döntse el ő maga, és ekkor született meg az első összefüggő bizonyság sorozat, aminek most adom közre az első darabját :

Amikor 2008-ban elfogadtam a fiam döntését, hogy külföldön folytatja az életét, Isten Szelleme a szivemre helyezte, hogy úgy engedjem el az egyetlen gyermekemet, hogy ne legyen lelkiismeret furdalása, hogy ezt az utat Ő készítette elő és áldás lesz számunkra. Hiszen Isten látta, hogy törik darabokra a szivem, hiszen emberileg egyedül maradtam. Kértem Istent, hogy erősítsen meg és tudjak támogatólag mellé állni mert valóban Isten által előkészített út volt a fiam számára.

Az történt, hogy a fiam, biztonsági őrként, egy rendezvény biztosításon volt, a Kongresszusi Központban, a vele együtt ott lévő kollegákat nem ismerte. A rendezvény pedig, amire kirendelték őt egy Hit gyülis rendezvény volt. Az ott lévő kollegái közül az egyik elkezdett beszélgetni a fiammal és pont a tized fizetését hozta fel, hogy milyen erőszakosan teszik ezt a Hit gyüliben. Erre az én fiam megjegyezte, hogy mennyivel jobb gyakorlat az, amit az Agapéban követnek, hogy mindenki annyit ad, amennyire indíttatást érez. Hogy érthető legyen az hogy milyen csodás dolog, hogy teljesen ismeretlenül beszédbe elegyedve pont egy olyan téma került szóba, amiről a fiamnak konkrét megtapasztalása volt, ez épp a tized fizetés, mert úgy nőtt fel, hogy a szüleimtől is látta, és a szüleim példáját én is követtem, hogy a jövedelmünkből egy részt Isten királyságának az építésére ajánlottuk fel. A kollegája elképedt és kérdezte, hogy netán ő is az Agapéba jár? Mondta, hogy nem de én odajárok, és  mivel közös kasszán voltunk mindig megkérdeztem tőle, hogy miután ő nem hitvalló keresztény, hozzájárul-e hogy az ő jövedelméből is odaadjam az Úr részét. És mindig hozzájárult. Igy indult a beszélgetés köztük, mert az a kolega hívő keresztény volt. Ez a rendezvény tőbb napos volt és az egyik nap bement ahhoz a kollegához látogatóba egy másik gyüli tag, aki már kinn dolgozott Angliába és nagyon hívta a fiút, hogy menjen ő is. De mivel mennyegzője előtt volt, nemet mondott. Ekkor kérte hirtelen a fiam, hogy hívjál engem, mert én megyek. Nem ismerték egymást és mégis megigérte, hogy szólni fog amikor induljon, mert lesz munkahely. Amikor a fiam elmesélte hogy milyen döntésre jutott és említette a nevet, kiderült, hogy én jobban ismerem, mint a fiam, hiszen egy gyülekezetbe jártunk, és nagyon sokszor beszélgettünk, imádkoztunk együtt. Augusztusban a gyülekezet Balatonlellén töltött egy hetet, és akkor fiam odautazott mindent megbeszéltek, és szeptember 27-én már gépen ült, október 1-én már dolgozott is. A testvér egy barátjáéknál talált kiadó szobát, és ott még főztek is neki. Kezdetben ez nagyon nagy szó volt ugyanis egy szót sem beszélt angolul.Aztán ez a testvér tovább állt, de Isten mindíg rendelt ki a fiam számára segítőket. Volt egy nehéz időszak, hiszen a 2008-as válság ott is éreztette a hatását, és el kellett dönteni, hogy megpróbálja túlélni ott ezt az időszakot. De miután én úgy vettem el, hogy Isten vezette őt ki, abban támogattam, hogy maradjon. Később ez soksorosan megtérült, mert megtalálta a helyét, vannak ott barátai. Másfél év után tudott hazajönni. Nagy öröm után mikor elment vissza Angliába én súlyos beteg lettem.
Sokáig nem is derült ki hogy mi bajom. 4 hónap alatt lefogytam majdnem 40 kg, enni szinte semmit sem bírtam, de amit megettem is, csak átszaladt rajtam. Hiába jártam az orvosokhoz, a helyzet egyre rosszabb lett. A fiam elégelte meg, pedig neki csak nagyon keveset mondtam el, nem akartam felizgatni, hiszen úgy sem tudott volna segíteni. Azt kérte tőlem, hogy keressek egy magán orvost és járjunk utána mi is ez. Találtam egy specialistát, aki főállásban a II belklinikának az adjunktusa. Befektetett 3 napra klinikára, ahol kiderült, hogy Chronn beteg lettem.Ez egy nagyon rafinált betegség, mert nem igazán lehet tudni, mitől alakul ki, illetve újul ki. És azt jelenti, hogy a teljes bél rendszer gyulladásban van, és tulajdonképpen  tápanyag felszivódási zavar. Kaptam egy nagyon erős gyógyszert, amitől szép lassan kezdett javulni a helyzet. A csoda abban is ott volt, hogy a legnagyobb krizis idején is tudtam dolgozni. Akkoriban én 24/48-as beosztásban dolgoztam. Ebben a beosztásban van engedélyezve a 4 órás pihenő. Egyik ilyen pihenő alatt kérdeztem az Urat, hogy miért van az, hogy nekem gyakorlatilag már a teljes emésztő rendszeremen végig ment a gyulladás, hiszen reflux , a gyomorsav túltengés miatt állandóan szednem kell a gyógyszert, volt gyomor, és nyombél fekélyem és most itt van a vékony és vastag bél gyulladás. Sosem felejtem az Úr kedves, szelid kérdését: Mit szoktál mondani, amikor valami rossz történik, megbántanak vagy ilyesmi? Akkor döbbentem rá::  Ezt én nem tudom megemészteni.  És akkor elkezdte az Úr Szelleme megmutatni, hogy hol vannak a megbocsájtatlanságok, fájdalmak, amik megkeserítik az életem. És azt tanította nekem az Úr, hogy ahogy elkezdek megbocsájtani, és kidobálni az életemből a keserűségeket, fájdalmakat, sérelmeket úgy fogok meggyógyulni. Óh mennyi ősrégi fájdalom jött a felszínre, de én kérve az Úr kegyelmének erejét, elhatároztam magam a meg bocsájtásra, a legnehezebb volt a lelkipásztorom személyválogatását megbocsájtani és elengedni. De végül megtettem azt is. Felszabadult a szívem, betöltött az Úr  békessége, ami tényleg minden értelmet felül halad. Hiszen földi értelemben nem változott semmi. Egyedül voltam, gyülekezetem sem volt már abban az időben. De Isten Szelleme oly sok mindenre megtanított, és mire végére értem a megbocsájtandók listáján a Chronn betegségből is kijöttem és csak több évvel később tért vissza. De az egy másik bizonyság története.Éveken keresztül minden alkalommal az történt, hogy amikor a fiam visszament Angliába a legváltozatosabb, egyre rosszabb betegségekkel támadott meg a sátán.Mindenáron be akarta nekem bizonyítani, hogy, még az Isten is elhagyott engem. Ezzel szemben én az tapasztaltam meg, hogy még a kövekből is tud támasztani Isten segítőt ha arra van szükség. Nagy félelmek amiken át kellett mennem, csak azt az igazságot írták a szivembe : Veletek vagyok a világ végezetéig mindennap! Ámen

Annak idején sok-sok évvel ezelőtt mikor a fiamért könyörögtem, Isten Szellem adott az Igéből egy rhémát:
"....
    Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, aki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, akit elválasztottam!
    Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre......

.......    Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!....."

Hányszor akart a sátán aggodalmaskodást csempészni az életembe, mert emberileg a fiam messze van attól, hogy hitvalló kereszténnyé váljon, de az ígéret egyik része már látszik a fiam életén, mert fizikai szinten áldás alatt van, de én nagyon várom amikor Isten Szelleme kitöltetik rá és hazatér az "Atyai házhoz" Igéretében azt mondta Isten hogy bízzam rá. És Isten szava hű és igaz, és a maga idejében teljesedni fog. Ámen.

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12340
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. November 16. - 22:23:03
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 3606
  • Nem: Nő
  • Last Login:2018. November 16. - 22:12:22
Ma mikor olvastam az Érdekes irásokban feltett cikket, felhozta bennem Isten Szelleme, hogy mondjam el a saját szomorú történetemet.

1980-ben a gyülekezetünkből a nagyon szeretett lelkipásztorunk nyugdíjba ment, és aki jött, az egy kemény, itélkező, törvényeskedő ember volt, rövid időn belül a gyülekezetnek több mint fele el is ment. Engem is nagyon megbántott, és akkor azt mondtam, hogyha ezt lehet egy gyülekezetben, akkor én nem akarok ott tag lenni. És elhagytam a gyülekezetemet. Elkezdtem a világi normák szerint élni. Eljártam szórakozni, cigarettáztam, ittam alkoholt, eleinte nem is volt semmi baj. Jól éreztem magam. Aztán megismerkedtem a későbbi férjemmel, aki masszív alkoholista volt. De abból a fajtából, akit nem kárhoztat a környezete ezért, mert amikor ittas volt, akkor volt mindenkihez nagyon kedves, akkor tudott igazán szeretetre méltóan viselkedni. Ez volt a  sátán nagy csapdája, amibe szépen  belesétáltam. Egyre többször mentünk szórakozni, főleg élő zenés helyekre, ahol nekünk muzsikált a cigány. Mindez nagyon sok pénzbe került és az egészségembe. 1984-ben házasságot kötöttünk. De igen hamar kiderült, hogy az aki jó fej akkor amikor mulatni kell, kevéssé elviselhető a hétköznapok problémáinak megoldása közben. Úgyhogy minden rám maradt. Az én "kedves" bohém férjem még büszke is volt rá, hogy lerázott magáról minden gondot. De ha valaki megindul  a lejtőn ott már nincs megállás. Pedig nekem még a fiam nevelésére is gondolni kellett. Végül úgy határoztam, hogy elválok a férjemtől, hogy legalább az anyagi bázis megmaradjon, hogy a fiam ne szenvedjen semmiben sem hiányt. Már válófélben voltunk, amikor észrevettem, hogy terhes vagyok. Abban a zűrzavaros lelkiállapotban úgy láttam, hogy én nem tudok felnevelni még egy gyereket egyedül. Férjem kereken kijelentette, hogy semmiben sem fog támogatni ha megszülöm. Meg hogy neki nem kell gyerek. És én legjobb meggyőződésem ellenére jelentkeztem abortuszra. Megtörtént az abortusz és én kaptam egy ideg összeomlást. Hiszen én pontosan tudtam mit követtem el. Amikor valaki az abortuszt választja, akkor testébe beengedi a halál szellemét, a sátán pedig azért jött, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Ez 1986 januárjában volt, azóta járok pszichiáterhez,mert ez a trauma előhozta a születésemkor magammal hozott bipoláris depressziót. A hajlam ott volt, de ez a trauma utat nyitott neki. És meg kellett látnom, milyen az amikor az ember learatja amit vetett. Mert hiába váltunk el, és a férjem költözött haza az anyjához, minden időnket együtt töltöttük. És én süllyedtem egyre mélyebbre. Ekkor már pszichiátriai gyógyszereket is szedtem, amire nem lett volna szabad alkoholt inni, de én ezt nem vettem komolyan. Igy a gyógyszer és az alkohol kettőse felörölte a szervezetemet, nagyon komoly vérképzési rendellenesség lépett fel. Lefogytam 46 kg-ra,és 1991 januárját azzal kezdtem, hogy vér átömlesztést kellett kapnom, annyira lecsökkent a vörös vérsejt számom. De nem sokat segített a dolog, még ebben a hónapban bekerültem a Pest megyei Ideggondozó osztályra, ahol 3 napig kómában voltam. A halál völgyében jártam. Később a főorvos elmondta, hogy egy lukas két fillérest sem adtak volna azért, hogy életben maradok, de hogy nem marad vissza agyi károsodás, azért még nyit se. De Isten nem engedte meg a sátánnak hogy elvegye az életem, annál a kórházi ágynál ott volt Jézus, aki hatalmas kézzel kiemelt ebből az állapotból, és elkezdte a helyreállító munkáját. Eltelt két hét, és én egyre jobban éreztem magam, igy hétvégére hazaengedtek un. adaptáiós szabadságra.Annyira le voltam fogyva hogy a fiam 12 évesen hordott farmerja volt rám jó egyedül.De rendbe hoztam magam, és úgy mentem vissza. Akkor a főorvos úr behívott és nyersen elmondta, hogy mi is is történt velem. Elmondta, hogy az alkohol megtámadta a szervezetemet, és annyira felborította a működését, hogy majdnem belehaltam és ha még egyszer pohárhoz nyúlok meg is fogok halni, mert még egyszer nem bírja ki a szervezetem ezt a megterhelést, mivel nagyon érzékeny vagyok. Amíg én benn voltam a főorvos úrnál, addig behoztak egy nénit, de mint kiderült, nem ebbe a kórházba kellett volna hozni. Leültették ott a váróba a mentősök, hogy kiderítsék, mi legyen. Mikor végeztünk mi odabenn, kiszédelegtem lesújtva és a néni meglátott engem,odahívott magához, és elolvasta a 116 Zsoltárt, és ezzel hirdette a szabadulásomat.

 Zsoltárok könyve » 116. fejezet

1
    Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2
    Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
3
    Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
4
    És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
5
    Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
6
    Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7
    Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
8
    Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
9
    Az Úr orcája előtt fogok járni az élőknek földén.
10
    Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
11
    Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
12
    Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
13
    A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
14
    Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
15
    Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
16
    Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
17
    Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
18
    Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
19
    Az Úr házának tornácaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

Számomra ma is döbbenetes ahogy Isten bánt velem, a lázadóval, a gyilkossal, az alkoholistával. Épp időben küldött egy angyalt, hogy hirdesse számomra a szabadulást. Ezután bementem a szobámba,, térdre borultam és hosszú idő után először imádkoztam, és ezt mondtam :Uram ha így is kellek,itt vagyok. Tedd azt velem amit jónak látsz. Gyenge, erőtlen ima volt, de Isten hallotta és megkezdte a helyre állító munkáját. Hosszú volt az út a helyreállásig, több év, de mindvégig támogatott benne az Úr. És soha többé egyetlen kortyot sem ittam, egyszerűen nem kivántam. Szabad voltam. Volt még egy lánc amin megkötözve tartott a sátán, a cigaretta. Drága édesanyám mennyit szomorkodott miatta. Aztán az történt, hogy egy nap azzal jött be, hogy megkérdezte: észrevettem-e, hogy már 3 napja ne gyújtottam rá. Akkor döbbentem rá, hogy tényleg! Szabad vagyok,most már teljesen! Azóta is csodálom, hogy Isten milyen szerető gondoskodással foglalkozott velem, és hálás vagyok azoknak, akik értem folyamatosan imádkoztak és böjtöltek. Mert édesanyámon kivül még 6 testvér hordozott így engem imádságban, és valamennyien megérték imájuk meghallgatását, megérték, hogy visszatértem az Atyai házhoz. Ma már az Úrnál vannak, de nekem jó rájuk emlékezni, mert hogy új életem van az ő közbenjárásuknak is köszönhető, hiszen imát meghallgató Istenünk van.

Dicsősség Istennek azért, hogy Ő nem téveszti az Övéit szem elől.Egyszer megkérdeztem az Urat, hogy annyi fiatal van igy kinn a világban, akik gyülekezetben nőttek fel, aztán kiábrándulva elfordultak,miért engem emelt ki, és akkor emlékeztetett az Úr, hogy én 1971. május 18-n szövetséget kötöttem Vele mikor bemerítkeztem, én lehettem hűtlen de Ő nem bontotta fel velem a szövetséget,és ahogy rám, a többiekre is gondja van. Köszönöm Istenem,légy áldott Uram!
« Utoljára szerkesztve: 2018. Szeptember 27. - 12:51:43 írta Irma »

Nem elérhető Gábor

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1431
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. November 16. - 22:05:17
Már értek mindent...azt is miért vagy annyira türelmes velem...
Bevallom ez a bizonyság nagyon meghatott és új erőt is adott nekem! Légy áldott Irmus! :)))

Nem elérhető marina75fable

  • Mariann
  • Kezdő fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 19
  • Nem: Nő
  • Last Login:2018. Október 20. - 16:03:58
  • keresztény
Itt valójában arról van szó hogy ne felejtkezzünk el arról hogy minket Isten hordozott és hordoz a karjain,nincs okunk félni mert Ő velünk van. :angel: sokszor eszembe jut az Irma hogy hányszor tapasztaltam meg azt Isten ott volt velem és nem hagyott magamra. Pedig engem meg akartak ölni azt mondták hogyha nem adok pénzt meg ölnek, de nem történt meg mert Isten angyalán keresztül vigyázott rám.
Zsoltárok 90:12; Taníts minket úgy számlálni napjainkat hogy bölcs szívhez jussunk.

Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5655
  • Nem: Nő
  • Last Login:2018. November 16. - 22:37:27
Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12340
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. November 16. - 22:23:03
Az egyik legemberibb, legőszíntébb bizonyság volt, amit valaha olvastam.
Köszönöm Irma!
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • *
  • Hozzászólások: 4210
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 06:31:55
    • Gyermekhittan
Gyönyörű, erőt adó! Köszönöm én is! :sziv5:
Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 3606
  • Nem: Nő
  • Last Login:2018. November 16. - 22:12:22
Minden dicsősség Istené!

Elérhető Zoltan

  • Helyreállítási szolgálat
  • *
  • Hozzászólások: 2662
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 07:48:56
    • A Nagyvaradi Roma Baptista Gyülekezet
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;

Nem elérhető Kálmán

  • Helyreállítási szolgálat
  • *
  • Hozzászólások: 13594
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. November 16. - 18:19:38
Köszönöm én is a bizonyságtételedet Irma! Áldott legyen Isten hogy hatalmasan megszabadított! Áldott legyen az Ő nagy szeretetéért irántad, irántunk! Áldott legyen hogy hűtlenségünk ellenére is Ő hű maradott hozzánk és megmentett számtalanszor!

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 3606
  • Nem: Nő
  • Last Login:2018. November 16. - 22:12:22
Örömömre szolgál,ha bizonyságom megérintette a sziveteket. Nekem mindig sok erőt ad, amikor ezekre az időkre emlékszem. Mert tényleg hatalmas kézzel vont ki engem a pusztulásgödréből. Legyen áldott az Ő Neve

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 3606
  • Nem: Nő
  • Last Login:2018. November 16. - 22:12:22
Ma a KÖKI-ben / ez egy üzlet központ Kőbánya-Kispest találkozásánál, azoknak  akik esetleg nem tudták / voltam.t De mielőtt bementem volna az épületbe, leültem kinn a padra. Csoda szép idő volt és engem az ősz mindíg lenyűgöz. Ugyanazon a fán egyik levél igy sárgul, a másik meg esetleg narancssárga, vagy esetleg más gyönyörű szint ölt. A hogy üldögéltem egyszerre csak felhozta az Úr azokat a drága testvéreket, akik éveken keresztül hordoztak imájukban. Az a gondolatom támadt, hogy róluk is megemlékezem, hogy mit is hagytak nekem szellemi örökségül. Legelőször azt a drága Testvéremet hozta fel a Szent Szellem, aki a legtöbbet tűrte az én lázongó kirohanásaimat. Drága idős Testvéremmel egy utcában is laktunk, igy sokszor futottunk össze, és én akkor mindig ráöntötttem az összes vélt vagy valós sérelmemet.Ő nem kapott olyan ajándékot, amivel evangelizálhatott volna, vagy taníthatott volna, de volt egy tulajdonsága : szelid volt. Minden beszélgetésünket úgy zárta, hogy rám mosolygott és azt mondta : Irmus én azért imádkozom érted. Ma már tudom a legnagyobb ajándékot adta, nem kritizált, nem tartott "hegyi beszédeket" de a csendes kamrájában beszélgetett az Úrral rólam.Tőle ezt az állhatatos kitartó szeretete tanultam, és úgy őrzöm, mint drága kincset.Ma csak ültem és folytak a könnyeim, és hálával emlékszem meg a drága Guti Béla bácsira, aki már Urához költözött és nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ilyen testvéreim /is/ voltak. Az ő élete példája újra ráirányította a figyelmemet : ... tanuljátok meg Tőlem, hogy szelíd és alzatos szívű vagyok... Nagyon szeretném. Köszönöm Istenem, hogy adtál nekem olyan testvéreket, akik szeretettel hordoztak és taníts meg, hogy én is ilyen közbenjáró legyek. Ámen.

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 3606
  • Nem: Nő
  • Last Login:2018. November 16. - 22:12:22
Gyertya helyett

Az elmúlt napokban útra kelt a fél ország, hogy hódoljon a halott kultusznak. Ilyenkor az emberek úgymond tisztelegnek a halottak emlékei előtt. Engem mindig taszított ez az egész felhajtás, mert vajon mennyi szeretetet adtak, amíg élt az illető. Én most nem gyújtok gyertyát. De szívemben hálaadással megemlékezem a szüleimről. Akik emberi mértékkel, egyszerű emberek voltak, anyukám háztartásbeli volt, apukám cipész. De megtért  hívő keresztény emberek voltak. Mivel nekik nem lehetett gyermekük, engem két és féléves koromban örökbe fogadtak. Nem voltak már fiatalok, anyu 45, apu  49 éves volt amikor felvállaltak. És nem voltam könnyű eset. Kifejezetten eleven kölyök voltam, de ők sosem szüntek meg szeretni. Gondjuk volt rá, hogy nagyon jó nevelést kapjak, még zenére is tanítattak és ehhez vettek nekem egy zongorát, ami akkori pénzben édesapámnak majdnem egyévi keresete volt. Arra is figyeltek, hogy már korán megismerjem az Igét. Esténként házi áhitat volt, ahol együtt imádkoztunk. Igy az én életem összefonódott az Ige megismerésével, és szüleim példáján megtanultam, hogyan kell megélni a hétköznapokban a megértett Igét. Aztán felnőtt fejjel sokat lázadtam Isten ellen, a nagyon bekorlátozott hívő élet ellen. De ők folyamatosan imádkoztak értem. Nagyon fájt a szívük mikor látták hova jutottam, de csak az Úr tudj mennyi könny, ima, böjt volt drága szüleim életében értem, és a fiamért is. Apukám úgy halt meg 1986-ban, hogy még kinn voltam a világban. Ez a videó most neki szól / bár tudom ő már nem hallja, de nekem jól esik meghallgatni :
 https://www.youtube.com/watch?v=ExMjsM08t84
  Mikor még én kicsiny valék oly jól emlékszem m, pajkosságommal oly sokat búsítám, jó atyám, de most hogy ő a mennyben, úgy fáj hogy elhagyott, óh mondd meg Jézus, hogy tied vagyok.....

Apukám nem, de anyukám megélte, hogy visszatértem az Úrhoz. 38 évig imádkozott értem és Isten megadta neki, hogy mielőtt elhangzott a hazahívó szó, még tudtam tőle bocsánatot kérni, tudtunk együtt imádkozni. Oly jó volt, hogy mennyei örömmel ment el két nap múlva Urához, akihez mindíg vágyott. Mosolyogva aludt el a földi életben végleg. Ilyenkor mikor ráemlékszem mindig az van a szívembe, hogy de jó, hogy ilyen kegyelmes volt az Isten, hogy megnyugvást adott a szvének, hogy már visszatértem az Atyai házhoz. Jó lenne elmondani, megköszönni mindazt ami az ő magvetésük eredményeként hozott termést az életemben. Jó lenne megköszönni, de nekik külön kérésük volt, hogy a temetői kultuszt mellőzzük. Igy hát virág és gyertya helyett hálát mondok Istennek azért a két emberért, akik ugyan nem vérségi alapon, de szivbelileg édesebbek voltak sok édes szülőnél. Ami vagyok, mivé lettem azt az ő hűséges imájuknak, áldozatuknak köszönhetem. Emlékük örökre áldott. Köszönöm Neked Mennyei Atyám a szüleimet és mindazt a mennyei kincset, amit rajtuk keresztül kaptam, áldott legyen szent Neved! Ámen!


 

 

Hasonló Témák

  Téma / Indította Válaszok Utolsó üzenet:
11 Válaszok
5901 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2011. Június 02. - 10:18:13
írta Csaba
91 Válaszok
23011 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2017. Április 09. - 16:53:46
írta czimerl
8 Válaszok
3259 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2012. Május 15. - 12:33:01
írta Csaba
1 Válaszok
2205 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2015. Március 10. - 17:39:29
írta Jazmin
21 Válaszok
9578 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2017. Szeptember 10. - 21:20:17
írta Csaba