Szerző Téma: "... És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened....  (Megtekintve 8368 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12577
  • Nem: Férfi
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3819
  • Nem: Nő
Ez a bizonyság életem legsötétebb cselekedete nyomán indult.

Amikor eltávolodtam az Úrtól, és ott hagytam a gyülekezetet, akkor házasságot kötöttem egy világi férfivel. Nagy volt a szerelem, és igy csak később tudatosodott bennem, hogy ez a társaságban oly kedves, jópofa férfi együtt élésre teljesen alkalmatlan. Nem volt benne semmiféle felelősség vállalás, de egyszerű hétköznapi dolgokban sem lehetett rá számítani. Nekem viszont volt egy 8 éves fiam, akiről gondoskodni kellett. Hamar felmértem, hogyha a fiamat felelősség teljesen akarom tovább nevelni, akkor erről a házasságról le kell mondanom. El is indítottam a válópert, ami nem ígérkezett bonyolultnak, hiszen közösen egyeztünk meg ebben, mivel csak az együttélést és a közös kasszát szüntettük meg, a kapcsolatunk az maradt. Ebben az időben teljesen váratlanul várandós lettem. Tudván tudtam, hogy a férjemre nem számíthatok, és úgy éreztem, hogy két gyereket már nem tudok egyedül nevelni, ezért iszonyú lelki kínok között az abortusz mellett döntöttem. Soha nem felejtem el, milyen volt ismerve Isten akaratát, tudatosan szembehelyezkedve végig menni ezen az úton. 1986. januárja ezzel kezdődött. Megtörtént az abortusz, és én kaptam, egy ideg összeomlást, és azóta jelen van az életemben az úgynevezett bipoláris depresszió. Sok évvel később állapították meg, hogy ezzel a hajlammal születtem, csak ez a trauma hozta a felszínre. Azóta folyamatos pszichiáteri gondozás alatt állok. Isten nagyon kegyelmes volt, mert egy olyan pszichiátert kaptam, aki maga is hívő keresztény és immár 28 éve vagyunk kapcsolatban. Amikor visszatértem az Úrhoz felmerült a nagy kérdés, hogy lehet-e depressziós egy keresztény. Sok gyülekezet szinte kirekeszti, az ilyen betegeket. A i gyülekezetünk se volt túl toleráns ebben a kérdésben. Igy hát szinte folyamatosan jártam lelki gondozásra is. Én nagyon meg akartam gyógyulni. Minden ebben a témában írt keresztény könyvet elolvastam, nagyon sok időt töltöttem az Úrral, és sok mindent megértettem. Először komoly bűnbánatot tartottam az engedetlenségem miatt, aztán az elkövetett bűnömért, sokat sírtam  akkoriban az Úr előtt és az Úr megbocsájtott, és elkezdett tanítani. Többek között arra is, hogy amikor valaki abortuszt követ el, akkor utat nyit a legkomolyabb szellemi hatalmasságnak : a halálnak. És mivel jogosan van ott ahol van,végzi piszkos munkáját, az illető életében : öl, rabol és pusztít. Engem is eljuttatott a vádlással 3-szor is az öngyilkosság komoly megfontolásáig. De az Úr harcolt értem, a sátán el akart pusztítani, de nagyobb Az akinek visszaadtam az életem, az Úr Jézus, mint ő. Fokozatosan haladtam ebben a harcban. Később kapcsolatba kerültem egy Életvédő alapítvánnyal, és ők megtanítottak arra, hogy hogyan tudom igénybe venni azt a szabadságot, amit Jézus elvégzett értem a Golgotán.
De sokáig, nagyon sokáig nem tudtam megbocsájtani, magamnak. És ez fenn tartotta a depressziv állapotot.
Az évek során sokat szégyenkeztem, hogy hívő vagyok és mégis depressziós, míg egyszer az Úr megláttatta velem, hogy Ő nem itél el engem. De az volt az érdekes, hogy hosszú évek alatt, míg ezzel harcoltam, Isten mindíg küldött olyanokat, akik szintén nagyon mélyen sérültek voltak a lelkükben és adta nekem azt az ajándékot, hogy tudtam őket vigasztalni, és míg őket vigasztaltam, bátorítottam, addig az én lelkem is gyógyult. Sokszor mikor ebben így belegondoltam, mélyen megalázódott a lelkem, hogy engem, a törött edényt, Isten felhasznál. Sokszor jutott eszembe Pál apostol tövise, amiről nem tudjuk, hogy mi is volt valójában. De azt tudjuk, hogy Pál háromszor könyörgött, hogy vegye el az Úr, aztán elfogadta. Hát én legalább háromszászor könyörögtem, annyira meg akartam felelni a gyülekezet elvárásának, de még mindg szedek gyógyszert ha minimális adagot is. Aztán elváltak útjaink a gyülekezettől, és itt az én "pusztai" vándorlásom alatt gyógyította az ÚR a sebeket. Ma már tudok teljesen az Úrra hagyatkozva járni, jó lenne meggyógyulni teljesen, de az idők Isten kezében vannak. Azt megértettem, hogy akár gyógyszerrel, akár gyógyszer nélkül az Úr szeretetében vagyok és ez a legfontosabb.
Mostanában kapok visszajelzéseket, hogy akik mellé az Úr odarendelt, megépültek és az Úrral járnak. Nagy jutalom ez nekem, törött edénynek.

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12577
  • Nem: Férfi
Kemény próbák! :'(
:like:
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13