Szerző Téma: "... És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened....  (Megtekintve 12547 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
:like:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Ez a bizonyság életem legsötétebb cselekedete nyomán indult.

Amikor eltávolodtam az Úrtól, és ott hagytam a gyülekezetet, akkor házasságot kötöttem egy világi férfivel. Nagy volt a szerelem, és igy csak később tudatosodott bennem, hogy ez a társaságban oly kedves, jópofa férfi együtt élésre teljesen alkalmatlan. Nem volt benne semmiféle felelősség vállalás, de egyszerű hétköznapi dolgokban sem lehetett rá számítani. Nekem viszont volt egy 8 éves fiam, akiről gondoskodni kellett. Hamar felmértem, hogyha a fiamat felelősség teljesen akarom tovább nevelni, akkor erről a házasságról le kell mondanom. El is indítottam a válópert, ami nem ígérkezett bonyolultnak, hiszen közösen egyeztünk meg ebben, mivel csak az együttélést és a közös kasszát szüntettük meg, a kapcsolatunk az maradt. Ebben az időben teljesen váratlanul várandós lettem. Tudván tudtam, hogy a férjemre nem számíthatok, és úgy éreztem, hogy két gyereket már nem tudok egyedül nevelni, ezért iszonyú lelki kínok között az abortusz mellett döntöttem. Soha nem felejtem el, milyen volt ismerve Isten akaratát, tudatosan szembehelyezkedve végig menni ezen az úton. 1986. januárja ezzel kezdődött. Megtörtént az abortusz, és én kaptam, egy ideg összeomlást, és azóta jelen van az életemben az úgynevezett bipoláris depresszió. Sok évvel később állapították meg, hogy ezzel a hajlammal születtem, csak ez a trauma hozta a felszínre. Azóta folyamatos pszichiáteri gondozás alatt állok. Isten nagyon kegyelmes volt, mert egy olyan pszichiátert kaptam, aki maga is hívő keresztény és immár 28 éve vagyunk kapcsolatban. Amikor visszatértem az Úrhoz felmerült a nagy kérdés, hogy lehet-e depressziós egy keresztény. Sok gyülekezet szinte kirekeszti, az ilyen betegeket. A i gyülekezetünk se volt túl toleráns ebben a kérdésben. Igy hát szinte folyamatosan jártam lelki gondozásra is. Én nagyon meg akartam gyógyulni. Minden ebben a témában írt keresztény könyvet elolvastam, nagyon sok időt töltöttem az Úrral, és sok mindent megértettem. Először komoly bűnbánatot tartottam az engedetlenségem miatt, aztán az elkövetett bűnömért, sokat sírtam  akkoriban az Úr előtt és az Úr megbocsájtott, és elkezdett tanítani. Többek között arra is, hogy amikor valaki abortuszt követ el, akkor utat nyit a legkomolyabb szellemi hatalmasságnak : a halálnak. És mivel jogosan van ott ahol van,végzi piszkos munkáját, az illető életében : öl, rabol és pusztít. Engem is eljuttatott a vádlással 3-szor is az öngyilkosság komoly megfontolásáig. De az Úr harcolt értem, a sátán el akart pusztítani, de nagyobb Az akinek visszaadtam az életem, az Úr Jézus, mint ő. Fokozatosan haladtam ebben a harcban. Később kapcsolatba kerültem egy Életvédő alapítvánnyal, és ők megtanítottak arra, hogy hogyan tudom igénybe venni azt a szabadságot, amit Jézus elvégzett értem a Golgotán.
De sokáig, nagyon sokáig nem tudtam megbocsájtani, magamnak. És ez fenn tartotta a depressziv állapotot.
Az évek során sokat szégyenkeztem, hogy hívő vagyok és mégis depressziós, míg egyszer az Úr megláttatta velem, hogy Ő nem itél el engem. De az volt az érdekes, hogy hosszú évek alatt, míg ezzel harcoltam, Isten mindíg küldött olyanokat, akik szintén nagyon mélyen sérültek voltak a lelkükben és adta nekem azt az ajándékot, hogy tudtam őket vigasztalni, és míg őket vigasztaltam, bátorítottam, addig az én lelkem is gyógyult. Sokszor mikor ebben így belegondoltam, mélyen megalázódott a lelkem, hogy engem, a törött edényt, Isten felhasznál. Sokszor jutott eszembe Pál apostol tövise, amiről nem tudjuk, hogy mi is volt valójában. De azt tudjuk, hogy Pál háromszor könyörgött, hogy vegye el az Úr, aztán elfogadta. Hát én legalább háromszászor könyörögtem, annyira meg akartam felelni a gyülekezet elvárásának, de még mindg szedek gyógyszert ha minimális adagot is. Aztán elváltak útjaink a gyülekezettől, és itt az én "pusztai" vándorlásom alatt gyógyította az ÚR a sebeket. Ma már tudok teljesen az Úrra hagyatkozva járni, jó lenne meggyógyulni teljesen, de az idők Isten kezében vannak. Azt megértettem, hogy akár gyógyszerrel, akár gyógyszer nélkül az Úr szeretetében vagyok és ez a legfontosabb.
Mostanában kapok visszajelzéseket, hogy akik mellé az Úr odarendelt, megépültek és az Úrral járnak. Nagy jutalom ez nekem, törött edénynek.



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Kemény próbák! :'(
:like:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Igértem,hogy írok azokról, akik imádkoztak értem, amikor én olyan messze voltam az Úrtól. Az Ige biztatását elfogadták, amely arról szól, hogy nagy erő van a szentek imádságában. Anyukám mellé álltak, és hordoztak engem, hosszú éveken át. És Isten meghallgatta őket.

Első : János bácsi.

Ő az Angyalföldi Baptista Gyülekezet pásztora volt több, mint 20 évig. Egy igazi pásztor lelkű lelkész. Akinek fontos volt a "nyája". Mindenkivel törődött, mindenki számon volt tartva. Minket fiatalokat úgy nevelt, hogy látogassuk az idős, gyülekezetbe járni már nem tudó tagokat és segítsük őket. Emlékszem be volt osztva, hogy ki hova megy azon a héten, és ha kell segít takarítani, bevásárolni, gyógyszert kiváltani, beszélgetni. Mert a legtöbb idős testvér erre szomjazott nagyon. Jó volt látni, hogy az irgalmasság gyakorlásában a pásztorunk példát mutatott, drága feleségével együtt. Mindíg kérte János bácsi, hogyha valaki beteg lesz, vagy kórházba kerül feltétlenül értesítse őt, mert ő szeretne bemenni érte imádkozni. Azért írom le, hogy a nem túl távoli múltban a hívők úgy gondolták, hogy ez így van rendjén. Egymás terhét hordozni. Pedig akkor nem volt még autó, mobil telefon, talán vezetékes telefonjuk sem és mégis naprakészek voltak a gyülekezet tagjainak életéből.
János bácsiék amikor meghallották, -  akkor már nyugdijban volt és átadta a gyülekezet egy másik vezetőnek, aki éppen nem volt pásztor lelkű lelkész - hogy én elhagytam a gyülekezetet, akkor elkezdtek értem imádkozni, és tették ezt mindvégig. Sokszor találkoztam velük, mert ők is Ürömre költöztek, és belőlem mindig ömlött a keserűség, a panasz, felhánytorgattam a hibákat, amiket átéltem, láttam. Soha egyetlen szóval sem utasítottak el, végighallgattak. És csak annyit mondtak: Irmuskám, mi azért imádkozunk érted. Akkor többet nem tudtak tenni, de ami rajtuk állt megtették. Odavittek, ahol a lehetetlen lehetségessé válik : Isten trónjához. Nem szüntek meg szeretni, nem tettek az életmódom miatt szemrehányást, pedig hát látták, hogy éppen hogyan is élek, sokszor dőlt rólam az italszag miközben beszélgettünk, de ők csak szerettek és imádkoztak. És végül imájuk meghallgatásra talált, mert mint a tékozló fiú, én is hazatértem az atyai házhoz. Dicsősség Istennek.

Még egy kicsit János bácsiról. Ő a mai napig nagy példaképem. Az egyszerűség, tiszta szeretet amit ő sugárzott mind életében, mind a szolgálatában egyszerűen feledhetetlen. Akkor is voltak hibák, hiszen emberek alkották azt a gyülekezetet is, de mégis ott volt az a szeretet, ami átmelegíti a szivet. János bácsi szinte a haláláig szolgált az úgynevezett szórvány gyülekezetekben, ahová, vonattal, busszal járt. Fizikailag megterhelő volt, de ő szerette Urát és szivesen ment. Egyszer már élete vége felé találkoztunk, láttam egyre törékenyebb lett, de a szeme a régi volt, az szeretettel mosolygott rám. Nagyon hiányzik. De fenn a mennyben találkozunk! És  köszönöm Istennek, hogy feleségével együtt ők is imádkoztak értem.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
A visszatérés

Mint korábbi bizonyságtételemben említettem, Isten szeretete megérintette a szívemet, de a seb amelyet keresztényektől kaptam olyan mélynek bizonyult, hogy évek kellettek hozzá, hogy újból tudjak közelíteni keresztény gyülekezethez. Az én elképzelésem az az volt, hogy keresek majd egy gyülekezetet, ahol befogadnak és otthon érezhetem magam. De Isten Szelleme más útra terelt engem. Akkoriban már nagyon kerestem az Istennel a kapcsolatot. A csodálatos szabadulásomtól már eltelt több, mint három év. Közben a fiamnak problémái lettek a középiskolájával és a 18-ik születésnapján azzal állt elém, hogy ő nagykorú lett és saját kezébe veszi sorsa irányítását, és bejelentette, hogy ott hagyja az iskolát., Számomra ez maga volt a döbbenet, hisz abban az időben még diplomás emberek is könnyen az utcára kerültek. Még döbbenetesebb volt, hogy ügynökként képzelte el az élete folytatását. Ebben az a tragikomikus, hogy a fiam egy rendkívűl szűkszavú, mondanivalóját lényegre szorítkozóan elmondó valaki. Na most az ügynökök a beszédükből élnek.  Ekkor én kaptam egy ideg összeroppanást, igy engem vittek az egyik kórházba, míg anyukámat, akik rákos beteg volt, vitték a másik kórházba. Mivel a pszichiátrián a főorvos engem csodaként kezelt, egy két ágyas szobába helyeztek el, és ott egyedül voltam. Kb. egy hétig szinte semmit sem aludtam, a legerősebb altatók is max 1-2 óránnyi alvást eredményeztek. A sátán megint újult erővel támadt rám, de én már tudatosan menekültem az Úr Jézushoz. Nagyon sokat sírtam az Úr előtt, könyörögtem a fiamért, anyukámért és a saját helyre állásomért. Aztán úgy 10 nap múlva a reggeli áhitatomban a házasságtörő  nő történetét olvastam. És akkor találkoztam az Úrral, mai napig nem tudom hogy történt, de akkor szólt hozzám Szellemén keresztül, és végül nekem mondta : Nem kárhoztatlak téged, eredj el és többé ne vétkezzél. Maga az élmény is nagyon megragadott, hát még az a felszabadult öröm, hogy bűnbocsánatot kaptam! Kimentem a szobámból, megkerestem a doktoromat, és közöltem vele, hogy én meggyógyultam és haza fogok menni. És a doki azt mondta : rendben. Ez azért nagy szó, mert pszichiátriákon nem sokat szokott számítani amit a beteg mond. Később meg is kérdeztem tőle, hogy miért egyezett bele olyan könnyen hogy elengedjen, hiszen előtte való nap még az volt a probléma, hogy nem hatnak a gyógyszerek. Erre azt mondta, úgy fénylett az arcomról az öröm, hogy tudta, valami természetfölötti dolog történt velem. Akkor elmondtam neki, hogy visszatértem az Úr Jézus kegyelméből az Atyai házhoz. Nagyon mélyen megérintette őket ez a dolog. Amikor  haza értem mindjárt elkezdtem intézni, hogy édesanyám is haza kerüljön a kórházból, minél hamarabb el akartam mondani neki a nagy hírt, hogy az imája meghallgatást talált. Átmentem a tőlünk nem messze lakó testvérekhez és mondtam, hogy most hívjatok gyülekezetbe, mert most már elmegyek. Igy szombaton a Mahanaim gyülekezetbe mentünk. Végig az volt bennem imádságban, hogy én kész vagyok Uram mindazt elfogadni amit adni szándékozol nekem, de kérlek a nyelveken szólást azt hagyjuk. Tudtam, hogy egy karizmatikus gyülekezetbe megyek. Ott imádkoztak értem, és én átéltem hogy Isten Szelleme betölti a megtisztított szivem, de a nyelveken szólás az elmaradt. Pedig hát nagyon imádkoztak a testvérek érte. Isten látta, hogy vannak még akadályok, de azokról Őmaga kivánt gondoskodni. Ő soha nem erőltet ránk semmi. A nyelveken szólás ideje 8 hónap múlva érkezett el, teljesen spontán módon és csak nagyon ritkán fakad fel, akkor is a csendes kamrámban és legtöbbször mikor valakiért imádkozom és nem ismerem túlzottan, csak valamilyen szükségért kért imát és ilyenkor kérem Szent Szellemet, hogy Ő imádkozzon én általam, hiszen Ő jobban tudja mire is van szükség. Nagyon jó volt újra testvérek között lenni. A pásztor édesanyja mindjárt következő hétfőn meglátogatott. Ez nekem végtelenül sokat jelentett, a szeretet megnyilvánulása teljesen betöltött örömmel. Még aznap elmondtam édesanyámnak, nagy volt az öröm! Tudtam kevés ideje van hátra, kedden még tudtunk együtt örvendezni. Szerdán már nem ismert meg és éjszaka hazaköltözött az Úrhoz. Nem volt olyan szomorúság a szívemben, mint a világiaknak szokott lenni, mert én tudom mi még találkozunk! És az a kegyelem, hogy megélhette a visszatérésemet az Úrhoz, mindent felülírt. Nagyon hiányzik nekem, mert nagyon árva lettem, de vigasztalódom az Úrban. Az ezt követő időben a Szent Szellem kimunkálta, hogy a visszatérés a földi gyülekezetembe is szól, elkezdtem erőért imádkozni, hogy megtudjam tenni. Telve voltam szorongással. Vajon mit fognak szólni? Aztán megláttam mit szóltak, körbe vettek szeretettel. Miután engem korábban kizártak a gyülekezetből / jogosan/ most módom volt bizonyságot tenni az élő Jézusról, aki ma is gyógyít és szabadít! Egy baptista gyülekezetbe ez elég forradalmin hangzik, de nekem senki nem mondhatott semmit, hiszen Isten munkája nyilvánvaló volt. Jó volt újra testvérek között lenni, jó volt bocsánatot kérni, akit megbántottam. Aki engem beletaszított a keserűségbe az már rég nem volt ott lelkész. Egy lelkipásztor volt. Aztán az Úr tovább vitt 1996-ban, de az már egy másik bizonyságtétel története. Itt befejezésként és összegzésként annyit : Jó az Úr! Kegyelme végtelen, irgalmasság nem fogyatkozik soha. Méltó, hogy az Ő Nevének adjak dicséretet életem minden napján. Ámen!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Juliska néni

Ahogy már korábban írtam voltak Testvérek, akik imádkoztak értem, amikor én lázadón messze mentem Istentől. Az egyik ilyen drága Testvérnő, Juliska néni volt. Ő igazi elhívatott Isten gyermeke volt. Ha rágondolok mindig az a szivet melengető mosoly jelenik meg először, ahogy ő tudott rám nézni. Csodálatosan tudta közel hozni Isten jelenlétét ahhoz akivel éppen beszélt. Édesanyám régi barátnője volt, mert ő is Karcagon született, ahol szüleim éltek, édesapja volt a Karcagi gyülekezet egyik legnagyobb hatású lelkésze : Kolozs József testvér,  lányai tőle tanulták a szolgálatot. Ő is azok között volt, akik szüleim kérésére imában hordoztak engem. Később mikor egy gyülekezetbe kerültünk elmondta nekem, hogy sok-sok éjszaka indította őt az Úr, hogy imádkozzon értem, és visszatekintve ez volt az az út amikor az életemet is el akarta venni a sátán,. de ott voltak ők, a hűségesek akik Isten trónja elé emeltek engem és igy új esélyt kaptam. Juliska néninek komoly betegsége volt, amitől nagyon sokat szenvedett. Elmondta, hogy sok éjjel nem tudott aludni a fájdalomtól, de ő ezt az időt felajánlotta Istennek, és közben járt testvérekért. Boldog vagyok, hogy ismerhettem őt, példát vehettem róla, mert csodálatos anya volt, példaszerű feleség, és nagyszerű lelkész-feleség, nekünk fiatalabbaknak szivet melengető, tanácsoló Testvérnő. Éppen tegnap emlékeztünk születésének 100-ik évfordulójára.
Mindig hálával fogok emlékezni rá, mert imája segített, hogy vissza találjak az Atyai házhoz. Az igazak emléke áldott!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Anna néni

Anna néni a lelkészünk édesanyja volt. Egy törékeny, apró, kedves mosolyú drága Testvérnő. Bár a gyülekezetünk nagy volt engem valahogy megjegyzett, és amikor összefutottunk, mindíg volt egy Igevers elkészítve nekem, amivel bátorított. Sokáig fel volt írva egy kis papír lapra a nevemmel, mert sokunkat bátorított így. Nekem mindig nagyon személyre szóló volt, amit ő imádságban elvett számomra.
Később már csak mondta, de mindig hozzátette a nevemet. Ugyanis a sátán megtámadta demenciával, de az Igét és a szolgálatot nem tudta ellopni tőle. Olyan boldog voltam, hogy amikor utoljára találkoztunk is átölelt és azt mondta : Te vagy az Irma és azt üzeni az Úr : Ne félj és ne rettegj mert veled van az Úr! Fantasztikus volt mert nagy próbák között voltam és szükség volt a bátorításra. Nem tudtam, hogy legközelebb majd csak fenn Mennyben találkozunk. Drága Anna néni!  Köszönöm a sok bátorítást! Emlék áldott!.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Bandi bácsi

Amikor őrá gondolok mindíg megtelik a szívem hálával, hogy én még ismerhettem ilyen csodálatos személyiségeket is, Mint Dr. Gyökössy Endre professzor urat, aki nekem a személyes kapcsolat alatt Bandi bácsi lett.

Mint a legtöbb örökbe fogadott gyermeknek nekem is komoly önértékelési zavaraim voltak. Hiába ruházott fel Isten alkotó kedvében sokféle tálentummal, ezek nem tudtak kibontakozni, mert én mindíg kevésnek, tehetségtelennek éreztem magam. Hamar kiderült, hogy szükségem lenne lelki tanácsadásra.Akkoriban kezdett keresztény körökben is elterjedni a lelki gondozás, amelynek az alapjait Gyökössy Endre tette le. Svájcban tanult, és ott ismerkedett meg pasztoral pszichológiával, majd haza költözése után kezdett el ezzel itthon is foglalkozni, hosszú idő telt el, amíg ez beleilleszkedett az akkori keresztény élet látással. Én minden könyvét elolvastam, és amikor a Református Teológián nyílt előadást tartott mindíg elmentem. Egyszer aztán oda merészkedtem hozzá, én a baptista lány, a református professzorhoz és vázoltam néhány perc alatt miben is kérném a segítségét. Ő nagyon kedvesen felajánlotta, hogy menjek el az otthonába és beszélgessünk. Ezek a beszélgetések, mert több éven át jártam hozzájuk, nekem nagyon sokat jelentettek. Jobban megtudtam érteni mindazt amin keresztül kellett mennem. Rávilágított, hogy egyedüli megoldás a megbocsájtás. Akkor ott nagyon sokat tanultam az elfogadó szeretetről, hogy nem nézte a különbözőségünket, hanem szeretettel támogatott, hogy jobban megismerjem Isten rám vonatkozó tervét. Magát úgy hívta : Jézus Krisztus, kis bojtárja. Felesége egy svájci hölgy volt, aki a háborús Mo-ra követte a férjét, soha nem tanult meg akcentus nélkül magyarul, de a szíve szin tiszta arany volt. Sok boldog órát töltöttem el velük. Tanultam, hogy hogyan is kell szolgálni. Bandi bácsi ebben az időszakban már elismert szaktekintély volt, még kommunista érában is taníthatott mélylélektant az egyetemen, és a szive , ajtaja nyitva volt a tanácsra várók előtt.
Emlékszem később volt egy fiatalember, akinek nagyon komoly mentális problémái voltak, én nagyon sokat beszélgettem vele, de az öngyilkosság felé hajlott, ez sokkal több volt,mint amennyit én tudtam volna hordozni így megkértem Bandi bácsit, hogy beszélgessen el vele.Meg is történt és amikor kijöttek hallottam, amint Bandi bácsi ezt mondja : Ha mégis elszánná magát az öngyilkosságra, akkor előtte feltétlenül hívjon fel engem, akár éjjel, akár nappal, és odaadta valamennyi elérhetőségét. Annyira megérintett a kedvessége, hiszen már túl volt két infarktuson és neki mégis a lélek mentés volt az első. Ez a fiatalember meg menekült, és teljesen helyreállt az Úrban. Feltettem a kérdést vajon ma vannak még ilyen szolgálók, akik válogatás nélkül készek szolgálni a szükségben lévők felé, és még az éjszakai nyugalmukat is készek feláldozni? Azt hiszem, már nincsenek.

Virág helyett legyen itt ez a megemlékezés.  Gyökössy Bandi bácsi, Jézus Krisztus kis bojtárja emléke áldott, mi akik részesültünk szolgálatban, örökre szivünkben hordozzuk, és egyszer majd odafenn a Mennyben találkozunk!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
A szivárvány   -   amellyel az Úr üzent nekem

2008 májusában a sok negatív körülmény miatt  a fiam eldöntötte, hogy külföldön fogja folytatni az életét. Aztán ez az elhatározás szeptemberben realizálódott. Abban az időben még én is dolgoztam és Budára jártam át mikor munka kezdés volt, a Margit hídon át vezetett az utam. Akik ismerik a 4,6-os villamos útvonalát azok tudják, hogy páratlanul szép kilátás nyillik a villamosról a Budai oldalra.
De én ebben az időszakban nem sokat nézelődtem, mert a fiam döntése mélyen, alapjaiban rázta meg az életem jövő képét illetően. Hiszen nekem a fiamon kivül nincs senkim. Megrázó volt rá gondolni, hogy itt maradok teljesen egyedül. Eszembe jutottak a fizikai gyengeségeim, és tudtam, hogy nehéz időszak vár rám. De azt is tudtam, hogy úgy kell elengednem a fiamat, hogy ne legyen lelkiismeret furdalása. Abból a szempontból "könnyű" volt a helyzetem, hogy már akkor is lenn dolgozott a Balatonnál, így nem látta a vivódás könnyeit. Akkor reggel is folytak a könnyeim, amikor igyekeztem munkába és felszálltam a villamosra. Én ültem a menetiránnyal szemben lévő ülésen, velem szemben egy kb. velem egykorú hölgy ült. Amikor felértünk a hídra, megérintette a kezeim és azt mondta : Nézze milyen gyönyörű! Egy szivárvány volt. A Duna felett ragyogott. A viz felszine felett még ott volt a múló hajnal köde de felette ott ragyogott a szövetség jele : a szivárvány. Felnéztem a Budai hegyoldalra és mintha minden ablakban egy lángnyelv tükröződött volna vissza a kelő nap fényétől. Tényleg gyönyörű volt, és ha a velem szemben ülő hölgy nem hívja fel a figyelmem, akkor elmentem volna mellette. Pedig Isten Szelleme üzent így nekem,felhívta a figyelmem, hogy Isten szövetséget kötött velem, mikor elfogadtam Jézus Krisztust Megváltómnak, és ez a szövetség nem törik meg, akkor sem ha most nehéz lesz majd az utam. Néztem a szivárványt és megköszöntem Istennek, hogy gondja volt rám. Látta, hogy vigasztalásra, bátorításra szorulok és ilyen csodálatos módon irányította a figyelmemet a problémáról Önmagára. Igen, szövetséget kötöttünk az Úr és én amikor visszatértem Hozzá és akkor Ő megigérte,hogy velem lesz a világ végezetéig minden nap.Hogy nem hagy el és el sem távozik tőlem. És Isten nem változik. A körülmények változhatnak, de Ő soha. Aztán elment a fiam és az azóta eltelt 11 évben megtapasztaltam, hogy Isten megtartja az igéretét.
Aztán amikor gondolkodtam ezen a hétköznapi csodán, egy régi vers jutott eszembe, amit sokszor mondtam el annak idején gyülekezetekben :

 AZ ÚR VEZET…
29 jan

Emlékezzelek!
És mintha csak tegnap történt volna,
Halljátok meg ismét az elhívást!
És dobbanjon rá újra szívetek,
ne kívánjatok soha, soha mást!
Akármi lesz… Az Úr vezet…

Az elhívás nem sima útra szólt,
És nem vert nektek hidat a vízen,
A víz víz maradt, az élet élet.
De – járni tanított a tengeren…
A víz felett…
Az Úr vezet!
Szürke, nehéz köd borul reátok.
Sokan inganak, sokan elesnek,
– Testvéreim! De ti álljatok meg!
Mert rajta kívül bármit is kerestek,
Kudarcba fúl…
Vezet az Úr…

Higgyétek el és ma még erősebb
Legyen bennetek a drága tudat
Hogy bármi sötét köd is száll reátok,
A felhők között ott fénylik a napi
Egyszer előtör izzó sugárral,
S akit elhívott szent elhivatással,
Boldog lesz, hogy nem lett hűtelen.
Mert vezet az Úr,
Vezet…
Szüntelen…

Lukátsi Vilma

Ma hálás szívvel elevenítettem fel ezt a megtapasztalást, mert megint szükségem volt az Úr biztatására, hogy Velem van, hogy bármi történjen is Ő nem hagy el soha és jöhet bármi vezet az Úr, vezet szüntelen. Ámen.




Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
A stroke

Az 1991-es év sok mindent tartogatott számomra. Év elején volt a nagy fordulat, amikor kegyelemből visszatérhettem az életbe, szabadon az alkoholtól, gyógyszerfüggőségből. De még ott volt a nagyon súlyos vérképzési problémám,ami miatt fizikailag nagyon gyenge állapotban voltam.  felépülésig hosszú út vezetett. A vérképzési problémának nem is találták a magyarázatát. Pedig jártam a Hematológiai Intézetbe vizsgálatokra, de csak annyi eredmény volt, hogy megállapították, hogy a szervezetemben hamarabb elhalnak a vörös vérsejtek, mint normál körülmények között, de hogy mit lehet tenni nem tudták, az imát ajánlották. Hát én imádkoztam. Közben meghalt az anyósom, és nekem kellett intézni a temetést. Aki intézett már temetést az tudja, hogy sok felé kell menni. Mivel a férjem csaáldja egyáltalán nem volt vallásos, de hivatalosan reformátusunak volt bejegyezve, a Szilágyi Dezső téri templom káplánját kértem föl a szertartás elvégzésére, kiválasztottam az Ige szakaszt, de még az énekeket is, hogy a teljesen világi embereknek azért legyen benne üzenet ami a szivükben marad. Mire minden elintéztünk, én annyira elfáradtam, hogy már a temetésre nem tudtam elmenni, mikor megjöttek a férjemék akkor látták milyen rossza állapotban vagyok, így a mentő bevitt a kórházba. Sajnos az én orvosom éppen szabadságon volt, igy szinte érdemleges vizsgálatok nélkül haza küldtek. De mivel továbbra is rosszul voltam, felhívtuk a pszichiátria főorvosát és ő küldött értem mentőt. Mint kiderült elég nagy a baj, mindjárt infuzióra kötöttek, és 10 napig mindennap kaptam infuzóban gyógyszereket. A külső tünet az volt, hogy elvesztettem az egyensúy érzékemet, és nem tudtam beszélni. Az infuzó kúra megtette a hatását és szépen rendbe jöttem. Sok évvel később nagyon sokat fájt a fejem és elmentem a neurológiára, aki kért egy MRI vizsgálatot. Az akkor nagy újdonság volt. Hiszen ez a diagnosztikai eszköz lehetővé teszi az agy feltárását számitógépes eszközökkel.Akkor találták meg a 1991-ben lezajlott stroke nyomát,  5  agyi infarktus nyomát tárta fel a gép. Azóta minden orvos megkérdezi, hogy melyik oldalam volt lebénulva, mikor hallják, hogy semelyik se, akkor mindig elhangzik : ez csoda. Valóban Isten a sátán egy újabb csapását hiúsította meg. Volt még egy másik stroke, amiből szintén csoda folytán kerültem ki éppen, károsodás mentesen. Akkor is a fejfájás miatt ültem a neurológus várótermében, ahol nagyon sokan voltunk. Nagyon meleg volt és én kezdtem magam egyre rosszabbul érezni, mire bekerültem az ájulás szélén voltam. A professzor asszony rögtön látta mivel áll szemben.Lefektetett és elkezdett kezelni. Ugyanis egy beindult strokos folyamat közben voltam.  Nekem általában normális a vérnyomásom, de akkor kiugróan magas volt.Majd két órát foglalkozott velem, kaptam injekciót, infuziót, és felírt egy több gyógyszerből álló  terápiát. A mai napig ezt szedem. Elmondta nekem, hogy nagyon ritka, hogy így el lehet kapni és visszafordítani ezt a folyamatot. A csoda abban rejlett, hogy több hónappal előre egyeztetett időpontban, pont akkor történt ez meg, amikor kéznél volt a segítség. Ha otthon Úrömön ér ez, nem biztos, hogy túl élem, mivel a fiam épp akkor vidéken dolgozott.
Nagyon hálás vagyok Istennek a gondviseléséért, és tudom, hogy, ahogy ígérte velem lesz a világ végezetéig mindennap. És olyan jó a csodálkozó orvosoknak elmondani, hogy valóban csodákat élek át mert szeret az Isten.
Visszatérve a vérképzési problémára, sokáig jártam rendszeresen ellenőrzésre, de mivel nem tudtak segíteni, belefáradtam és nem mentem egy ideig, aztán a házi orvosunk mégis rábeszélt, hogy ellenőríztessem újra, és a vérképem teljesen jó lett. A háziorvos is csak azt tudta mondani : ez Isten csodája. Igy van. Dicsérem és áldom az Urat, hogy e sok baj között hordozott erős kezén és nem árthatott tartósan nekem semmiféle veszedelem.Dicsősség Istennek!