Ha azt állítjuk, hogy egyedüli zsinormértékünk a Szentírás, akkor ideje tabuk nélkül beszélni arról, hogy miként jött létre, s alkalmas-e arra, hogy jelenlegi formájában igazolja önmaga teljességét és hibátlan voltát.
Ennek igazolására leggyakrabban Pál apostol szavait használjuk:
2 Timóteus 3:16-17 Hungarian New Translation (NT-HU)
A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre;
hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
Valóban meggyőző szavak!
Azonban a következő kérdéseket kell először feltennünk magunknak a helyzet tisztázására:
1, Érthette-e Pál a fenti szavakat a mai formájában rendelkezésünkre álló Bibliára?
Semmi esetre sem, hisz az ő idejében ebben a formában nem állt rendelkezésre a Bibliai kánon.
2, Van-e arra bizonyíték, hogy az apostolok olyan próféciákat (könyveket) is ihletett írásként használtak, amelyeket pl. a protestáns Bibliák nem is tartalmaznak?
Kétségtenül, de tegyük hozzá, hogy ezeket a protestánsok többsége mindenféle csűr-csavarral megpróbálja kétségbe vonni.
Az egyik legnyilvánvalóbb bizonyítékot maga a kanonizált Biblia mutatja be önmaga protestáns megcsonkítására.
Judás apostol leve I rész.
14. Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével,
15. Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.
16. Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájok kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók.
Miről beszél itt Júdás apostol?
Egyértelműen arról, hogy Énok mondott egy próféciát, melyeket most Júdás idéz Énokra hívatkozva, ezt olvashatjuk a fentebbi versekben.
Itt mindjárt felmerül egy újabb kérdés:
Honnét szedte ezt Júdás apostól?
A válasz egyszerű: Énok könyvéből, mellyel a későbbiekben külön is szeretnék foglalkozni.
És az újabb kérdés:
Milyen alapon vonjuk kétségbe Júdás apostol szavait, amikor Énokét prófétálásnak nevezi?
Milyen alapon tesszük ezt, amikor Péter szavait igaznak fogadjuk el Pál apostol írásaira utalva?
Milyen alapon utasítjuk el Énok könyvének ihletett voltát, ha a benne szereplő próféciát Júdás által idézve igaznak és ihletettnek tartjuk?
Honnét vesszük a bátorságot, hogy Pál tanácsait megtagadva Énok könyvét személyes vizsgálódás nélkül kizárjuk a kánonból?
(Fogadalmat tettem reá Istennek, hogy ezt a hiányosságomat itt a fórumon, egy külön topicban versről-versre pótolom, összevetve a Biblia kanonizált könyveivel.)
Most pedig ugorjunk egy nagyot, s vizsgáljuk meg a másik oszlopos állításunkat:
"A Biblia kinyilatkoztatásai lezárúltak, s ezzel a kánon is teljes."
Mire alapozzuk ezt?
Legfőképpen János apostol szavaira:
Jel.22:18. Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
19. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.
20. Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!
21. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.
Nos, megint csak itt vannak a fránya kérdések:
Érthető-e ez a kanonizált Bibliára, vagy János csupán a saját könyvéről (Jelenések könyve) beszélt?
Nem kérdéses, hogy János itt a saját prófétálásának sorát zárta le, s nem egy akkor még nem létező kánont.
A második kérdés izgalmasabb!
Maga a Biblia támogatja-e a kinyilatkoztatások megszűnését, vagy inkább azoknak folytonossága mellett érvel?
A válasz egyértelműen benne van az igében, de erről majd legközelebb.