Sokan dolgozták már fel a húsvét üzenetét Isten szeretetének oldaláról.
Úgy vélem jogosan, mert Jézus Váltságáldozatában megmutatkozik, Isten szeretete, hiszen úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, értünk.
Azonban a Váltságáldozat másik oldaláról kevés szó esik.
Ez nem más, mint Isten haragja a bűn iránt.
Jézus szenvedéseit és halálát Istennek, az ember bűnei iránti lángoló haragja tette szűkségessé.
Az Atya Isten Jézus engesztelő (Váltság) áldozatával megtalálta annak a módját, hogy az Isten és a szövetségszegő ember között fent álló rossz viszonyt, haragot helyreállítsa s kapcsolatát az emberrel szeretetre alapozhassa.
Most még sem ezt szeretném taglalni, hanem az ember és ember között a hétköznapokban előforduló szeretet-harag szituációkhoz való biblikus viszonyulást.
A szeretet és a harag.1Kor.13:A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát
nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
Talán mások is találkoztak azzal, hogy amikor haraggal reagáltak valamire, az orruk alá dörgölték, hogy a
"szeretet nem gerjed haragra".Vannak akik ezt úgy értelmezik,hogy a haragvó emberben nincs szeretet, s aki szeret az nem gerjedhet haragra.
Először érdemes lenne látnunk, hogy Pál apostol itt nem arról ír, hogy a szerető ember nem gerjed haragra.
Pál azt mondja, hogy maga a szeretet nem gerjed haragra.
János apostol azt írja Istenről, hogy "Isten a szeretet". A fenti felfogás szerint így Isten sem haragudhatna.
Márpedig a Bibliából tudjuk, hogy Isten bizony tud haragudni.
Ésaiás próféta könyve 10. rész
1. Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, a kik gonoszt jegyeznek,
2. Hogy elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstől, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek.
3. S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket?
4. Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak;
mind ezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
5.
Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az ő kezében az én búsulásom!
6. Istentelen nemzetség ellen küldtem őt,
és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.
Bonyolítsuk tovább a kérdést Jézus szavaival, Aki elítéli a haragvó embert:
Mt.5: 21. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a
ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre:
Most mondhatnánk, hogy nem olyan súlyos a helyzet, hiszen itt az áll:"
ok nélkül"
Hát a kérdés nem ilyen egyszerű, a görög szószedetben, ez az "
ok nélkül" határozó kifejezés egyszerűen nem szerepel.
(Sicc tökéletes és hibátlan Biblia/fordítás...)
Az külön pikantériát ad a dolognak, hogy látszólag a haragvó embert elítélő Jézus, maga is haragra gerjed:
Jn.2:13. Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
14. És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
15.
És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;Hogy értelmet találjunk Jézus tanításának és hogy ellibbentsük a fátylat a haragra gerjedés fogalmáról, előbb
Jézus tanítása mentén keressünk magyarázatot:
Mt.5: 23. Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24. Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
A fenti igeszakaszból világosan látszik, hogy nem a Károli-fordítás által bele magyarázott "ok nélküli haragról", vagy hirtelen felindulásról tanít az Úr, hanem a kölcsönösen fent tartott rossz viszonyról, mely atyafiak között méltatlan.
Tovább erősíthet ebben az értelmezésben az Efézusi levél:
Ef.4: 26. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;
Úgy vélem, ezzel tisztázottnak tekinthetjük a "Keresztyén ember nem lobbanhat haragra"-fikcióját.
Ugyanakkor van egy kellemetlen hírem is: Krisztus követője akkor sem tarthat fent haragot egy másik keresztyénnel, ha úgy véli oka van reá.
Mt.6: 14. Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.
15. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.