Máriához visszatérve, én Mária személyét, a bibliai Máriáét (és nem azt, akit emberek kreáltak belőle) én mélyen tisztelem.
Mária az életét kockáztatta, amikor hit által engedelmeskedve Istennek beleegyezett, hogy a méhébe fogadja Isten Fiát. Ha József nem vállalja el az apaságot, Máriát megkövezték volna. Mária tehát halálos veszélynek tette ki magát azzal, hogy igent mondott Istennek.
És ha ehhez hozzátesszük, hogy minden valószínűség szerint egy tinédzser lányról van szó, (és nem egy érett asszonyról, ahogy az ábrázolásokon látjuk), akkor bennem még nagyobb tiszteletet kelt Mária hite és engedelmessége. Ezzel a szememben Mária ugyanolyan megbecsülést érdemel, mint Dániel vagy Jeremiás, akik szintén akár az életük árán is engedelmeskedtek Istennek. Követendő példa.
De én elgondolkodtam József személyén is. A Biblia igaz embernek nevezi őt, én mai szóval azt mondanám, hogy JÓ ember volt. Csupa nagybetűvel.
Mert belegondoltam abba, hogy miként szoktak az emberek reagálni arra, ha a párjuk megcsalja őket. Mert József joggal gondolta azt, hogy Mária megcsalta őt, hiszen először csak annyit tudott, hogy a menyasszonya a jegyesség ideje alatt terhes lett, és tudta, hogy nem tőle. Ilyen esetben szerintem a legtöbb ember mit érez? Csalódottságot, sértettséget, haragot, hiszen becsapták, átverték, megszégyenítették, visszaéltek a szerelmével, stb. Sokakban még bosszúvágy is ébred, hogy valahol megtorolja ezt az árulást.
De mit látok Józsefnél? Nem a sérelmén rágódik, nem a bosszún gondolkodik, hanem azon, hogyan rendezhetné el ezt a helyzetet úgy, hogy megmentse Máriát. Nem tudom, érzett-e csalódottságot, keserűséget, hiszen ő szerelmes volt, tervezett ezzel a lánnyal, de az biztos, hogy a Mária iránti szeretete erősebb volt az egóját ért sérelemnél. Azon töprengett, tépelődött, hogyan oldja meg ezt a helyzetet úgy, hogy megkímélje Máriát a gyalázattól, és a halálos ítélettől. Azt a Máriát, aki a látszat szerint megcsalta.
Még éjjel se tud aludni, olyan gondban van emiatt. Bizonyára az is felmerült benne, hogy felvállalja az apaságot. (Az angyal szavaiból legalábbis erre lehet következtetni.) De lehet, hogy az is eszébe jutott, hátha Mária azt a másik férfit szereti, aki teherbe ejtette. Ebben az esetben jobb lenne őt titokban elbocsátani, hadd menjen haza, és akkor legfeljebb azt mondják majd, hogy a jegyesség előtt, vagy a jegyesség felbontása után esett teherbe. És akkor akár feleségül is veheti az a másik férfi. Nem tudom, mi minden járhatott József fejében, de semmiképen sem a saját sérelme. Azt megbocsátotta Máriának.
Végül csak azután tudott megnyugodni és elaludni, hogy megtalálta a megoldást, és eldöntötte magában, titokban elbocsátja Máriát, és így megmenti a tette a következményeitől. És akkor jön az angyal álmában, és közli vele, hogy "ne legyenek ellenérzései azzal szemben, hogy feleségül vegye Máriát, mert Mária nem csalta meg, Mária most is őt szereti, a gyermek a méhében nem egy másik férfitől van, hanem Isten csodálatos új teremtése."
De mindez csak azért történhetett így, mert József ennyire jólelkű ember volt. Tényleg egy igaz ember. Nem egy önző, egocentrikus valaki. Olyan, aki empatikus tudott lenni, együttérző és megértő, még azzal szemben is, akinek a részéről (vélhetőleg) súlyos sérelem érte.
Én ezért Józsefet szintén nagy példaképnek látom. És amikor tőlem fiatal lányok párválasztási tanácsot kérnek, akkor azt szoktam nekik mondani, hogy szép szép, ha olyan férfit választotok, aki hívő, aki szolgál, sőt még jóképű is. De még ennél is fontosabb, hogy JÓ ember legyen. Jólelkű, jószívű, önzetlen, nagyvonalú, empatikus, együttérző, megbocsátó, amilyen József volt. József az én szememben egy nagyszerű ember! Az sem véletlen, hogy éppen őt választotta Isten Jézus nevelőapjának.
Különös, hogy olyan korán meghalt. Biztos ennek is megvan az oka. Sokszor gondolkoztam azon, hogy Jézus ott volt József halálánál és a temetésénél, és nem tett csodát. Nem gyógyította meg, és nem támasztotta fel, pedig biztosan nagyon szerette. De "nem jött még el az ő órája".