Örömhír Portál

Mi a bűn eredménye?

  • A bűn tönkretesz. A bűn olyan, mint egy tiszta lapra ejtett csúnya folt. Az önzés, lustaság, nemtörődömség, hazugság, szennyes beszéd tönkreteszi a jellemedet. A bűn boldog otthonokat dönt romba, barátságoknak vett véget.
     
  • A bűn terjed.    A bűn olyan, mint a gaz. Ha nem gyomláljuk ki, hamarosan ellepi a kertet. A füllentések, kis engedetlenségek hamar megszokássá válnak, amelyektől a magunk erejéből nem tudunk megszabadulni.
     
  • A bűn megrontja az emberekhez, és a természethez való viszonyunkat is. Talán nem is kell sokat gondolkodni azon, hogy az élet hányféle területe van megmérgezve a harag, az önzés, a gyűlölködés által. Az emberi kapcsolatokban a szeretetlenség, versengés uralkodik már kisgyerekkortól kezdve, majd később is, a munkahelyen, a szomszédok között, sőt még a családon belül is. A természet tekintetében, a Földet, Isten azért bízta az emberre, hogy azon uralkodjon (Mózes 1. könyve 1. fejezet) jó értelemben, másrészt, hogy őrizze és művelje azt (2. fejezet). Azonban elég, ha a kihaló állatfajokra, az állatkísérletekre, a kivágott hatalmas erdőhektárokra, a szennyezett folyókra, tengerekre és levegőre gondolunk. Ezek az emberi önzés és a féktelen pusztítás jegyeit viselik magukon.
     
  • A bűn miatt az embert saját magával sincs harmóniában. Ide tartoznak a lelki betegségek egész sora, az önismeret hiánya, céltalanság, önutálat, nárcizmus.
     
  • A bűn elválaszt. A bűn olyan, mint egy sűrű, sötét felhő, amely eltakarja a napot. Ezért van az, hogy Isten olyan távolinak látszik. Ő tiszta és szent. Gyűlöli a bűnt. Ő nem tudja és nem is fogja elviselni a bűnt. A bűn elzárja a hozzá vezető utat(!) – a keskeny utat!!
     
  • A bűn elválaszt Istentől itt, és az elkövetkezendő életben. Ne felejtsd el: a pokol kegyetlen és szörnyű valóság mindazok számára, akik ebben az életben elutasítják Jézus Krisztust.
     
  • A bűn büntetést von maga után. A bűn büntetése az örök halál, a kárhozat.


Mit lehet tenni ebben a helyzetben? A „mi a bűn?” fejezetben szó volt arról, hogy a bűn állapota gyógyíthatatlan, véglegesen megromlott. Az ember nem tud segíteni magán, sem a többieken, mert olyan, mintha mindannyian ugyanabban a mocsárban vesztegelnénk: nem tudjuk sem magunkat, sem egymást kihúzni belőle, megmenteni. Egy másik hasonlattal a bűnben való veszteglést rabszolgaságként is bemutathatjuk. „Mindenki, aki bűnt cselekszik, rabszolgája a bűnnek.” (János 8, 34)
Egy rabszolgának nincs jövője, és nincs reménye a megmenekülésre. A rabszolgák nem képesek önmagukat felszabadítani, vagy szabadságukat megvásárolni. Minden ember erre a „rabszolgapiacra” születik meg.

Az akadályt az Istenhez vezető úton nem tudjuk magunktól eltávolítani!

Isten szereti az embert, de szentsége igazságot is kíván. Úgy segített az emberiségen, hogy elküldte Jézust, aki mindannyiunkat meg tud menteni. Ő az egész emberiség bűnének büntetését magára vállalta, ő viselte a bűn következményét, a halált.

„Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.”  (Róma 5,8)

Mi a bűn?

A bűn betegség, amely mindenkit megfertőzött. Nemcsak a gyilkosság, a lopás, a szélhámosság, a csalás (stb.) bűn. A bűn egy állapot, egy gyógyíthatatlan beteg állapot, amely minden emberre egyformán kiterjed, egyaránt beszennyezve mindenkit. Ebből az alapállapotból, megromlott természetből keletkeznek a bűnös cselekedetek. A bűnbeesés után az ember már nem képes többé arra, hogy ne vétkezzen.

Bűnt követek el akkor, amikor „híjával vagyok az Isten dicsőségének” (Róma 3, 23). Vagyis, amikor nem érem el az Isten által megszabott színvonalat.
Tegyük fel, hogy egy vizsga sikeres letételéhez legalább 50 pontot kell elérned. Ha csak 49-t érsz el, megbuktál. Ha valaki másnak mindössze 5 pontja van, ő is megbukott. Hiába mondanád, hogy sokkal jobb eredményt értél el, mindketten megbuktatok.

Lehet, hogy Te azt gondolod, Te nem is vagy olyan rossz – legalábbis jobb vagy, mint a többi. Azonban nem erről van szó, ugyanis egyetlen ember sem közelíthette még távolról sem a tökéletes, isteni színvonalat, azt a példát, amit Jézus Krisztus életével adott nekünk. Hiszen még a saját magunk által szabott színvonalat sem tudjuk elérni! Lehet, hogy nem követtünk el semmi különös bűnt. Mégis bűnösök vagyunk, mert nem vagyunk elég jók.

  • Amikor inkább magamnak, mint Istennek élek, vétkezem.
     
  • Amikor ezt mondom: „Az én életemnek én vagyok az ura, azt csinálok vele, amit akarok” – vétkezem. (Ézsaiás 53, 6)
     
  • Vétkezem, amikor vonakodom bizalmamat Jézus Krisztusba vetni. (János 16, 9)
     
  • Vétkezem, amikor nem teszem meg azt, amit meg kellene tennem (Jakab 4, 17), ha nem törődöm másokkal annyira, mint önmagammal, ha alig vagy egyáltalán nem segítek magányos, boldogtalan embertársaimon vagy esetleg olyanokon, akik más nemzet tagjai, és magányosan, egyedül élnek a környezetemben.
     
  • Vétkezem, amikor nem teszek semmit annak érdekében, hogy megtudjam Isten akaratát életemre nézve.
     
  • Vétkezem, ha nem szeretem Istent teljes szívből (Máté 22, 37-38).


Lehet valaki annyira büszke és vak, hogy azt gondolja, sohasem vétkezett?

A két út ismertetőjegyei

A széles úton Jézus Krisztusnak nincsen sem helye, sem szava. A széles úton járó ember soha nem fogja kérdezni, mielőtt bármihez is hozzáfogna, hogy „Jézus, mit szól hozzá?” Csak a keskeny úton járó ember kérdezi ezt, amikor dönteni kell, hogy „hol vegyek magamnak egy házat, ki legyen az életem párja, esetleg megvegyek-e valamit, vagy ne vegyek, mennyi gyermekem legyen, mit tegyek a pénzemmel, milyen állást fogadjak el?”
A széles úton járó embernek meg sem fordul a fejében, hogy ezekben a dolgokban Istenhez forduljon, hanem teszi a dolgát, s megy a maga feje után.
Lehetséges, hogy imádkozik a széles út embere is, csakhogy egészen másképp. A széles úton járó ember ezt mondja: „én megyek elől, Jézus, Te pedig gyere utánam és segíts, ha bajban vagyok.” Neki az Úr csak besegítőnek, vagy kisegítőnek kell. A széles úton járó ember is jár(hat) templomba, az ismertetőjele viszont az, hogy számára a Biblia nem tekintély. Isten szavát bírálja, felülbírálja, nem érzi a maga számára kötelezővé.
Nehogy azt higgye valaki, hogy a széles úton járó emberek nem tesznek semmi jót! Sőt, olykor nagyon is segítőkészek! Amúgy akár egész rendes emberek is lehetnek, de Jézus nélkül és a Biblia nélkül élnek. Nem érdekli őket, hogy mi a jó, valójában nem is tudja, hogy mi a jó. A legjobb szándéka ellenére is rosszat tesz.

Aki a keskeny úton jár, biztosan célba érkezik, hazaér. Milyen sok ember mondja ma: Kérem, ha én tudtam volna, hogy ennek a házasságnak ez lesz a vége … Vagy: ha én tudtam volna, hogy ilyen öreg korom lesz … Ha én tudtam volna, hogy ilyen vége lesz ennek a barátságnak, akkor soha nem léptem volna rá erre az útra, amit végigjártam! Nagyon sok ember sóhajt fel így! Ha én tudtam volna, hogy mi lesz az én életutamnak a vége! A keskeny út vándorai soha nem fogják ezt mondani. Ő biztosak abban, hogy célba érnek, és amikor ott lesznek, nem fognak azon sajnálkozni, hogy más utat kellett volna választaniuk. Ők útközben is azt mondják, „(Istenem, Te) elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartottad kezedet”. Mind azt fogják mondani, hogy megérte. Azt, hogy mit hoz a holnap, nem tudom, de egyet tudok: akik a keskeny úton járnak, azok az életre, az örökéletre fognak megérkezni.

Erre az útra hív ma bennünket Jézus. A széles utat senki sem választja, arra mindenki odaszületik. A keskeny utat azonban meg kell találni, azt választani kell, rá kell lépni. Dönteni kell! Arról, hogy Te is ezen az úton szeretnél-e járni?

Ki keresztyén?

Te vajon keresztyén vagy?

  • Keresztyén családban nevelkedtem. - Ez még nem jelenti azt, hogy keresztyén vagy.
     
  • Édesanyám mindig ott volt a templomban. - Ez még nem jelenti azt, hogy keresztyén vagy.
     
  • Szívesen teszek jót, segítek embertársaimon. - Ez nagyon helyes, de ezt a mohamedánokról is elmondhatnánk. Ez még nem jelenti azt, hogy keresztyén vagy.
     
  • Megkereszteltek és konfirmáltam/ voltam első áldozó, bérmálkoztam. - Sok ezren mondhatnák el ugyanezt, akik alig-alig törődnek Krisztussal. Ez még nem jelenti azt, hogy keresztyén vagy.
     
  • Hiszem, hogy van Isten. - Ezt maga az ördög is hiszi. Ez még nem jelenti azt, hogy keresztyén vagy.


Nagyon sokan vannak, akik azt hiszik, hogy keresztyének, de Krisztussal mit sem törődnek. Kicsoda keresztyén tehát? …. Kezdjük a kezdet kezdetén.
 

  • Kezdetben, amikor Isten megteremtette az embert, tökéletesnek, jónak és bűntelennek alkotta. Azt akarta, hogy az ember a barátja legyen, és rábízta a Földet.
     
  • Isten azonban nem robotembert teremtett. Drága ajándékot adott az embernek: a szabad akaratot. Hogy válasszon a helyes és a helytelen, a jó és a rossz között. Azt kívánta, hogy az ember szabad akaratából, ne pedig kényszerből szeresse Őt. A paradicsomi kertben, az Édenben bármit megtehetett az ember, mindenhez hozzányúlhatott, mindenből ehetett, kivéve egyetlen fának a gyümölcséből, a jó és rossz tudásának gyümölcséből nem ehetett. A szabadsága mellett az ember kezdetben bűntelen, romlatlan volt, mert „valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Efézus 4, 24). Vagyis képes lett volna megtartani Isten parancsát.
     
  • Az ember azonban a rosszat választotta, az engedetlenség útjára lépett. A saját elgondolása szerint élt, ahelyett, hogy Isten útmutatását, akaratát és kedvét kereste volna. Vagyis vétkezett, bűnt követett el. Ezzel a lépéssel azonban az egész világba belépett a bűn.
     

Két út

Mindnyájan rajta vagyunk egy úton, egy életúton. Megszülettünk és ráléptünk erre az életútra, és végig kell járnunk, akár tetszik nekünk, akár nem. Hova visz ez az út?
A Bibliában azt olvassuk, hogy az ember útja kétféle lehet. Vannak emberek, akiknek az útja a veszedelembe visz, másoknak pedig az életre.
„Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”  Máté evangéliuma 7, 13-14
Nagyon megdöbbentő Jézusnak ez a szava. Némely emberek meghalnak, és mennek a veszedelemre, mert már itt, a Földön is azt az utat járták. A veszedelem azt jelenti, hogy nincs visszaút. Onnan már nem lehet visszajönni, nem lehet utat váltani, ott vége a reménynek!

Mitől függ, hogy kinek hová vezet az útja, milyen lesz a vége?

Jézus szerint attól, hogy milyen utat választottunk. Jézus az út alatt a mi életutunkat, a mi életmagatartásunkat, életmódunkat, gondolkodásunkat érti, azt, ahogyan élünk. Te milyen úton jársz?
Az a benyomásunk, hogy nagyon sokféle út létezik. Ahány ember, annyi életút. De ez csak a látszat, Jézus szerint kétféle út vezet ki ebből a földi életből. Az egyik határállomáson kilépve az ember a veszedelemre (kárhozatra) megy, míg a másikon az életre, ami az örökéletet jelenti.

A széles úton sokan járnak. Miért járnak olyan sokan rajta? Azért, mert nem tudják, hogy a széles út hova visz! Ha én tudom, hogy egy útnak a végén, amin megyek – egy szakadék tátong, abban a percben visszafordulok, és nem megyek tovább rajta. Csak akkor folytatom az utat, ha nem tudom, vagy nem akarom tudomásul venni, hogy ott mi vár rám.
Ha valaki azt mondja: „Nem tudom, hogy hova visz az utam” – ez rossz jel! Mindegy, hogy ki vagy; lehetsz nagyon okos ember, fontos beosztásban, lehetsz sikeres, gazdag, vagy egészséges, ha nem tudod, hogy hová visz az utad – akkor a széles úton mégy.
Vészes jel az is, amikor valaki azt mondja, hogy „Majd kiderül!” Ugyanis csak a végén derül ki, és akkor már senki nem tud változtatni rajta.
A két út között ez döntő különbség: aki a széles úton megy, az nem tudja, hogy hova visz az útja. És azt sem tudja, hogy milyen úton halad! Aki pedig a másik úton megy, tudja, hogy ő most a keskeny úton jár.

Ha nem tudod, hogy milyen úton jársz, állj most meg! Állj meg, hogy megmondja Neked az Úr Jézus Krisztus, hogy hova visz az utad. Ő azt szeretné, ha mindnyájan egy „útellenőrzést” tartanánk, és megkérdeznénk magunktól: hová vezet az utam? Az Úr segítsen meg mindnyájunkat, hogy tudjunk utat váltani, a széles útról a keskenyre!

Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd Istenedet, az Urat, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit, és akkor élni és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened, az Úr azon a földön, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd. De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más istenek előtt borulsz le, és azokat tiszteled, kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek. Nem éltek hosszú ideig azon a földön, ahova most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek oda, és birtokba vegyétek. Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!”   Mózes 5. könyve 30, 15-19

További cikkek...

  1. Hová visz az utad?