Arisztokrácia a keresztyénségben

[Csaba]

"Mert ha valaki azt véli, hogy Ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg.
MINDEN EMBER PEDIG AZ Ő MAGA CSELEKEDETÉT VIZSGÁLJA MEG, ÉS AKKOR CSAKIS ÖNMAGÁRA NÉZVE LESZ DICSEKEDÉSE ÉS NEM MÁSRA NÉZVE."
Gal. 6:3-4

A keresztyénségben csak himmel-hámmal és kínkeservesen akaródzik érvényre jutni az "egymást különbnek
tartsátok"- elvnek az érvényesülése.
Inkább "a mi ebben, vagy abban vagyunk különbek"-elve érvényesül létrehozva egy-egy magát keresztyén arisztokráciának tekíntő osztályt. Ezek a hyper-szuper keresztyének hol nyíltan felvállalják, hol finom megjegyzésekkel utalnak reá, hogy ők azért felsőbbrendű, más "mínőségű" hitélettel rendelkeznek, mint más keresztyén társaik. Finoman szólva bele húll az eső az orrukba!
Hehe
Róluk valahogy mindig a farizeus imája jut eszembe:
" Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is."

Mi adhat okot nekünk keresztyéneknek ma is, hogy kibújon belölünk a farizeusi lelkület és rádöbbenjükn "szuper" keresztyéni voltunkra?!
Ó sok minden!
-Az eleve elrendelés vallása.
-A szombathoz való visszonyunk.
-A vízkeresztségünk kiszolgáltatásának módja.
- A minden "valódi" keresztyén számára járó karizmáink.

Ahogy ezekre tekintünk máris "picit" okosabbnak, engedelmesebbnek, tisztábbnak, fontosabbnak érezhetjük önmagunkat más keresztyéneknél.
Aztán a farizeusi lelkületünk tovább növekszik rajtunk, s az önteltségünket kezdi hízlalgatni:
"Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek."

Óh ember! Mid van, amit ne úgy kaptál volna?!   

No ez a kérdés átmenetileg a "homályba" merűl!

Mit is akarhat más és főként MÁSKÉNT Istentől, mint ahogy én magam állok előtte?!

"ti szegény szerencsétlen és más keresztyének, miként is érhetnétek fel HOZZÁM?
Hisz ti csak okoskodó, szombat-rontó, alámerítetlen, Szent Szellemtől újjászületetlen hítvány másolatai vagytok annak, ami ÉN VAGYOK"- így fest a "farizeus-keresztyének imája"

Mit is válaszolhatnánk erre?
"Isten légy irgalmas nékem bűnösnek!"

[zsotza]

Nem  csak  a  teológiai /  kegyességi  gyakorlatokkal kapcsolatos  félreértés, és az  ebből  fakadó  gőg
által  születhet  meg  a  vallásos  arisztokrácia, hanem  a  tagok-látogatók  anyagi-társadalmi  helyzete  miatt  is.
Egy gyülekezetben,ahol  a  jómódú,  és / vagy értelmiségi  keresztények  érvényesülhetnek,
ott nem  sok   helye  van  egy  szegény, iskolázatlan  hívőnek: maximum  a  legutolsó  padsorban,
-vagy  ahol  van: a  karzaton.   Fájdalmas  tanulságra  jók  az  ilyen  gyülekezetek,
hogy  elrettentő  például  szolgáljanak:  Krisztus  Királysága nem  így  működik.
Ahol  a  szimpátián,vagy  más  emberi  érdekeken  alapuló   szeretetnek  látszó  viszonyulás  uralkodik  egy  gyülekezetben,
ott  nem  Jahveh  KIrálysága, hanem  emberi kiskirályság  érvényesül.

>>" Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, a mely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban.
   
Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában;
   
És rátekinttek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok:
Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé:
   
Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká?    
Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben,
és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik őt szeretik? "<<

(Jakab  levele, 2. fejezet, 1.-5. versek )

[zsotza]

"Mert ha valaki azt véli, hogy Ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg.
MINDEN EMBER PEDIG AZ Ő MAGA CSELEKEDETÉT VIZSGÁLJA MEG, ÉS AKKOR CSAKIS ÖNMAGÁRA NÉZVE LESZ DICSEKEDÉSE ÉS NEM MÁSRA NÉZVE."
Gal. 6:3-4

A keresztyénségben csak himmel-hámmal és kínkeservesen akaródzik érvényre jutni az "egymást különbnek
tartsátok"- elvnek az érvényesülése.
Inkább "a mi ebben, vagy abban vagyunk különbek"-elve érvényesül létrehozva egy-egy magát keresztyén arisztokráciának tekíntő osztályt.
Ezek a hyper-szuper keresztyének hol nyíltan felvállalják, hol finom megjegyzésekkel utalnak reá,
hogy ők azért felsőbbrendű, más "mínőségű" hitélettel rendelkeznek, mint más keresztyén társaik.
Finoman szólva bele húll az eső az orrukba!
Hehe

Nekem  nem  is  az  a  bajom, hogy  van  arisztokrácia  a  gyülekezetben,
hanem  ha az  arisztokraták  (értem  a  vagyonosabb / műveltebb / előnyös  külsejű / szellemibb)
lenézik, másodosztályú  hívőknek   -roszabb  esetben  hitetlennek-  tekintik  a  tőlök  gyengébb(nek  vélt)  tesót.
A  fejlettebb  kultúrájú  országokban  a  sérült  emberek   nagy  többségben  beilleszkedhettek  a  társadalomba,
az  Isten  Országát  megtestesítő  gyülekezetekben  erre  milyen  esélyek  vannak?

[Csaba]

Én úgy látom, hogy egyes felekezetek eleve az arisztokrácia
mentén épűlnek fel. "Sola Scriptura"- hírdetik a protestáns felekezetek. 
 Pl. mely igék szerint tarthat egy keresztyén ember igényt, a "Nagytiszteletű úr"- megszólításra?!

Úgy nagyjából 180'-ban ellentmond a dolog Jézus tanításának...

[zsotza]

Én úgy látom, hogy egyes felekezetek eleve az arisztokrácia
mentén épűlnek fel. "Sola Scriptura"- hírdetik a protestáns felekezetek. 
 Pl. mely igék szerint tarthat egy keresztyén ember igényt, a "Nagytiszteletű úr"- megszólításra?!

Úgy nagyjából 180'-ban ellentmond a dolog Jézus tanításának...

Amikor  én  is  ezt  kérdeztem,
erre  válaszul  ezt  az  igét  idézte  beszélgetőtársam:

>>" A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak,
         főképen a kik a beszédben és tanításban fáradoznak."<<


(  Timótheushoz írt  I. levél, 5. fejezet, 17. vers )

[Csaba]

Én úgy értelmezem, hogy ez a javadalmazással kapcsolatban szól.


Azért furi lenne, hogy Jézus azt mondja, hogy "ne szólítsátok magatokat úrnak" stb. Erre Pál azt mondja, hogy a "Nagytiszteletű úr" a kettős tisztesség megadása...

[Zoltan]

Egyet értek Csabával.
Jézus, s szerintem Pál is az alázatra tanított.

A Timóteusi ige ige, inkább ara vonatkozik hogy,, hogyan viszonyuljunk a vezetőkhöz, és nem arról hogy a vezetők milyen tisztséget kívánjanak maguknak.

Különben is, valakinek a megbecsülése, vagy valaki tisztelete nem a megszólítástól függ.

[Csaba]

Én is úgy gondolom, hogy a megbecsülés és a tisztelet nem egy rang , vagy megszólítás kérdése.
Alapjában szerintem a "bekategorizálás" ami "kasztosít".

[Kamilla]

Én úgy látom, hogy egyes felekezetek eleve az arisztokrácia
mentén épűlnek fel. "Sola Scriptura"- hírdetik a protestáns felekezetek. 
 Pl. mely igék szerint tarthat egy keresztyén ember igényt, a "Nagytiszteletű úr"- megszólításra?!

Úgy nagyjából 180'-ban ellentmond a dolog Jézus tanításának...

Amikor  én  is  ezt  kérdeztem,
erre  válaszul  ezt  az  igét  idézte  beszélgetőtársam:

>>" A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak,
         főképen a kik a beszédben és tanításban fáradoznak."<<


(  Timótheushoz írt  I. levél, 5. fejezet, 17. vers )

Mi az a kettős tisztesség?
Mi, vagy mennyi az alap, aminek a kétszerese?
Mi a mérték?

[Csaba]

Szerintem nincs meghatárotva itt az alap. Gondolom a lehetőségek szerinti mértékről lehet szó.

[Kamilla]

De hogy?
Mondjuk egy közösségben egy hívőnek tudnának adni X összeget - persze, nem szoktak adni... - és a presbiter kap 2X-et?
Vagy ki, mi az alap?
És miből? Az adakozásból, az állami támogatásból?

[zsotza]

Állami  támogatásról  biztos  nem  lehetett  szó,
azt  esetleg  a  Konstantini  fordulat  után,
amikor  állami  vallássá    süllyedt  lett  a  kereszténység.

[Csaba]

1Tim.5:  16. Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, a kik valóban özvegyek.
17. A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképen a kik a beszédben és tanításban fáradoznak.
18. Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára.

Én a fentiek alapján úgy látom, hogy a "sima gyülekezeti tagnak" nem volt egyházi jövedelme, csak a szolgálóknak.
Illetve az egyedülálló özvegyek felé szolgált a gyülekezet a javaiból.

[zsotza]

Én a fentiek alapján úgy látom, hogy a "sima gyülekezeti tagnak" nem volt egyházi jövedelme, csak a szolgálóknak.
Illetve az egyedülálló özvegyek felé szolgált a gyülekezet a javaiból.

"Lelkészrendszert", -pláne  egyszemélyű  lelkész-rendszert  nem  tudok  még  csak  feltételezni  sem
az  apostoli  idők    keresztyénségében.  Hogy  rendszeres  jövedelmet  kaptak  -e  a  presbiterek,
vagy  csak  időnként  anyagi  támogatást, erre  is  csak  a korabeli  atyafiak  tudnának  válaszolni.
Valószínűleg   dolgozhattak  -még  ha  talán  nem  reggeltől  estig-  a  presbiterek  a  gyülekezeti  Igeszolgálat  mellett,
ellenkező  esetben  kötelező  egyházi  adó  lett  volna  szükséges,-de  erre  nem  emlékezem , mint  újszövetségi  gyakorlatra.

[Csaba]

Pál szavai és személyes példája alapján én is arra hajlom, hogy talán volt "világi" elfoglaltságuk a presbitereknek is.
"Egyházadóról" én sem tudok, bár az önkéntes felajánlás intézménye, már a Jeruzsálemi gyülekezet esetén tetten érhető.