Az elsősorban a pásztori szolgálat,
hogy tanítson, "szellemileg terelgessen" a pásztor?
Szerintem is olyasmi, mint amit Te is írtál.
Efézus 4:11 - 4:15
"És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
A szentek tökéletesebbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban; "
"Monda neki harmadszor [is]: Simon, Jónának [fia], szeretsz-e engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor [is] mondotta vala neki: Szeretsz-e engem? És monda neki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda neki Jézus: Legeltesd az én juhaimat! (János 21:17 HUN)"A "legeltetésre" és a megóvásra kap a pásztor különleges kegyelmet Istentől.
A cél, hogy a gyülekezet tagjai megfelelően növekedjenek Krisztusban, és a lehető leghamarabb elérjék Krisztus megismerését, az érett férfiúságot (vagy nőséget
), a Krisztus teljességével ékeskedő kort. Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban.
A pásztori ajándékkal megáldott személy munkája tehát a tagok számára Krisztus megismerését, a Benne való hitet, és Benne bizalommal való megmaradást segíti elő, és Istetől kapott bölcsességével segít abban, hogy a gyülekezet tagjai elkerülhessék a hamis tanítások, hamis eszmék csapdáit.
A biblia nem igazolja, nem támasztja alá
semmilyen módon azt, hogy a pásztor feladata lenne a gyülekezet egy személyes vezetése. Azt sem tiltja azonban a biblia, hogy tilos lenne a gyülekezetet csupán egyetlen személy vezetésére bízni. Valamiért azonban nem látuni egyetlen személy által vezetett gyülekezetet a bibliában. Akkoriban nem létezett olyan keresztény gyülekezet, amelyet csupán egyetlen személy vezetett volna. A gyülekezetek vezetését akkoriban több, egymással egyenrangú presbiter látta el, nem pedig egyetlen személy. Hasonlóan ahhoz, ahogyan Jézus 12 apostola között sem volt vezető kiválasztva, mert a vezető Jézus volt. Ott azoknál a látható jézus, később, a keresztény gyülekezeteknél pedig a láthatatlan Jézus, vagyis a Szentlélek, maga Isten. Akkoriban úgy működött, hogy a gyülekezetekben kézfelemeléssel elöljárókat, "presbitereket" választottak. A gyülekezeteket ez a megválasztott "presbitérium" vezette. Mindegyik gyülekezetnek külön "presbitériuma" volt, és a gyülekezetek nem voltak egymás alárendeltjei. A presbiterek felett már csak Isten állt, nem állt felettük már semmilyen emberi tekintély. Amit ők döntöttek, az vollt a törvény a gyülekezetükben. Ezek között a "presbiterek" között jó esetben voltak "apostolok", "evangelisták", "próféták", "pásztorok és tanítók" is, azaz ilyen ajándékokkal megáldott testvérek. Kis gyülekezetben - gondolom, azért nem mindegyik ajándék volt jelen ezek közül. Aztán mindenki azzal szolgált, amivel csak tudott, amihez csak kegyelmet, ajándékott kapott Istentől. A próféták prófétáltak, a pásztorok "pásztoroltak".
De, a próféták, vagy apostolok, vagy evangelisták, stb. is "pásztoroltak", csak nem voltak ebben annyira jók, - főleg, ha épp távol jártak valamilyen küldetésben - mint a "pásztorok", akiknek erre különleges kegyelmük, képességük van.
